Most, a tavaszi vetések betakarítása és az őszi vetések befejezése után ráérősen foglalkozhatunk két, a növénytermesztés hatékonyságát megalapozó, mégis méltatlanul elhanyagolt kérdéssel, illetve azok gyakorlati megvalósíthatóságával. Az egyik a talajmintavétel, a másik a mésztrágyázás és meszezés kérdésköre.
A reprezentatív talajmintavétel
A hozam és a jövedelmezőség szempontjából is egyaránt a legkedvezőbb tápanyag-utánpótlási stratégia a növény igénye, a talaj tápelem-ellátottsága és a növény által felvett tápelemmennyiség ismeretében alakítható ki. E fenti három tényező közül a talaj tápelem-ellátottsága az, aminek helyes megítéléséhez a növénytermesztő is tevékenyen hozzájárulhat, mégpedig a szakszerű talajmintavétel által.
A talajmintavétel szükségessége és gyakorlata nem új keletű dolog. Sok évtizede már, hogy hol 3, hol 5 évente kötelező a talajvizsgálat. Sokan még ma is csak egy kötelező nyűgnek tekintik, és elnagyoltan, a szakma szabályainak figyelmen kívül hagyásával, a „legyünk túl rajta minél hamarabb” elvet követve végzik el. Holott a mintavétel akár 70%-ban is meghatározhatja a mérési eredményt.
A reprezentatív talajmintavétel azért fontos, mert bizonyos talajparaméterek kis területek esetén is nagy változékonyságot mutathatnak. Ezeknek a paramétereknek egy része szabad szemmel is jól érzékelhető (pl. talaj kötöttsége: homokos folt, agyagos folt vagy egy szikes folt), azonban a talaj tápelem-ellátottságában lévő területi különbségek szemmel nem észlelhetők. Ezért fontos az, hogy a mintavétel szakszerű legyen. Hiszen a helytelenül kivitelezett talajmintavételből származó adatok felhasználása nem eredményezhet helyes döntést. Ráadásul, ha már fizetni kell a talajvizsgálatért, érdemes a mintavételt helyesen elvégezni. Szakmai szempontból az úgynevezett bővített talajvizsgálat elvégzése indokolt, hiszen ebből tájékozódhatunk a mikroelem-ellátottságról is.
Szántóterületen a mintavétel mélysége 0–30 cm. Az úgynevezett átlagminta (ezt szállítjuk be a laborba) akkor lehet reprezentatív, ha a tábla homogén részeiből 5 hektáronként 25–30 részmintát veszünk, melyeket egyesítünk. Az átlagminta tömege 1–1,5 kg.
A homogén táblarészek kijelölésére több lehetőségünk is van. Használhatunk különböző vegetációs indexek alapján készített térképeket, de a hozamtérképek is nagyban hozzájárulhatnak a táblánkon belüli „talajfoltok” lehatároláshoz. Ezek hiányában a korábbi talajvizsgálati eredmények, a szabad szemmel látható talajfoltok, talajtérképek vagy a tenyészidőszak alatti növénymegfigyelések segíthetnek az egyes mintavételi egységek (menedzsmentzóna) lehatárolásában, melyek határait célszerű térképen rögzíteni. A részmintákat a terület (legfeljebb 5 ha-os egységek) átlója mentén vagy cikcakkvonalban ajánlatos megvenni, a nyomvonal mentén legalább 20–25 ponton.
Tilos talajmintát venni a tábla szélén 20 m-es sávban, a forgókban, szalmakazlak helyén, műtrágya, talajjavító anyag, szervestrágya-depóniák helyén, az állatok delelőhelyén.
A mintavétel optimális időpontja a betakarítás után, de még trágyázás (illetve vetés) előtt van, a talaj művelhető állapotában. Műtrágyázás után legalább 100 napot, szervestrágyázás után legalább hat hónapot kell várni a mintavétellel. A talajmintavétel történhet kézi vagy gépi talajmintavevővel. Az átlagmintát vízhatlan zacskóba kell helyezni, melyet le kell zárni, és el kell látni mintaazonosító jeggyel, majd minél hamarabb be kell szállítani a vizsgálatot végző laboratóriumba.
A fenti elvek alkalmazása révén minden bizonnyal reprezentatív lesz a mintavétel, és a kapott eredmény jó alapot fog szolgáltatni a költséghatékony tápanyag-utánpótlás tervezéséhez.
A kalciumpótlás kérdései
Jelen időszakban ugyancsak fontos kérdés a kalciumpótlás és annak mértéke. Ilyesformán beszélhetünk mésztrágyázásról (100–2000 kg/ha CaCO3) vagy melioratív meszezésről (2 t/ha feletti CaCO3). A mésztrágyázás alacsonyabb dózisa az adott kultúra kalciumigényét hivatott fedezni, nagyobb dózisa a fenntartó meszezés (a melioratív meszezések közötti időszakban) céljait valósítja meg.
