Szemesnek áll még a világ?

A kukorica vetésterülete alig több mint egy évtized alatt közel 40 százalékkal csökkent 2023-ra. Idén növekedett ugyan, de bizonyos, hogy nem fordult meg a zsugorodó trend. Hogy ez meddig fog tartani időben és területben? Hogyan szabaduljunk a megszokásoktól való eltérés szorongásaitól? Mennyire fogunk lemorzsolódni? Ezekről szól e cikk. Mivel a kukorica – állatorvosi lóként – a mezőgazdaság minden bajának tünetét mutatja, e gondolatok akár ki is terjeszthetők a szektor egészére.

Miért nem drágul?

Induljunk ki egy jogos felvetésből! Ha a globális felmelegedés valóban visszaveti a hozamokat, akkor miért alacsonyak az árak (már relatíve!).

A válasz egy találós kérdés: Mit tesz a gazda – legyen a világ bármely pontján, ha magas a terményár? Növeli a termelését, és készletez. S mit tesz, ha alacsonyak az árak? Hát, ugyanezt. Elég a világ gabonatermelését mutató grafikonra tekinteni, hogy ez alátámasztást nyerjen.

Ebbe tenyerel bele a globális felmelegedés: leginkább az emelkedő átlaghőmérséklet, a hőségnapok számának emelkedése, az egyenetlen csapadékeloszlás és az UV-sokk. Ennek hatása a romló hozamokban és minőségben máris tetten érhető. A mellékelt termelési görbe emiatt lefordul majd. Lassan ugyan, de tartósan. A régóta stabil globális mérleg elkezd majd romlani. Középtávon pedig egyenesen az ellátás biztonsága kerül veszélybe. Minőségi oldalon mindenképp. Ez áremelkedést jelent még akkor is, ha a pénzpiaci befektetők – ahogy az most is történik – másfelé keresik a pénzüket. DE MIKOR? Nem holnap. A felmelegedés északi irányban még a területbővülés potenciáljával kecsegtet, például Oroszország számára. Ugyanakkor a keresleti oldal töretlenül bővül. A termelési görbe ellaposodik, majd néhány éven belül elkezd csökkenni.

Hol vannak a képletben a technológiai, genetikai fejlesztések? A lassító tényezők sorában. A felmelegedés időszaka ugyanis még csak most kezdődik. Immár több mint egy éve minden hónapban megdőlnek a melegrekordok. Ráadásul a Kárpát-medencében a leggyorsabb a folyamat. A tőlünk északabbra gazdálkodók számára számos előnyt hoz ez a korszak, miközben mi szerkezetváltásra kényszerülünk, és csökkenő hozamokkal kell számolnunk. Hatalmas problémát látok az időjárás változása és a rá adott reakciók sebességének különbségében. A magyar gazdatársadalom inkább Pató Pál-módra reagál. Megadja a módját. Nos, erre nincs idő. Vannak, persze hogy vannak jogos kifogások: az engedélyek megszerzése, a szomszéd együttműködésre képtelensége, minden drága, de kifogyunk az időből.

S mivel a beavatkozás nemcsak egy-két lépést, hanem egy teljes módszertanváltást igényel, a késésünk csak halmozódik. Már felsorolni sem érdemes a beavatkozási pontokat, hiszen gyakorlatilag tevékenységünk minden eleme beletartozik. Nemcsak a termés megvédése a feladat, hanem olyan termékek választása, amelyek gazdaságosan állíthatók elő, legalább középtávon.

Koncentrálódás lesz a következmény

A terméskiesések ellehetetlenítik a termelői kör egy részét. Ez a koncentrációs folyamat gyorsulását idézi elő. A nagyobb gazdasági egységek kialakulása is egyfajta együttműködés, de mennyivel egészségesebb lenne, ha belátnánk (vagy már rég beláttuk volna!), hogy a stratégiai együttműködések nélkül ilyen léptékű változások nem képzelhetők el. Olyan méretű és minőségű árualapokat kell létrehozni, amely piaci, értékesítési lánccal bír. A meglévő ilyen láncaink mindkét végükön szakadoznak (mind a klímaváltozás okozta termelési bizonytalanságok, mind a piaci átrendeződés okán). Egyik oldalról a vetésszerkezetben érzékelhetőek a változások, de – véleményem szerint – lassúak. Nagyon rugalmatlanok vagyunk, és ez sok gazdaság végét hozza el már ebben az évben, de leginkább 2025-ben. A búza, a kukorica, a repce, és – egy rövid kiugrás után – az árpa területe trendszerűen csökken, míg növekedést az örök szerelem, a napraforgó és az új szerelem, a szója területe mutat.

