Az éghajlatváltozás ugyan lassú folyamat, de világszerte megfigyelhető, és így hazánkat sem kerüli el. Ez a változás nemcsak napjainkra jellemző, de akár több 10 évre visszamenőleg is fennáll, és továbbra is működni fog. A hőmérséklet folyamatosan emelkedik, a csapadékösszegben nem várható nagy változás, de a térbeli és időbeli eloszláson túl az intenzitása is – aszály és akár belvizek és áradások formájában – szélsőségesen jelentkezik.
A felmelegedés hatására a hazai éghajlati körzetek a mérsékelten meleg-száraz klímatartományból, a meleg-száraz tartományba mentek át (1. ábra). Mindezeknek a hatásoknak a környezetünkön belül a mezőgazdaság mint termelési ágazat fokozottan kitett. A mezőgazdasági termelést az élelmiszerellátás miatt ilyen körülmények között is feltétlenül folytatni kell.
Az árvíz- és belvízvédelemben a veszély- és kárelhárításon túl – mivel a hőmérséklet változást és a felmelegedést az emberi tevékenység optimalizálásával csak mérsékelni tudjuk – a vízkészlet kezelésében az ár- és belvizek elvezetése mellett a vizek egy részének tervezett a visszatartása egyre szükségesebbé válik.
A feladatok felosztása
A víz visszatartásában a kormányzati szervek vízügyi hatóságainak és az agrártárcának is összehangolt fontos hatósági feladatai vannak. Ennek keretében a jelenleg is futó, 2023 októberében zárult VP1-4.1.4-16 kódszámú „A mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése” és a 2025. február 4-től induló, a megváltozott klímaviszonyokhoz való alkalmazkodást segítő „Öntözésfejlesztési és vízfelhasználás hatékonyságát javító mezőgazdasági üzemen belüli (komplex) beruházások támogatása” című pályázat is segíti a gazdálkodókat. A vízügyi hatóságok a vízkészlet kezelését szolgáló vízügyi intézkedésekkel, tározók, öblözetek kialakításával, a vízügyi hálózatokhoz tartozó műtárgyak, csatornák, elvezetők karbantartásával, régi medrek, tavak visszaállításával, javíthatják az előzőekben felvázolt helyzetet. Az agrártárca pedig a vízmegőrző növénytermesztési technológiát, az ebből a szempontból előnyös területhasználatot – pl. értéktelen mezőgazdasági területek akár belvíztározók is lehetnek –, a vizes élőhelyek helyreállítását támogathatja, és támogatja is, például a korábbi AÖP-program 2025. január 1-vel induló 5 éves projektjével (1. kép).
Ezen túlmenően azonban a gazdatársadalom is sokat tehet – az említett, éghajlathoz és szeszélyes időjáráshoz való alkalmazkodással – a keletkező vízkészlet optimális felhasználásáért.
Technológiai megoldások
A vonatkozó szakirodalmi források szerint – ebben számos szakértő egyetért – a legnagyobb víztározó kapacitással a talaj rendelkezik. Éppen ezért van nagy lehetőség a mezőgazdasági talajművelés és termesztéstechnológiák megfelelő alkalmazásában, a vízkészlet megőrzésében. Emellett azonban a vízháztartásban a talajfelületet borító növényzet is fontos szerepet tölt be, ugyanis mint az élőlények többsége, a növények szerkezete, szervezete 85–90%-ban vízből áll. Ezért van nagy jelentősége a mezőgazdasági területek – rétek, kaszálók, bokros, mozaikos területek – megfelelő karbantartásának, a közvetlen gazdasági hasznon túl (2. kép).
Ezért is lehet hasznos az AÖP-program, a zöldterületek, füves, gyepes, fás-sávok, vizes élőhelyek létrehozásának támogatása. A folyók árterületein a visszatelepített gyepek hozamait például a májusi zöldár kapcsán történő elöntések nagyon kedvezően alakították. A baj az, hogy az ezeken a területeken megtermelt nagy hozamú és nagyon jó beltartalommal rendelkező takarmány szénaként vagy szenázsként történő feletetéséhez a jelenleg stagnáló szarvasmarha-állomány növelésére lenne szükség. Ez azonban jelenleg nem perspektivikus az EU-s szemlélettel, a kedvezőtlen környezeti hatások miatt, holott az európai szarvasmarha-állomány mindössze 10%-át teszi ki a világ szarvasmarha-állományának.
