Felkészülés a következő időszak kihívásaira

Az elmúlt évek nagy horderejű változásai minden korábbinál nagyobb kihívások elé állították a takarmányszektort, éppúgy, mint az állati termékpálya többi szereplőjét is.

Gyakorlatilag válságból válságba mentünk és megyünk az utóbbi pár évben, elég csak a Covid óta történt, történelmi léptékű változásokra gondolni (orosz-ukrán háború, kamatválság, világgazdasági recessziós várakozások stb.).

A takarmányipar számára ez többek között a következőket jelentette:

– az alapanyagok árának drasztikus emelkedését, majd a legutóbbi időben történő korrekcióját;

– a késztermékek árának hasonló trendjét;

– a finanszírozási költségek rég nem látott emelkedését.

A takarmány-alapanyagok és ennek következményeként a takarmányok árának az elmúlt időszakban történő emelkedése sokszor nem járt együtt a haszonállat-előállítók végtermékárainak arányos emelkedésével, ami jelentős eredményességi problémát jelentett az állattartó szektorban. Az eredményromlás jelentősen változtatta meg a bankok finanszírozási lehetőségeit és ambícióit egy-egy adott partneri körben, illetve szektorban.

Emlékszem, hogy az általam – még egyetemi hallgatóként – érzékelt 1996-os délkelet-ázsiai és a még viszonylag fiatal takarmánykereskedőként átélt 2008-as válság menedzselése során is sok tapasztalatot szereztünk, és nincs ez másként most sem. Fontos, hogy minél jobban megértsük, hogy mi vezetett a jelenlegi válsághoz, illetve melyek a ciklusazonosságok a korábbi válságokkal, amik felhasználhatók a mostani helyzet helyes kezelésére.

Arra is emlékszem, és mélyen rögzült bennem, amikor, valamikor 2008 táján, a Financial Times azzal a szalagcímmel jelent meg, hogy: „We are in Financial Times” – azaz, szabad fordításban: Pénzügyi időket élünk. Akkor tudatosult bennem, hogy egy vállalat, de egy szektor is csak akkor lehet stabil és válságálló, ha a pénzforgalmára – a cash-flowra – legalább akkora figyelmet fordít, mint a nyereséges működésére.

Egy ilyen volatilis árkörnyezetben könnyen előfordulhat, hogy ideig-óráig nem a legmegfelelőbb az eredményesség – ezt egy jól menedzselt cég és/vagy ágazat tudja kezelni, de a pénzforgalom még rövid időre sem sérülhet jelentősen, mert annak a következményei beláthatatlanok lehetnek.

Látjuk, hogy a termékpálya többi ágazata is hasonló gondokkal küzd, és ez akár közös gondolkodásra is sarkallhat bennünket – amivel, a lehetőségeink tükrében érdemes is élnünk.

Az egyik ilyen, termékpályát érintő probléma az extrém áringadozások kezelése. A termékpálya minden résztvevőjének törekednie kell arra, hogy az általa a normál üzletmenet mentén felvett pozíciók tudatos cselekvések legyenek, lehetőleg ne a kényszer szülje őket.

Fontos megjegyezni, hogy egy-egy adott alap- és segédanyag beszerzése, egy adott beszerzési vagy értékesítési stratégia kiválasztása – vagy éppen nem választása egyaránt pozíciófelvételt jelent; ezzel az ágazat szereplőinek számolniuk kell, akkor is, ha az illető annak az alapanyagnak a termelője vagy éppen a nagy volumenű felhasználója.

Amennyire ez üzletileg lehetséges, egyensúlyban kell tartani a beszerzési és az értékesítési kötelezettségeinket, mértékben és időben egyaránt.

A nemrég learatott és a most aratás alatt lévő árpa és búza esetében a 2022-2023-as évek közötti jelentős árkülönbség (áresés) miatt már tisztán látszik a probléma. Számos olyan, szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó vállalkozás van, amelyik a tavalyi, piaci költségelemekkel előállított szemes terményét az idei árakon kénytelen értékesíteni, úgy, hogy az a tavalyi árú műtrágya és egyéb anyagok felhasználásával került megtermelésre.

Ebből azt kell megtanulnunk, hogy jelentős kockázattal bír ilyen hosszú időintervallumban a „nyitva termelés” is, azaz, hogy a jövőben még nagyobb figyelmet kell fordítani az input és az output bevétel- és költségszerkezet időbeli egyensúlyára.

