Új utakon a borjúnevelésben és a fejőrobotok világában címmel tartott konferenciát a Cargill Mátraházán, 2024. május 22-én.
William Wallace (W. W.) Cargill 1865-ben vásárolt egy gabonaraktárat az iowai Conoverben, a McGregor & Western vasútvonal végén. Öt évvel később pedig már első saját központját hozta létre a minnesotai Albert Leaban, kihasználva a dél-minnesotai vasútvonal terjeszkedését. A cég mára a világ egyik legnagyobb takarmánygyártója 20 000 munkavállalóval a világ 40 országában, 21 innovációs és technológia-alkalmazási központtal. Magyarországon a takarmányozási megoldásairól is ismert cég a tejelő szarvasmarha ágazatunk meghatározó hazai termelőit hívta a mátraházai szakmai fórumra.
8 milliárd ember élelmezése kontra margarinreklám
Köszöntőjében nem mehetett el szó nélkül Bárány Péter, a Cargill kérődző üzletágának kereskedelmi igazgatója a médiában futó, a szarvasmarha-tenyésztést degradáló reklámfilm súlya, a szakmára gyakorolt hatása mellett sem. A félrevezető reklámok és lobbisták ugyanis a környezetünkre káros gázkibocsátás 13-15%-át tulajdonítják a szarvasmarha-tartásnak, elfeledve azt a tényt, hogy 1 liter tej előállításához 8 liter víz szükséges, míg ugyanennyi margarinéhoz közel 100. Ennek tudatában és a 8 milliárdos bolygónk élelmiszerellátásának kényszere alatt az ágazatnak sokkal inkább innovációkra, mint megakasztó ellenpropagandára lenne szüksége.
A szakmai nap célja azonban nem ennek a bosszantó reklámhadjáratnak az elemzése volt. A hatékonyságnövelés vagy inkább a profittermelés eléréséhez vezető utat kívánták a Cargill szakemberei megmutatni, legyen az állománynövelés, takarmány, fejőrobot, tartástechnológia, állategészségügy vagy épp borjúnevelés. „Ugyanis a termelt tej mennyisége nem minden” – hangzott el a fórumon. Egy telep 40 kg-os istállóátlag fölötti termelési szint mellett is termelhet veszteséget, egy másik akár 38 kg-mal is lehet nyereséges. A potenciálisan elérhető nyereség a tejtermelő ágazatban a bevétel átlagosan 5-7%-a körül mozog (10% a maximum). Ehhez lehet az egyik megoldás a fejőrobotok alkalmazása, amihez technikai és költségelemzési, megtérülési adatokat is kaptunk. A legmeggyőzőbb tapasztalatokat talán Adriano De-Sainz, a CAN olaszországi technológiai igazgatója foglalta össze előadásában, amiben egy virtuális útra invitálta a résztvevőket Észak-Olaszországba, egy Mantova melletti tehenészetbe, a Grano Padano sajtok hazájába. Ebben a gazdaságban ugyanis felismerték, hogy az átlag 44-50 kg tejet termelő tehenek egészsége, annak megtartása kulcsfontosságú a tejmennyiségben és -minőségben is. Így pl. különösen odafigyelnek a sántaság megelőzésére és kiszűrésére is, hisz nemcsak egy egyed tejtermelése csökken ilyenkor, hanem az egész állományra kihatással van, még robotfejés alkalmazásakor is.
Az automatizált fejési rendszerek között nagy a különbség attól függően, hogy irányított vagy szabad forgalmú rendszert alkalmaz a tenyésztő. Így különböző lesz már az istálló kialakítása, a tehenek napi rutinja, a takarmányozási stratégia és a fejések gyakorisága is. A hagyományos fejési rendszernél a szűk keresztmetszet az volt, hogy hány tehén fér el az istállóban. Az automatizált rendszereknél viszont már nem ez a kérdés, hanem hogy hány tehenet tud a robot összesen megfejni naponta. Az is tényként összefoglalható volt a fórumon, hogy termelési rendszerben kell gondolkodni, ahol a rendszer minden eleme fontos. A robotizált technológia minden telepre adaptálható, létszámtól, termelési szinttől függetlenül, viszont az is tény, hogy nem való mindenkinek. A robotfejés alkalmazásával például egyedi információk állnak majd rendelkezésünkre minden tehénről, így a laktációs igény meghatározása is precízebb lesz, valamint jobban elkerülhető a tápanyaghiány és a túletetés. A Cargill takarmányozási rendszerének (CNS) az alapja a MAX™ System for Dairy szoftver, aminek segítségével meghatározhatjuk az összetevők tápanyagtartalmát, az állatok takarmányigényét, telepre szabott takarmányokat készíthetünk, használhatjuk teljesítményellenőrzésre, előkészíthetjük vele az alapanyagbeszerzési döntéseket, és összességében gazdaságossági és fenntarthatósági elemzéseket is végezhetünk.