A mezőgazdasági területek talajállapotának a vízbefogadás és víztározás szempontjából való kialakításában előnyös lehet a jelenlegi – kalászos, kukorica, napraforgó – vetésváltás, vetésforgó egyéb olaj- és fehérjenövényekkel való bővítése (3. kép).
A forgatás nélküli talajművelési eljárások, a mulcshagyó művelési eljárások, a felületen a szármaradványokkal történő művelés szintén javíthatja a termőterület, a talaj vízmegőrző képességét.
A sekélyművelési eljárások pedig – a vízháztartás mellett – a gyökérmaradványok épségben hagyásával szintén javítják a vízháztartást. A forgatásos, szántásra alapozott talajművelést sem kell teljesen kiiktatni, mert sok talajféleségnél a megfelelő talajállapot mellett végzett őszi mélyszántással lehet a talajt a téli csapadék befogadására alkalmassá tenni. A lejtős területeken a rétegvonal menti, újabban „kontúrszántásnak” nevezett talajmunkával pedig, a vízbefogadás mellett, az erózió ellen is jelentős eredmények érhetők el. A mélylazítás vagy középmély lazítás pedig – különösen vakonddrénekkel összekapcsolva – kedvező szerkezetet alakít ki a talajban a vízgazdálkodás szempontjából. Ezek mellett ismét előtérbe került a melioráció, tereprendezés, alagcsövezés fontossága. Az ismertetett technológiai megoldások általánosságban is javítják a talajok vízháztartását, vagyis javítják a termesztett növények életfeltételeit, és jelentős mértékben kihatnak a gazdálkodás fenntarthatóságára, jövedelmezőségére, vagyis eredményességére.
Az ismertetett technológiai megoldásokra számos műszaki eszköz áll rendelkezésre. Mindezek a talajok vízháztartását javító művelési technológiák egyben megelőzhetik, de mindenképpen csökkenthetik a belvizek kialakulását.
Mezőgazdasági üzemi eszközök
A talaj vízháztartását javító talajművelési technológiák megvalósításához a növénytermesztési technológiákban egyébként is használható számos műszaki eszköz található az üzemi gépparkban. A szántóföldi növénytermesztés különböző technológiáiban a talajlazításra eltérő konstrukciójú és különböző munkaszélességű eszközök állnak rendelkezésre. A rétek, legelők – amiknek egyébként a víztározó kapacitás szempontjából fontos szerepük van – talajlazítására különleges kialakítású talajlazítókat fejlesztettek ki. A gyepek talajának lazítására a ferde késes középmély lazítók használhatók jó munkaminőséggel (4. kép).
A ferde késes lazítók átvágják a gyepnemezt, és a lazított szelvényt megemelik, ezáltal nemcsak a csapadék bevezetését biztosítják, hanem kedvezően alakítják a gyökérzóna levegővel való ellátását. Hasonlóan a gyepek talajának szellőztetésére, a vízbevezetés javítására egyes középmélylazító-konstrukciók egyenes tárcsás csoroszlyával vannak felszerelve (5. kép).
Az egyenes tárcsalapok a gyepnemezt átvágják, a lazítószerszámok pedig, megemelik a gyepnemezt a gyökérzet megsértése nélkül.
A szántóföldek talajlazítását egyébként is szükséges elvégezni, a nehéz gépek és az egyéb talajművelési technológia okozta, sajnos elkerülhetetlen káros talajtömörödés megszüntetése céljából. Ez a talajszerkezet vízháztartásának javítása szempontjából is fontos. A talajlazítók 40-50-60 cm munkamélységben dolgoznak, és ez nagy mechanikai igénybevételt, nagy vonóerőigényt jelent. A talajlazítók ezért erős, robusztus konstrukciós kialakításúak, és vázszerkezetük, munkaeszközeik nagy szilárdságú acélból, míg a művelőszerszámok kopásálló „Hardox” minőségű acélból készülnek. A vázkerethez csavarkötéssel, kengyelcsavarokkal csatlakoznak a munkaszélességnek megfelelő, 2-35-7 max. 9 db lazítókést tartó, durvalemezből kialakított munkaeszközök (6. kép).
