Magas minőségű élelmiszert!

Egy út van előttem. Melyiken induljak? Ez 2025 legfontosabb üzenete. Ezt pedig nemcsak megértenie kellene mindenkinek, hanem nagy ütemben dolgozni is rajta. Ennek az útnak a neve: magas minőségű, szegmentált élelmiszer-előállítás. Ebben a cikkben megpróbálok kevesebb e betűvel kezdődő mondatot és több érvet is felsorakoztatni a magas minőség mellett. Azzal a reménnyel indítok új évfolyamot e rovatban, hogy agrárstratégiai gondolataim, amelyek hónapról hónapra itt megjelennek, elgondolkodtatják és cselekvésre késztetik a magyar agrárium szereplőit, érintettjeit. A tét talán soha nem volt ekkora, ahogy a lehetőség sem.

Innentől minden év a magas minőségű élelmiszer éve kell hogy legyen!

Tanulni immár nem lehetőség, hanem létszükség. Főként, amikor 2025-re készülünk. Az egész agrárium keresi a kapaszkodókat, amelyek megállítják a kedvezőtlen tendenciákat, és a fenntartható fejlődés útján tartanak minket. Nem kell sokat kutatni, a magas minőségű élelmiszerek jelentik a megoldást.

Biztos vagyok abban, hogy a gazdászok számára a 2024-ben leggyakrabban hallott kijelentés: „korszakhatárhoz érkeztünk, nem dolgozhatunk megszokásból”. Nos, ez fájdalmasan igaz, de messze nem minden. Ráadásul, annyi dolog van már a szőnyeg alatt, hogy ideje kicsit takarítani.

Mercosur

Még ha a Mercosur megállapodás ratifikálása a tagállamok részéről még igen hosszú időt fog is igénybe venni, akkor is ideje felkészülni a verseny fokozódására. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy a 25 évig tartó egyeztetés után december elején aláírt dokumentum alapján csak az EU élelmiszer-biztonsági előírásainak megfelelő termék jöhet piacunkra. A dél-amerikai élelmiszereket hatékonysági alapon nehezen fogjuk tudni felülmúlni, ezért építenünk kell fogyasztóink tudatosságára, elkötelezettségére a hazai termékek iránt. Arra számítok, hogy 2025 egymást erősítő agrártiltakozási hullámokkal fog kezdődni kontinensünkön, s ez már önmagában is erre fogja terelni a figyelmet. A nyiladozó szemek nagyon értékes, magas hozzáadott értékű piacot jelenthetnek.

Mit kíván az európai fogyasztó?

Megfelelő ár-érték arányú, biztonságos és az egészséges életmódot támogató élelmiszert akar. Előbbi kettő nem igényel magyarázatot, a harmadiknál viszont el kell időznünk kissé!

Aligha lehet vita tárgya, hogy az emberek egyre nagyobb része szenved táplálkozási zavarokban, olyan betegségekben, amelyek sajnos összefüggésbe hozhatók az elfogyasztott élelmiszerekkel. Erre a népesség egyre nagyobb hányada ébred rá. A folyamat robbanás előtt áll. Egyre többen keresik a „mentes” élelmiszereket. Aki erre felkészül, haszonélvezője lehet. Az év eleji, jövőn való elmélkedések, beszélgetések tehát – javaslom – kezdődjenek az arra való felkészüléssel, hogy a fogyasztót nem lehet már sokáig az orránál (gyomránál) fogva vezetni. Ezt más oldalról piaci lehetőségnek hívják. Aki hamarabb felismeri a várható vásárlói igényeket, az jobban fel tud készülni rájuk. Ha már úgyis át kell alakítanunk termelésünk szerkezetét és színvonalát – a klimatikus, piaci és szabályozási környezet megváltozása okán –, egyúttal menjünk elébe a fogyasztási trendeknek. Ha az eszmélés jeleit és irányát keressük, akkor nézzük például a kovászos kenyerek reneszánszát, a vegán és flexitárius táplálkozási szokások terjedését.

Elő a tankönyveket!

Az immunrendszer mintegy 80 százaléka a belekben van. Ha emésztésünk nincs rendben, nem tudja ellátni védelmi feladatait. A biokémia írott törvényszerűségei csaknem minden „divatos” betegségre magyarázatot adnak. Ezeket megértve olyan élelmiszereket kell előállítanunk, amelyek szervezetünk egészséges működését elősegítik, s nem okoznak például állandó gyulladásos állapotot, bélflóra-károsodásokat. Ezt jelenti a magas minőség. Szándékosan kerülöm a konkrét példákat, mert nem dolgom lepleket lerángatni. Sokkal inkább a piaci lehetőségekre felhívni a figyelmet. De mivel az elmúlt évben oly sokat beszéltünk az étkezési minőségű búza termesztési és piaci lehetőségeiről, kihívásairól, egy kicsit azért megkaparom a felszínt.