De miért is kell kalciumot kijuttatnunk időről időre? Mert a kalcium a csapadék hatására könnyen a mélyebb talajrétegekbe mosódik, ezáltal elérhetetlen lesz a növény számára, vagy mert a talaj nem tartalmaz elegendő kalciumot, vagy mert nem felvehető formában tartalmazza (ez előfordulhat akár 5–8% kalciumtartalmú talajoknál is), vagy azért, mert a talaj kémhatása olyan mértékben savanyú, hogy az már gazdasági kárt okoz. Savanyú talajokból ugyanis nehezebb a tápelemek felvétele, tömörödésre, szerkezetromlásra hajlamosabbak, alacsonyabb lesz a mikrobiális aktivitásuk.
A tápelemfelvétel vonatkozásában érdemes elgondolkodni azon, hogy pH 6 mellett a nitrogén 11, a foszfor 48%-a nem hasznosul a növény számára. Még fontosabb, hogy pH 5,5-nél a nitrogénnek és a káliumnak csak 77, a foszfornak csak 48 százaléka hasznosul. Nem is beszélve a szerkezetromlásról, mely egyenes arányban áll a talaj vízbefogadó és vízmegtartó képességének csökkenésével. Márpedig ennek hátrányait az utóbbi években mindenki megtapasztalta.
A melioratív mészdózis kiszámítása alapulhat a talaj kötöttségének, kémhatásának (pH) és hidrolitos aciditásának (y1) ismeretén vagy a kicserélhető hidrogénionok mennyiségének meghatározásán. Ne lepődjünk meg, a kötöttebb talajokon mindig jóval több javítóanyagot kell kijuttatni, mint a lazább talajokon, ugyanolyan kémhatásnál vagy ugyanolyan pH-értékbeli növekedés érdekében.
Fontos kérdés, hogy mivel is végezzük a meszezést vagy a mésztrágyázást. A legkézenfekvőbb anyag a kalcium-karbonát és a dolomit (kalcium-magnézium-karbonát), mely utóbbinak nagy előnye, hogy nagyobb a semlegesítőképessége, és a kalciumon kívül egy másik makroelemet, a magnéziumot is tartalmazza elég nagy mennyiségben. Fontos tudni, hogy csak ennek a két vegyületnek van tartamhatása. Ezért lényeges az, hogy miből is készült az adott talajjavító anyag. Ugyanis a trágyák és talajjavító anyagok kalciumtartalma megadható Ca-ban vagy CaO-ban is, amiből persze nem tudjuk meg, hogy az CaO-ból, CaCO3-ból vagy dolomitból készült-e.
A talaj tulajdonságaitól és a kalciumpótlás céljától függően több megoldás is kínálkozik a termékválasztás során. A legegyszerűbb, ha „csak” kalciumot szeretnénk pótolni, mert a talaj kémhatása nem savanyú, ilyenkor a Pétisó rendszeres alkalmazása célravezető, mely nem savanyítja a talajt. Ha a talaj savanyú, vagy nagyobb mennyiségű kalcium és magnézium pótlása szükséges, akkor a leghatékonyabb megoldás a Green Max, mely 15,9% nitrogéntartalma mellett 16,1% kalciumot (CaO-ban kifejezve, de karbonát, pontosabban dolomit formában jelen lévő) és 11,6% magnéziumot (MgO) tartalmaz.
A Green Max minden egyes tonnája felér egy mésztrágyázással is. A Pétisó és a Green Max vitathatatlan előnye, hogy egy menetben kijuttatható a nitrogén, a kalcium és a magnézium, ráadásul gyorsan hasznosuló, könnyen szórható, granulált formában. Mindkettő kifejezetten a hazai talajokra lett kifejlesztve. A Pétisó 228 kg/t, a Green Max 550 kg/t mennyiségben tartalmaz igen finomra (<40 µm) őrölt dolomitport, a gyorsabb hasznosulás érdekében.
A harmadik, kifejezetten melioratív meszezési és a talaj szerkezetét, vízgazdálkodását javító, egyszerre több talajjavítási célt is egyesítő termék a Genezis AquaStop. Döntő részt karbonát formában jelenlévő kalciumtartalma mellett jelentős mennyiségben tartalmaz kovasavat. A kovasav sói az úgynevezett szilikátok, melyek talajképző ásványok. Magas kovasavtartalma javítja a talaj vízbefogadó és vízmegőrző képességét, így elősegíti a növények számára a rövidebb aszályperiódusok átvészelését. Továbbá vízoldható szilíciumtartalma elősegíti a növényi rostanyagok képződését, egészségesebb állomány fejlődését.
Ne feledje, a gyors hasznosuláshoz fontos, hogy a kalcium-karbonát 1 mm alatti szemcseméretben legyen jelen. A tartósság, tartamhatás záloga a magas kalcium-karbonát- vagy dolomittartalom, illetve a sekély, maximum 10 cm mély bedolgozás.