A munkaeszközöket túlterhelés ellen nyírócsapos vagy csavaros, egyes típusokon rugóterhelésű biztosítás védi. A talajszerkezet helyreállítására a munkaeszközök különböző szárnyas vagy ék alakú lazítószerszámokkal vannak szerelve. A szárnyas lazítószerszámok cserélhetők, az ék alakú lazítók pedig általában megfordíthatók. A belvíz kialakulására hajlamos területeken alkalmazott lazítók munkaeszközeire, éppen a vízbefogadás növelésére, elvezetésére, láncos vakonddrének csatlakoztathatók. A talajlazítók munkáját különböző konstrukciójú pálcás vagy tüskés hengerek zárják le.
Forgatás nélkül
Az egyre szélesebb körben terjedő forgatás nélküli talajművelési technológiáknak kedvező hatásuk van a talaj vízháztartására, vízbefogadására. A forgatás nélküli művelésre számos munkaeszköz áll az üzemi szakemberek rendelkezésére.
A szántóföldi kultivátorok közül a kisebb munkaszélességű gépek függesztett, míg a nagyobb munkaszélességű változatok vontatott kivitelűek. Szállítási helyzetben a szélső szárnyak vagy tagok hidraulikus munkahengerekkel felcsukhatók. A szántóföldi kultivátorok magas vázkerettel készülnek, a vontatott gépeket szállítási helyzetben járókerekek támasztják alá. A szántóföldi kultivátorok munkaeszközei több sorban vannak felfüggesztve a vázkeret kereszttartóira. A művelőeszközöket tartó kapaszárak lehetnek rugóacélból ívelt kialakításúak vagy merev rugó- vagy nyírócsapos biztosításúak. A szántóföldi kultivátorok munkaeszközei lehetnek szárnyas, lúdtalp, véső- vagy dárdakialakításúak. A munkaeszközök cserélhetők, és a talajféleségnek megfelelően kell megválasztani a profiljukat. Az előzőekhez hasonlóan a munkaeszközök „Hardox” minőségű anyagból vagy keményfém élfelrakással készülnek. A különleges, magas vázkeretű változatokat nevezhetjük mulcskultivátoroknak is. A szántóföldi kultivátorok munkáját is különböző konstrukciójú, spirál, pálcás, ékgyűrűs konstrukciók zárják le (7. kép).
A szántóföldi kultivátorok különböző munkagépekkel (pl. rövidtárcsával) szerelt változatait nevezhetjük kombinált kultivátoroknak. A kombinált kultivátorok mellső részén a szármaradványok felaprítását és felszíni beforgatását a kultivátor mellső tartóira szerelt egy vagy kettő sorban elhelyezett tárcsasor, rövidtárcsa, míg a lazítást az ezt követő, több sorban elhelyezett kultivátorszerszámok végzik. A rövidtárcsából és kultivátor munkaeszközökkel kialakított kombinált kultivátorok munkáját is – az előzőekben ismertetett – hengerkonstrukciók zárják le. A csapadékvíz bevezetése és tározása szempontjából pedig a bütykös gumihengerek különösen optimális munkát végeznek (8. kép).
A különböző konstrukciójú nehéztárcsák is alapgépei a forgatás nélküli talajművelésnek. A nehéztárcsák vontatott gépek, és a munkaszélességtől függően univerzális, nehéz univerzális és törzscsuklós nehéz traktorokkal üzemeltethetők. A vontatott nehéztárcsákat is járókerekek támasztják alá szállítási helyzetben. A tárcsaleveleket tartó tárcsatagok csavarkötéssel vannak felfüggesztve a vázkeretre (9. kép).
A tárcsalevelek kialakítása sima és csipkézett gömbsüveg alakú lehet. A tárcsatagok egyenes sorban vagy szögben vannak elhelyezve, egymást követően két sorban a vázkeretbe felszerelve. A tárcsalevelek a legtöbb konstrukciónál rugalmas gumibakos felfüggesztésűek, és zárt – gondozást nem igénylő – csapágyazásúak. A tárcsasorokat szintén az előzőekben ismertetett hengerek követik.
