Lemos minket az olasz pályáról Kazahsztán?

Megduplázódik Kazahsztán délnyugati irányú búzakereskedelmi potenciálja. Az olaszok máris éltek a lehetőséggel, és rendeltek a kazah gabonából egymillió tonnát.

A Kaspi Grain Way LLP elindította az első, 3500 tonnányi búzaszállítmányt a Kaszpi-tenger keleti partján fekvő Kurik kikötő új gabonatermináljáról – szólt a novemberi hír. A fejlesztéssel Kazahsztán megduplázhatja a délnyugati irányú búzaexportját, így az olaszországi kivitelt is. Az oroszoknak is tetszik ez a lehetőség, a kínai befektetők pedig készséggel segítenek a logisztika megteremtésében.

Több búza, mint szállítási kapacitás?

Kazahsztán Közép-Ázsia legnagyobb búzatermelője és egyetlen jelentős exportőre. A teljes gabonatermelésük 80%-át a kenyérgabona adja. Az aratás csak szeptemberben kezdődik, mivel ezen a szélességi körön 75–80%-ban tavasszal vetik el a növényt. (Öt évvel ezelőtt még a búzatermés 90–95%-a volt tavaszi vetésű.) Az átlaghozam 1,1–1,3 t/ha között alakul. A 12–13 millió hektáros vetésterület miatt így is 13–15 millió tonnás terméseket produkál az ország, idén azonban – a novemberi hírek szerint – 17 millió tonnás termést arattak. Ehhez jön még 3 millió tonna áthúzódó készlet is.

A kazah malomipar elvileg 9 millió tonnányi búzát is fel tudna dolgozni egy évben, de csak 50%-os kihasználtsággal működik, aminek egyik oka a belső logisztika hiányossága. A vasút gördülőállományának ugyanis több mint 60%-a 20–30 éves, 30%-a pedig 30 évnél is idősebb. Csak 10%-a mondható „fiatalnak”. Így inkább azt a 3-4 működőképes útvonalat használják a kereskedők, amelyek alapvetően Közép-Ázsia felé továbbítják a nyers gabonát.

Duplázzák a nyugatra indítható búzamennyiséget

Eddig Kazahsztán főként déli szomszédainak értékesítette a gabonáit, de újabban megnőtt a forgalom Kína, az arab térség, Törökország és Európa irányába is. Az EU-n belül leginkább Olaszország és Spanyolország érdekes számukra. A szállítmányok exportkikötője a Kaszpi-tenger partján fekvő Aktau. Innen évi egymillió tonna termény kelhetett útra. A felújítandó vasúti szerelvények magas aránya kapacitáshiányt okozott októberben, és leállt a gabonaszállítás az aktaui kikötő két termináljába. A felhalmozódó búzakészletekből a 90 kilométerrel délebbre elhelyezkedő kuriki kikötő vett át útnak indítható mennyiségeket. Ez az a kikötő, amelynek terményáteresztő kapacitása hamarosan szintén egymillió tonnára bővül, bár ma még csak 240 ezer tonnánál jár.

Aktau és Kurik nagyon fontos a kelet-nyugat irányú kereskedelemben. A Kínából Európába tartó rakományok 80%-a a közel 12 millió tonnás áteresztőkapacitású Aktaun, további része pedig a 6 millió tonnás kapacitású Kurik kikötőjén keresztül halad át, lévén az útvonal az Új Selyemút része. Eddig főként kőolajtermékeket, műtrágyákat, vegyi anyagokat kezeltek ezek a kikötők. A kuriki gabonaterminál megnyitása azonban azt jelenti, hogy hamarosan a duplájára, 2 millió tonnára növekszik az ország Kaszpi-tengeri gabonaszállítási kapacitása. Fontos megjegyeznünk, hogy maga a Kaszpi-tenger mindössze 5-6 méter átlagos mélységű, zárt vízfelület, amelyen legfeljebb 5 ezer tonnás uszályok kelhetnek útra. A vasút problémái mellett tehát a vízi útvonalnak is vannak kapacitáskorlátai.

Olaszországot ostromolják

A 2022/23-as értékesítési szezonban Olaszország már Kazahsztán ötödik legnagyobb búzafelvevője volt, közel félmillió tonnával. Ezután átmenetileg visszaestek a rendeléseik, mivel az orosz búza olcsóbbnak bizonyult. Most azonban – köszönhetően az unió orosz búzára kivetett 95 eurós importvámjának – egymillió tonnányi kazah búza fogadásáról írtak alá megállapodást.

Idén Kazahsztán 10–12 millió tonna búzát tud értékesíteni, miközben az eladatlan készletei tovább halmozódnak. Ez persze a helyi árakra is nyomást helyez. A helyzeten nem segítenek a kereskedelmi feszültségek Oroszországgal. Ugyanis Kazahsztán a helyi búza aratását követő hónapokra (december végéig) megtiltotta a rivális orosz búza importját az országba. Válaszul az oroszok is megtiltották a kazah búza, durum, lencse és lenmag behozatalát. A tranzitot elvileg engedélyezik a búza és napraforgó-vetőmag számára, de szigorítottak a bürokratikus akadályokon. Az igazi problémát – ahogy azt már megszokhattuk – nem az agrárium érdekeinek csorbulása okozza, hanem az, hogy az ásványi és vegyi anyagok tranzitjában törés következhet be, ha elmérgesedik a helyzet Oroszország és Kazahsztán között.

A fenti kikötői kapacitásokból is láthatjuk: az ipari nyersanyagok mellett a mezőgazdasági termékek mennyisége – pláne értéke – csekélynek mondható a kelet-nyugat irányú áruforgalomban. Mivel a kazah kereskedők számára éppen olyan fontos az északi, Lettországon keresztül vivő kereskedelmi útvonal, mint az oroszoknak a kazah sztyeppéken áthaladó tranzitlehetőség Kína és más ázsiai államok felé, minden esély megvan a nézeteltérések rendeződésére.

Számunkra a legfontosabb kérdés, hogy ezután mennyi búza vagy durum érkezik majd Kazahsztánból Olaszországba. Ezek most orosz forrásból tonnánként 95, illetve 148 eurós büntetővámmal léphetnek be az EU-ba, ezért kerülőutakra kényszerülnek. Ha rendeződik az orosz-kazah viszony, akkor már csak logisztika kérdése, hogy a kazah vagy orosz eredetű gabona képes-e eljutni a Kaszpi-tenger partjára és onnan tovább. Mivel a kínai tőke vastagon érdekelt az infrastruktúra fejlesztésében, ne legyenek kétségeink: egyre több és több áru fogja bombázni legfontosabb exportpiacunkat ebből az irányból is.

Gönczi Krisztina