A mennyiség helyett a menedzsmenten a fókusz
A világ tejtermelése 970 millió tonna, ebből 170 az EU, aminek 1-1,2%-a csak a magyar tejtermelés. Azt gondolnánk, hogy ez az arány szinte csak „statisztikai hiba”, nekünk viszont megélhetési kérdés. Ehhez a megélhetéshez viszont nem feltétlen a nagyobb mennyiség előállítása a megoldás.
A termelési hatékonyság növelésének egyik (talán leglátványosabb) módja a létszámnövelés, amivel exponenciálisan növekszik a tejmennyiség és a bevétel is. Automatizálva növelve az állományt megnő a potenciális profit, viszont növekszik a rendszer komplexitása is: pl. új technológiát vezetünk be, több dolgozót alkalmazunk, új szoftvert építünk be, új létesítményeket építünk. Ezekkel párhuzamosan mindig növekszik a rendszerben lévő kockázat, a hibafaktor is. Sőt, megnövekednek az elvárások is a tulajdonosok és befektetők részéről, hisz jogosan várják el a bevételnövekedést a megtérüléshez. Ehhez nyújthat megoldást egy jól megválasztott vállalatirányítás, egy telepi menedzsment – hallhattuk dr. Boros Norbert tudományos főmunkatárs (MATE) előadásában.
Ki tudjuk használni azt, amire ez az állat hivatott
Az egészséges bendő alapfeltétele a tehén termelékenységének. Gregorz Lewczuk biomérnök, a CAN kelet-európai értékesítési menedzsere épp ezért kezdte a fermentáció folyamatának bemutatásával a Diamond-V termékek ismertetését. Kísérleti eredményekkel igazolta az előadásban, hogy a Diamond-V XP csökkenti a laktát felhalmozódását, és növeli a propionát termelését magas keményítőtartalmú takarmányozás mellett. Ezek a kísérletek a robotlátogatás és a tejhozam közötti összefüggéseket is igazolták: egy franciaországi fejősállomány (átlagosan 92 tehenet vizsgálva) robotlátogatásait növelve és az Original XP ls-t a koncentrátumhoz adagolva, a tejhozamot 1 kg/nappal tudták növelni a magasabb átlagnapokon. Egy másik, szintén francia kísérletben a 60 napnál tovább tejelő tehenek összes tejtermelése magasabb lett, mint a várt tejhozam a laktáció normálisan előrejelzett perzisztenciája alapján, miközben a tejkomponensek koncentrációja megmaradt. A tehenek potenciáljához még mindig lehet közelíteni.
A borjúitatás és -választás sarkalatos kérdései
„Kapják a tejpótlót, miért lenne szükségük vízre?” – elrettentő példaként hangzott el a mátraházai fórumon egy hazai tenyésztő kérdése a szaktanácsadója felé.
Fiatal borjú választási programja kapcsán a Cargill a borjak emésztőrendszerét vizsgálta, az életkor és a szárazanyag-felvétel összefüggéseit is taglalva. Ennek kapcsán a borjúnevelés jövőjeként említették az automata itatók alkalmazását, nem kihagyva, hogy nemcsak friss vízre, de tiszta alomra és száraz, huzatmentes környezetre is szükségük van a borjaknak. És a környezeti feltételeken túl ajánlott a borjúindító bevitele, a többlépcsős választás és a teljesítmény folyamatos kontrollja is. Általános tény ráadásul, hogy a választásra vonatkozó jelenlegi ajánlások a száraztakarmány-felvételen alapulnak, kevesen mérik következetesen és pontosan. Pedig a magasabb tejitatási arányok hosszabb választási fázist igényelnek a bendő fejlődésének lehetővé tétele érdekében, és legalább 2 hét ajánlott, ha a borjakat napi 800 g szárazanyaggal etetik.
Az iparnak pedig bizonyítékokon alapuló ajánlásokra van szüksége a borjak elválasztásának gyakorlati módszereire vonatkozóan, különös tekintettel arra, hogyan lehetne csökkenteni a tejitatást, hogy a borjak a legjobban térjenek át kizárólag szilárd takarmányra.
Egy egésznapos konferenciát összefoglalni lehetetlen, hisz még nem beszéltünk a poweRobot programról, az üszőnevelési stratégiáról, a növekedés Előrejelzési Modellről sem, de ahogy összefoglalójában Bárány Péter is fogalmazott: a tejelő szarvasmarha-tartás verseny másokkal és magunkkal. Ehhez adott most további muníciót a Cargill.