Ugyancsak a forgatás nélküli talajművelés gépei a tárcsás lazítók. Konstrukciójukat tekintve az előzőekben ismertetett kombinált kultivátorokhoz hasonlóak, csak erősebb, robusztusabb gépek. A munkájukra is a nagyobb munkamélységben történő munkavégzés a jellemző, ami a vízbefogadás szempontjából is előnyös.
A vízháztartás szempontjából a megfelelő időben és talajállapot mellett végzett őszi mélyszántás is javítja a talajszerkezetet. A rétegvonal menti kontúrszántás pedig megakadályozza a felszíni vizek elfolyását, és az eróziós károkat is csökkenti. A szántás ilyen irányú elvégzésére pedig kiváló váltva forgató ekekonstrukciók állnak rendelkezésre. Az újabb fejlesztésű váltva forgató ekék jól illeszthetők a középnehéz univerzális vagy akár a nehéz törzscsuklós traktorokhoz. Az őszi mélyszántást, éppen a téli csapadékvíz befogadására bizonyos talajféleségek esetén nem kell közvetlenül lezárni.
Műszaki eszközök a belvíz elhárítására, csökkentésére
A már kialakult, a szántóföldeken keletkező belvizek elvezetésére, kezelésére – az előzőektől eltérően – speciális műszaki eszközök, árokásó adapterek, csatornanyitó ekék, réselők, vápakészítő gépek használata szükséges (10. kép).
A táblákról történő belvíz levezetése legegyszerűbben nyitóbarázda húzásával történhet, de erre a célra speciális kialakítású szimpla vagy dupla nyitóelemmel felszerelt – az üzemeltető traktor hárompont-függesztő berendezéséhez kapcsolható – csatornanyitó ekék is rendelkezésre állnak.
Az egészen kis teljesítményigényű, és kis csatorna-keresztmetszettel dolgozó típusokon a nagyobb gépek a belvízmentesítésen túl akár üzemi méretű, nagy keresztmetszetű öntözőcsatornák készítésére is alkalmasak. Természetesen ez a tevékenység csak megfelelő szakhatósági, vízjogi engedélyek alapján végezhető.
Az elöntött belvizes területeken a nehézkes mozgás, helyváltoztatás miatt az árokásó adaptereket, csatornanyitó ekéket működtető kisebb motorteljesítményű traktorok járószerkezetét rácskerekekkel lehet felszerelni.
Az előzőeken túl a belvízi elöntések elvezetéséhez szükséges csatornák nyitására szükségmegoldásként a tárcsás réselők is felhasználhatók. A rotoros csatornanyitó adapterek pedig teljes értékű, megfelelő keresztmetszetű csatornák kialakítására alkalmasak. Ezek a berendezések egy- vagy kétrotoros változatban készülnek. Konstrukciós kialakításukat tekintve pedig függesztett marótárcsás szerkezetek. Ezeknek a berendezéseknek a munkavégző szervei a vázkeretbe csapágyazott marótárcsák, az üzemeltető traktor TLT-jéről kapják a hajtásukat.
A belvízelvezető rendszer kiépített műtárgyrendszerei, az átereszek áteresztőképessége, az átemelő-szivattyútelepek teljesítőképessége különösen nagy, „katasztrófaszerű” elöntésekkor nem elegendő a hatékony mentesítéshez. Ezért különösen a táblaszintű elöntéseknél különböző konstrukciójú, telepíthető átemelőszivattyúk beállítására lehet szükség. Szükség esetén ilyen nagy teljesítményű mobil áttelepíthető szivattyúknak a működtetését szintén telepíthető belső égésű dízelmotoros aggregátorokkal biztosítják (11. kép).
A kisebb méretű elöntések esetén pedig akár a terület használói telepíthetnek kisebb teljesítményű átemelőszivattyúkat. Ezeknél a berendezéseknél az átemelőszivattyúk tartóvázára vannak szerelve a nagy átmérőjű nyomó csővezetékek, melyek a csatornába nyúló végére vannak építve a mechanikus hajtású, általában radiál lapátozású, TLT-meghajtású szivattyúk (12. kép).
Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő
![pislakol_a_feny_az_alagut_vegen_00[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2019/08/pislakol_a_feny_az_alagut_vegen_001-375x282.jpg)