Sokan, sokféle dologgal, agrotechnikai eszközzel próbálkoznak. Gyűlnek a tapasztalatok. Ezeket meg kell osztani. Át kell lépni az árnyékunkat. Többször hangoztattam már e lap hasábjain is, a magyar agrárium jövőképe pozitív, de néhány nehéz év vár ránk, amikor levetkezzük a megszokásokat és beidegződéseket, újratanuljuk a szakmát és az együttműködést. Ezekben az években omlik le mezőgazdaságunkról az a kéreg, amely burokban tartotta. Vele megy a gazdálkodók egy része is.

Meggyőződésem, hogy kukoricatermelőink számára minden eszköz és információ rendelkezésre áll ahhoz, hogy a kedvezőtlen gazdálkodási körülményeken javítsanak. Az, hogy ki ismeri fel ezeket, hogyan tanulja meg alkalmazni őket, egyfajta vízválasztó. Az alkalmazkodás jelei már észrevehetők a statisztikákban. Itt van például a vetésterület. Az elmúlt tíz évben látványos változások voltak az egyes vármegyék kukoricaterületeiben. A legészakibb vármegyében megugrott, a többiben elkezdett csökkenni a terület.

Nosztalgiázzunk a hozamok fejlődésén (10 év: +50%!), de a folytatódásában – ilyen általános jelleggel – azért ne reménykedjünk!

Nemzetközi kukoricapiac

Ahhoz, hogy a jelenlegi árak mozgásának irányát előre tudjuk jelezni, szét kell nézni a nemzetközi piactéren.

• Szeptemberben, főként az EU-ra és Szerbiára vonatkozó további csökkentések miatt a globális termelési előrejelzés 1,4 millió tonnával, 1224,2 millió tonnára csökkent (-3,0 millió vagy -0,2% év/év) 2024/25-re, ami kissé elmarad a tavalyi rekordterméstől.

• A világ kukoricafogyasztása az előrejelzések szerint új csúcsot ér el 1230,2 millió tonnával (+1,2 m m/m; +7,4 m vagy +0,6% év/év), ezen belül 734,4 millió tonna (-5,2 millió m/m; +1,2%) takarmányként és 323,0 m t (+5,7 m m/m; +1,3% év/év) ipari feldolgozásban értékesül, mindkettő szintén új csúcs. Az ipari felhasználás az EU-ban 1,6 millióval, 14,8 millió tonnára nő (+1,4% év/év), míg a brazil etanolgyártás 13,4 százalékkal, 19,3 millió tonnára emelkedik.

• A világkereskedelem az előrejelzések szerint éves szinten 6,9 százalékkal, 181,4 millió tonnára (+0,8 millió m/m; -13,5 millió év/év) zsugorodik, Kína kisebb vásárlásai miatt. Az uniós behozatal 1,0 millióval, 19,0 millió tonnára nő (-6,1%). Messze az Egyesült Államok lesz a legnagyobb exportőr (59,8 millió tonna; +12,9% év/év), ezt követi Brazília (44,3 millió tonna; -15,7%), Argentína (35,1 millió tonna; +4,0%) és Ukrajna (20,8 millió tonna; -29,1%).

Ebből azt kell megjegyezni, hogy bár a 2024/25-ös szezonban a felhasználás minimálisan meghaladja a globális termést, így csökkennek a készletek, Kína kisebb vásárlásai miatt a világpiac szűkül, ami árnyomást jelent még akkor is, ha az USA egyre nagyobb kivitelről számol be. Az EU továbbra is a vezető importőr marad (21,7 millió tonna; -26,4% év/év). Mivel az EU csak 75–80 százalékban önellátó, nagyban függ az importáraktól. A behozatal immár közel 30 százaléka Ukrajnából érkezik.