A jövő kérdései

Minden bizonnyal komoly kérdés lesz a jövőben a partnereink, a haszonállattartók esetében, hogy milyen eszközökkel lesznek képesek az általuk tartott haszonállat életciklusához igazítani a beszerzéseiket és az értékesítéseiket. Ez korábban, egy nyugodtabb árkörnyezetben nem feltétlenül volt a legfontosabb szempont, ellentétben a jelenlegi piaci helyzettel. Különösen nagy kihívás lesz ezt a hosszú, akár több éves életciklusú állatok esetében kezelni, tekintettel arra, hogy különböző mértékben, de minden haszonállat termelésére jellemző a „termelésrugalmatlanság”, azaz, hogy a kibocsátás mennyiségét alapvetően az állat fejlődési ciklusa határozza meg, a kereslet-kínálat gyors változásaira a termelés oldaláról csak lassabban lehet reagálni.

Megítélésünk szerint a fenti kihívások megfelelő kezelése legalább olyan fontos szerepet fog kapni a jövőben, mint az ESG-irányelveknek megfelelő működés kialakítása. Sőt, minden valószínűség szerint külön eleme lesz a felelős pénzügyi gondolkodásnak a bevétel, illetve a költségek árszínvonalának időbeli összehangolása.

Fontos, hogy szintén rögzítsük a gondolkodásunkban, hogy a válságok nem értek véget, sőt, minden jel arra mutat, hogy a válságok korába léptünk. Ilyen, állandósult válságelem lesz az éghajlatváltozás, a geopolitikai feszültségek, illetve átrendeződések, eddig nem ismert vagy nem tapasztalt intenzitású állat-, növény- és humán betegségek, illetve a mezőgazdasági termékek árának az ingadozása.

A fentiek egyaránt jelentenek üzleti kockázatot és lehetőséget is, mert ez lehet az útja és a kényszerítő körülménye is annak, hogy még versenyképesebbé és válságállóbbá tegyük a vállalkozásainkat.

Az előrejelzések szinte minden szegmensben lassulást, illetve lassuló bővülést mutatnak, a prognózisok szerint a globális mezőgazdaság bővülése a következő 10 évben a fele lesz annak, mint az az elmúlt 10 évben volt. Amennyiben ez a forgatókönyv fog megvalósulni, akkor a következő években nagy hangsúlyt kell helyezni a hatékonyság javítására, és kevesebbet a volumen növelésére.

A takarmányiparban ez egyaránt jelenti az energiahatékony gyártási technológiák további fejlesztését és bevezetését, a digitalizáció minél teljesebb körű alkalmazását.

A digitalizációval kapcsolatosan még egy fontos dologra érdemes felhívni a figyelmet, jelesül arra, hogy minden lehetséges adatot, amit eddig nem digitálisan rögzítettünk, azt a jövőben digitálisan rögzítsük. Ehhez az szükséges, hogy minden szervezeti egységünk, illetve a termékpálya összes szereplője tanulja meg, vegye át a digitális gondolkodás alapjait, ennek logikáját, és ennek megfelelően rögzítse és tárolja az adatait, hogy ezeket szakszerűen elemezve vezetni, irányítani tudja a termékpálya és a vele direkt kapcsolatban álló szereplőket, a jobb teljesítmény elérése és egy hatékonyabb működés érdekében.

A fentieken – már csak generációs okokra is visszavezethetően – érdemes behatóan gondolkodni, és figyelni a nálunk fiatalabb szakemberek meglátásaira, mert, velünk ellentétben, ők már beleszülettek a digitális világba. Nem mellesleg, ez számukra egy jó kitörési pont is lehet a versenypiacon.

Összefoglalva, igyekezzünk minél jobban megérteni a múlt és a közelmúlt történéseit, mindig gondoljuk végig egy korábbi döntésünket elemezve, hogy minden akkor tudható körülményt mérlegeltünk-e, és a megfelelő súllyal vettük-e figyelembe, mert ez adhatja meg a fejlődés lehetőségét a döntéseinkben, ez adhatja meg az esélyét annak, hogy a jövőben is eredményesen tudjunk működni a piacon.

Fülöp Péter
kereskedelmi igazgató
UBM Feed Zrt.