Növény kontra állat

„Nekik most rossz, és nekünk azért nem jó!” Hofi szavai jó keretet adnak a régi agrárdilemmának. Az elmúlt három év mindent kifordított a sarkából. Régen küzdünk azzal, hogy a mezőgazdaság szerkezetében milyen az egészséges arány a növénytermesztés és az állattartás között.

Az alapfelállás ugye az, hogy a mezőgazdasági kibocsátásban a növénytermesztés a túlsúlyos, bár a csúcsról már lefordult. Az utóbbi két évben már csökkent az aránya, mégpedig határozottan az állattenyésztés miatt. Az EU szintjén is hasonló trendet és arányokat látunk. Az utóbbi két évben az állattenyésztés aránya emelkedett az EU-s kibocsátásban is.

Nem elég beszélgetni

Mi is történt 2023-ban? A gabonafélék árai visszatértek nagyjából arra a szintre, ahol a Covid és a háború előtt voltak. Hiányok csak lokálisan fordultak elő ebben az időszakban. A globális készletek rendben vannak, a termelés és felhasználás évről évre emelkedik. A korrekcióhoz persze az is kellett, hogy a többi befektetési terület jól teljesítsen, így a gabonatőzsdéken alacsony a kötésállomány. Érvényesülni tud tehát a növekvő termelés és készletek hatása. Tény, ami tény, nincs szó felértékelődésről. Senki nem becsüli meg jobban az élelmiszer-termelőt, mint korábban, és nem is fizeti jobban. A kontinensünket elöntő tüntetési hullám is jelzi, hogy vége egy korszaknak. Az európai gazda, aki – magas támogatásai miatt –már régen tüske a többi nyugati gazdasági szektor és immár a fogyasztók körme alatt is, lépni kényszerül.

A szigorodó szabályok és az importnyomás miatt nem kétséges, hogy a gazdaságos üzemméretek növekedni fognak. A mezőgazdaságnak nemcsak tüntetésekkel, hanem tudatos kommunikációval is jobban kell láttatnia magát. A kommunikációs versenyhátrány ugyanis az, ami miatt a fogyasztó oly könnyedén szembefordítható az őt élelemmel ellátóval. Mindezek miatt az előttünk álló években egyre többen fogják elhagyni a nyugati mezőgazdaságot. Az importigény emelkedni fog. Ebből a veszélyből akkor lesz számunkra esély, ha mást, jobbat tudunk kínálni, mint a külső versenytársak. Ez súlyos stratégiai kérdés, amit nem üzemi szinten kell megválaszolni, csak végrehajtani. Már messze nem elég beszélgetni egymással a vadászatokon vagy a rendezvények szüneteiben. Szakmai szervezettség és irányítás kell a kollektív tudás erősítésére, azoknak az irányoknak a megtalálására és felépítésére, amelyek a fenntartható agrárium felé vezetnek. Ez a gondolat – bármennyire is propagandaízű – sorsdöntő. Nem majd, most kell a kétségbeesett hangulatot kezelni, a kényszerű nyitottságot meglovagolni, a válság nyújtotta lehetőségeket kihasználni. Most dől el az is, hogy ki tudja átvenni az új ritmust. A válságok mindig is lendületet adtak a fejlődésnek. Tisztították a piacot, innovációra késztettek. Most ez kézzelfogható.

Hozam helyett nyereség

Az árcsökkenések mellé illik hozzátenni a költségek alakulását. Ágazati szinten ezt az agrárolló mutatja. A mezőgazdasági ráfordítási árak a termelői áraknál jelentősebben nőttek, az agrárolló értéke 88 százalék volt 2023 I–III. negyedévében. Ez persze az év végi adatokban várhatóan már nem lesz ennyire drasztikus, de jelzi a jövedelemkiáramlást a mezőgazdaságból. Itt is felhívom a figyelmet az átlagok sok mindent elfedő voltára. Az okszerű költséggazdálkodás ugyanis rohamosan terjed a mezőgazdaságban.