Az Európai Unió kukoricamérlege ebben a szezonban minden sorában csökkenést mutat. A termelés 4, a felhasználás 2, a zárókészlet 8, az import 3 százalékkal. Ha a chicagói és a párizsi kukorica-árgörbéket egymás alá tesszük, nem sok különbséget látunk. A kukorica tőzsdei ára a háborús kétségbeesés óta lejtőn van, persze a szokásos kisebb bukkanókkal.

Véleményem szerint az elkövetkező hónapok az árak lassú lefelé mozgását fogják hozni a világpiacon.

Lázgörbék

A kukorica naturális adatait mutató grafikonok nem véletlenül hasonlítanak lázgörbére. E növény az utóbbi években igazi állatorvosi lóvá vált.

Minden problémát, ami csak előfordulhat – legyen az mennyiségi, minőségi, árazási, költségoldali, és még hosszan sorolhatnám –, mutatta. A kukoricaövezet megállíthatatlan északra húzódásával párhuzamosan veszítjük el termelési potenciálunkat. Ahhoz, hogy ezt lassítani tudjuk, el tudjuk látni kiemelkedő feldolgozókapacitásainkat, vannak eszközeink, de alkalmazásukat azonnal és teljeskörűen el kell kezdeni. A szakmai színvonal ugyan nagyon sokat emelkedett az elmúlt évtizedekben, de most olyan gazdálkodási körülmények alakultak ki – méghozzá tartósan –, amelyek további erőfeszítésekre kényszerítenek.

Érdemes a trendvonalakat meghosszabbítani. Máris látszani fognak előrejelzéseim. Szerintem a vetésterület tovább csökken. Immár több mint kétéves előrejelzésem – amihez ma is tartom magam – az, hogy 600 és 650 ezer hektár között fog stabilizálódni. Ekkora területen lehet véleményem szerint eredményesen kukoricát termeszteni. Az átlaghozamok ennélfogva tovább fognak emelkedni. Nos, a termés mennyisége, az inkább vízszintes vonalat fog mutatni. Ez alapvetően egy optimista várakozás, mivel további komoly szakmaiszínvonal-emelkedést feltételez. Ennek elősegítésére hoztuk létre már évekkel ezelőtt a Kukoricakör Egyesületet.

Hazai tendenciák

Ahogy arra fentebb már utaltam, az itthoni kukoricapiac mindent mutat egyszerre. Mennyiségi és minőségi problémák szabad kombinációi, szétszakadó piac, frusztrált termelők, bajban lévő feldolgozók, viták, és valljuk be, szakmai hiányosságok. Az ukrajnai import továbbra is tiltott. Ezt fontos leszögezni, amikor a kézirat lezárásakor még emelkedő honi árakra tekintünk.

Mi látszik mindebből?

• A kukorica exportmennyisége mintegy kétszeresére bővült 2024 első félévében az egy évvel ezelőtti exportvolumenhez képest. A kukoricánk a korábbi évekhez hasonlóan leginkább Olaszországba került. A kivitel kétharmada (969,2 ezer tonna) került erre a piacra. Mennyiségét tekintve további nagy piacunk volt még Ausztria (258,8 ezer tonna) és Németország (151,7 ezer tonna).

• Ahogy közeledünk az aratás végéhez, úgy javulnak a mennyiségi kilátások. A mérleg akár pozitív is lehetne, ha a minőség oldalán nem lenne ilyen nagy a bizonytalanság. A toxinszennyezettség a pontos arányok ismerete nélkül is beavatkozást igénylő terület. A hőségnek, UV-nak való kitettséget nehezen tudjuk mérsékelni, de a növény és a talaj kondíciójának javítására vannak eszközeink. Szakmai tanácsokkal éppen elegen bombázzák a termelőket. Én inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy a külkereskedelem oldalán mindkét irányban erős korlátok között kell gondolkodnunk.

• Arra számítok, ahogy a kukoricaövezet húzódik észak felé, úgy a betakarítási eredmények is javulnak. A takarmányozási célú kukoricafelhasználás csökkenni fog, az árak nem tudják megőrizni jelenlegi átlagos szintjüket. A fertőzött tételek ára leesik, míg a jó minőségért többet fognak adni.

• Ahogy a kukorica területe, úgy termelőinek száma is csökken. Ez javuló átlagokat jelent. Ukrajnát nem lehet tartósan távol tartani a piacunktól. A nyomásukra fel kell készülni.

Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Központ, -Elemzés