A repce őszi kártevői

A 2024-es év időjárása a repcére talán kevésbé volt olyan kedvezőtlen hatással, mint a kapás kultúrákra. Ennek ellenére ez az év is bővelkedett negatív meglepetésekben.

Tavasszal-nyár elején optimális volt az időjárás. A csapadék is az évszaknak megfelelő mennyiségben hullott. Júliusban és az augusztusban azonban hosszan tartó aszályos időszak következett, amit minden élőlény megszenvedett. A szántóföldi növények, illetve egyes ültetvények is, ha nem öntözik, kevesebb termést hoztak. Ebben az évben az őszi káposztarepce szerencsére csak a vegetációja végén érezte ezt meg. Az őszi vetéskor azonban a repcének is nedves vetőágyra van szüksége, a porba vetés nem szerencsés (1. kép) mert ennek hatására foghíjas és egyenetlen lehet a kelés. A növények kondíciója sem lesz megfelelő a tél átvészeléséhez.

Szerencsés piaci helyzet

A piaci helyzet a repce szempontjából szerencsés, mert a napraforgó mellett évek óta biztos piaca van a, mivel a tüzelő- és az alternatív hajtóanyagok iránt töretlen a kereslet. A bevezetett új hibridekkel és fajtákkal megújult a termesztéstechnológia. A nagy repcetermés eléréséhez, amely biztos bevételt hoz, figyelembe kell venni a változó klímát. A kártevő rovarok alkalmazkodása a klímaváltozáshoz már elkezdődött, így felértékelődik az előrejelzés szerepe a hatékony növényvédelemben. A repceszárormányos már nemcsak tavasszal, hanem az ősz végén, enyhe teleken is károsíthat. A vetésforgó, a táblaválasztás, a fajtaválasztás továbbra is nagyon fontos, és nem szabad elhanyagolni a tápanyag-utánpótlást sem. A műtrágya ára az egekben van, így ökonómiai hatások is gátolhatják a sikeres munkát. A felsorolt tényezők elengedhetetlenek az erős és egészséges káposztarepce termesztéséhez. Az egészségesen, fitten áttelelt repce sokkal ellenállóbb a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben.
Fontos, hogy az aratás után minél előbb szüntessük meg a kipergett magok kelését. Az árvakelések gyűjtőhelyei a kórokozóknak és a kártevőknek!

Augusztus végén-szeptember elején szerencsés esetben van elég nedvesség a földekben, így a repce nem „porba” lett vetve, ezért egyenletesen kel ki. Előfordul száraz időszak is a vetéskor, ez hézagos és fejlődésbeli különbségeket okoz (2. kép).

Az éppen elvetett magokra és a kis gyököcskére a drótférgek és a pajoroklárvái jelentik a legnagyobb veszélyt. Ezek a kártevők kifejezetten a nedves talajt szeretik. A foltszerűen kialakuló kártételül könnyen észrevehető. Általában mindig ugyanazon a helyen jelentkezik a kártételük, ezért is fontos a tábla ismerete. A területi quadrát módszer a legegyszerűbb, leggyorsabb előrejelzési módszer a talajlakó kártevőkre. Ezzel mindkét fajt előre jelezhetjük, ugyanis quadrátonkén 1-2 pajor vagy 2-3 drótféreg már mennyiségi kárt tud okozni, ezért védekezni kell. A csíraleveles növényekre már várnak a repcebolhák (3. kép). Kártételük nagysága esetenként végzetes lehet a növényekre, mert száraz időszakban szinte letarolják a táblát. Ha már ki nőtt a repcebolhák „foga” alól a kis növény, és megjelennek az első lomblevelek, akkor jelenik meg és rakja le a petéit a repcedarázs.

Honnan kerülnek a kártevők a repcetáblára?

A repceárvakelésen kívül a természetes növénytakaró kétszikű növényfajairól kerülnek a repcetáblákra a kártevők. Az elsődleges fertőzési forrás a repceárvakelésben és a zöldítésben élő kártevők. Ezekből a táblákból nemcsak kártevők, hanem kórokozók is átkerülhetnek a táblákba. Az egymás melletti repcetábla és a keresztes virágúakkal vetett zöldítés is egy ilyen veszélyforrás. Az őszi kártevők közül, ha nincs más, jó lesz a repce is alapon a gyapottok-bagolylepke és a gamma bagolylepke is, nagy kárt tud okozni ilyenkor ősszel. A keresztesvirágúakon élő aknázólegyek lárvái kártételükkel csökkentik az asszimilációs felületet.