Ezt a korszerű technológiai irányok is támogatják. A hozamok növelése helyére a célok között a nyereség lépett. Ebben a kényszerhelyzetben persze vannak e tekintetben túlkapások, amelyek meg is fognak látszani az idei terméseredményeken, de a tudatosodás kézzelfogható. A szántóföldi növénytermesztést folytatók körében a tevékenység szélesítése is gyakran vetődik fel ötletként mostanság. Tehát nemcsak a vetésszerkezet színesítésében gondolkodnak, hanem „új lábak” növesztésében is. Legyen az szárítás, tárolás, energetikai korszerűsítés, takarmánykeverés, ültetvénytelepítés, üvegházépítés, állattartás, feldolgozás vagy éppen szektoron kívüli fejlesztések. Ezeknek az ötleteknek a megvalósíthatósága mindenütt eltérő, de a tervezések során érdemes korlátainkkal messzemenően számolni. Új értékláncot felépíteni mindig nehéz, egyedül rendre nem is megy. Mint ahogy a vertikális integráltság növelése sem való mindenkinek. Egyre kisebb metszetet képeznek a szektorok között azok, akik állatokkal és növénytermesztéssel egyaránt foglalkoznak. Számukra jellemzően a takarmánytermelés elsőbbséget élvez az árunövényekkel szemben. Viszont az árcsökkenések a saját előállítású takarmányoknál kevésbé tudnak érvényesülni, mint a vásároltaknál. Nyilván a készletek függvénye az is, hogy mikor kezd meglátszani az önköltségen az olcsóbb takarmány. Szóval, nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az állattartók kedvezőbb helyzetben lennének a növénytermesztőknél. Az viszont igen, hogy az élő állatok és állati termékek árai nem rendeződtek vissza. Látunk korrekciót, de egy magasabb szinten kezdtek el stabilizálódni. Ez azt jelenti, hogy a termelési költségek jobban érvényesíthetők az eladási árakban, mint a növények esetében. Ami a kilátásokat illeti, szerencsére közel a húsvét. Emiatt az év eleji, szokásos keresleti hullám azonban várhatóan hamarabb fog véget érni. Ezzel együtt a takarmányárak és a feldolgozóipar helyzete nem utal újabb jelentős áremelkedési hullámra az élő állatok és állati termékek esetében sem. Viszont esetükben már az árstabilitás is pozitív tényező. Hatékonyság, önköltség kérdése, hogy nálunk melyik állattartó tudott tavaly megfelelő tartalékot képezni a szűkösebb időkre, a fejlesztésekre. Az idei kilátások is kedvezőbbek a növénytermesztőkénél, mert ott nem sok remény van a magasabb árakra. Sőt, olyan jelentős készletek bújnak meg a raktárakban (kivéve az étkezési búzát), hogy az aratás közeledtével sok lesz a kényszer-értékesítés. Figyelemre méltó változás, hogy míg korábban jellemzően a kereskedők keresték a növénytermelőket, ma már éppen fordítva, a termelő fut a vevő után.

Veszély és esély

Összességében úgy látom, hogy az árak stabilitása a növénytermesztők számára veszély, az állattenyésztők számára inkább esély. Veszély, mert a költségek optimalizálása nélkül idén csak a leghatékonyabbaknak lesz jövedelmező a növénytermesztés. Ez a hatékonyság azonban már messze nemcsak azt jelenti, hogy mennyiért állítom elő a terményt, hanem azt is, hogy mit termelek, hogyan őrzöm meg minőségét, és mikor adom el. Esély, mert ezeken az árakon az állattartók még jövedelmezően tudnak dolgozni. Ennek jelentősége abban az évben, amikor lefelé mennek a finanszírozás kamatai, és hamarosan nyílnak a beruházási pályázatok, kiemelt. Aki nem tud pályázni, az lemarad egy olyan piaci környezetben – legyen az növény vagy állat –, amikor a versenyképesség a korábbiaknál is élesebben méretik meg. A két legfontosabb, amit üzenni szeretnék ennek az elemzésnek a végén:

1. SZÁMOLNI!
2. HIGGADTAN, NE ÉRZELMI ALAPON DÖNTENI.

Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Központ