A klímaváltozáshoz a kártevők is alkalmazkodnak, a hosszú meleg ősz is alkalmas lehet a repceszárormányos-bogaraknak. Ezért fontos, hogy ne csak tavasszal kísérjük fokozott figyelemmel a repcetáblákat, hanem ősszel és enyhe téli időszakokban is. A repceszárormányos egynemzedékes kártevő, a petéit a felső levelek nyelébe és a főerébe helyezi el. A kikelő kis lárvák (igazi kukacok) a repce szárában és levélnyelében járatokat alakítanak ki. Ennek hatására a meggyengült növények az erős szélben megdőlhetnek. A legyengült és szilárdságukat vesztett növények virágzó hajtásai rosszabbul fejlődnek, ezért kevesebb magot érlelnek. A lárvák a hőmérséklet függvényében 25–54 nap elteltével lefúrnak a talajba, és ott bábozódnak, az imágók már június közepétől jelennek meg, és ősszel érési táplálkozást folytatnak.

Ekkor érzékeny lombkártételt tudnak okozni. Az enyhe őszi időszakban akár párosodhatnak és petét is rakhatnak. A szűz nőstények és hímek telelnek át. Az imágók előrejelzéséhez segítséget nyújtanak a sárgatálak és a fűhálók. Fontos a folyamatos ellenőrzés, így a védekezés időben elvégezhető A repce mellett a repceszárormányos más keresztesvirágúakon is károsít, így a káposztán, a karalábén és karfiolon is. A hideg, ködös ősz végi, tél eleji idők megérkeztével a pockok is behúzódnak a táblákba, és megrágják, elpusztítják a növényeket. A mezei pocok elsősorban akkor tud betelepülni a repcetáblába, ha a közelben lucernatábla van. Ilyenkor súlyos károkat, akár az egész repcetábla pusztulását tudja okozni. Mielőtt védekezünk, győződjünk meg arról, hogy a fertőzöttség mértéke indokolja a védekezést. A repcetáblán a járatok betaposásával és 1-2 nappal későbbi visszaellenőrzésével tudhatjuk meg, hogy mennyi lakott pocokjárat van. Amikor az egyedszámuk eléri a 1-2 lakott járat/100 m2 értéket, abban az esetben szükség van a védekezésre. A mezei pocok ellen a növényvédő szeres védekezés egyes esetekben szükséghelyzeti engedélyhez kötött.

Klímaváltozás és rezisztencia

A következőkben olyan ízeltlábú kártevőkről lesz szó, amelyek jelenleg nem okoznak a repcében számottevő gazdasági kárt, és jellemzően a fentebb felsorolt kártevők elleni védekezés hatékony ellenük. A klíma változása azonban előrevetíti, hogy a Kárpát-medencében arra az eshetőségre is fel kell készülni, hegy ezek a fajok gazdasági kárt okozhatnak. A repce gyökérnyaki, a felszínhez közeli részén a tavaszi káposztalégy károsíthat, a levelekben aknázólegyek nyűi élnek és károsítanak.

A leveleket különböző bagolylepkefajok hernyói rághatják meg: a tarka kerti bagolylepke, a gamma bagolylepke, a gyapottok-bagolylepke. A nappali kártevő lepkefajok közül a kis káposztalepke, a nagy káposztalepke, a repcelepke és a káposztamoly hernyói károsítanak. Fontos megemlíteni az inszekticidrezisztenicia kialakulásának okait. Az inszekticidrezisztencia elsősorban az egyoldalú és gyakori piretroid típusú növényvédőszer-használat miatt alakul ki. Hazánkban már vannak a repcefénybogárnak piretroidrezisztens populációi. A további rezisztens populáció kialakulásának megakadályozása érdekében szükséges a növényvédőszer-hatóanyagok okszerű, az engedélyokiratban leírtak szerinti használata. Fontos a hatóanyagok egy vegetációs időszakon belüli rotációja is. Tehát, például piretroid kijuttatása után más hatóanyagot válasszunk a rezisztencia elkerülése érdekében. Lehetőleg csak akkor védekezzünk, ha arra feltétlenül szükség van, ez a növényvédő szerek okszerű használata. Mindenképp ajánlatos az engedélyokiratban leírtak feltétel nélküli betartására.

A repcetermesztésben a következő hatóanyagok állnak a repcetermesztők rendelkezésére a 2024. 09. 15-ei adatok szerint:

Méhekre kifejezetten kockázatos: ciántraniliprol, etofenprox, gamma-cihalotrin, cipermetrin, lambda-cihalotrin, eszfenvalerát, deltametrin.
Méhekre nem jelölésköteles: tau-fluvalinát, acetamiprid.
Csávázószer: flupiradifuron.

Ha az acetamipridet tebukonazollal együttesen használjuk, méhkímélő technológia alkalmazása szükséges.

Takács Attila
növényvédelmi entomológus