Miért termeljünk étkezési búzát?

• Tudjuk, hogy a minőségi búzatermesztés sikerében az odafigyelés és a komplex gondolkodás a legfontosabb. A búza minőségét mintegy 1/3-1/3 arányban a fajta, az ökológiai feltételek és az agrotechnikai elemek határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy kétharmad részben rajtunk múlik.

• A technológiai mélységekbe nem akarok belemenni, de emlékeztetek a Liebig-féle minimumelv szem előtt tartására.

• Egyébként pedig a pénz beszél: Bécsben jelenleg a 14-es búza 285 euró, Bolognában és Milánóban 300 euró. Nálunk 200 euró. Szerintem nem is kell több érv, de azért sorolok még párat.

• A következő érv a piaci viszonyok megváltozása Ukrajna EU felé sodródásával. Csak idő kérdése, hogy keleti szomszédunk teljes jogú EU-tag lesz. De már addig is árazza az EU-piacokat a búzájával is. Nekünk tehát elemi érdekünk, hogy adottságainkat olyan növények előállítására használjuk, amelyek mások, jobbak, mint az ő tömegcikkeik. Egyértelmű, hogy a takarmányminőséggel nem tudunk velük versenyezni, de meggyőződésem, hogy nem is kell.

• A tavalyi 865 ezer hektár után idén 922 ezer hektáron került a földbe őszi búza. Azt, hogy ebből mennyi az étkezési minőséget adó fajták aránya, nem tudjuk. De mivel a vetés idején 10 ezer forint felett volt a tonnánkénti árkülönbség az étkezési búza javára, azt feltételezem, hogy ezek aránya növekszik.

 Azt azért minden gazda fájdalmasan megtapasztalta, hogy a klimatikus és piaci viszonyok megváltozása munkaigényesebbé teszi a szántóföldi növénytermesztést is. Ha már többet kell dolgozni a jövedelemért, akkor tegyük azt magasabb hozzáadott értékű terménnyel.

• Meggyőződésem ugyanis, hogy a klímaváltozás évről évre szűkíti az étkezési búza termelési lehetőségét a kontinensen. Emiatt a minőségi felár ettől kezdve egyre masszívabb lesz.

• Ahhoz azonban, hogy az előbbiekben bemutatott árkülönbségeket ki tudjuk aknázni, sok egyéb dolgunk is van. Először át kell ugranunk az árnyékunkat, és sokkal nagyobb egységes és magas minőségű búzatételeket kell előállítanunk. Integrálódnunk kell, hiszen az exportban az irányvonat az egység. Ha ez nem megy közös érdekek mentén, akkor majd a tőke vonalán fog megvalósulni.

• Ez nem csak az exportlehetőségek bővülése okán elkerülhetetlen. Gondoljunk arra a szakmai igényre, amit az étkezési búza előállítása támaszt. Véleményem szerint ma már sokan éppen e miatt sem mernek belevágni. A szakmaiság, a technológia optimalizálása terén az integráció nagy segítség lehet. Mint ahogy abban is, hogy a jelenlegi szükségtelenül széles fajtalista kellőképpen leszűküljön.

• Visszatérve az árra. Jelenleg az AKI adatai szerint átlagosan alig van különbség a takarmány- és az étkezési búza ára között. De nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az átlag most is hatalmas különbségeket fed el. Tudok olyan ügyletről, amelyben 100 ezer forintot fizettek egy tonna jó minőségű búzáért, de a 85-90 ezer forintos ajánlatok nem ritkák. Szűkös a kínálat, és ez csak fokozódni fog.

• Még egy nagyon fontos érv. Az étkezési búzát keresik, a takarmányt el kell adni. Vagyis a két termék értékesítése egész másképpen zajlik.

• Azzal zárom, hogy alapvetően a fenti érvek mentén egy szakmai döntés a gazdálkodó részéről, hogy étkezési minőséget állítson elő. A jó fajtaválasztás kulcskérdés. Persze, lehet jó minőséget takarmányfajtából is előállítani, de malmi fajtákból sokkal nagyobb biztonsággal.

Élet-e még a búza?

Egészséges életmódot támogató élelmiszereket kell előállítanunk. Az élelmiszer még mindig bizalmi cikk, de ahhoz, hogy az is maradjon, az egész értékláncnak változtatnia kell, komoly fordulatot kell tennie a fenntarthatóság és szermentesség felé. Nehéz ügy. A vizeket például egyre jobban szennyezik a műanyagok, a növényvédő szerek, a gyógyszermaradványok, hormonok, és még hosszan sorolhatnák. Idei cikk számol be arról, hogy 19 vizsgált európai természetes ásványvízből 10-ben rákkeltő szermaradványok mutathatók ki, akár 32-szeresen meghaladva az egészségügyi határértékeket. Novemberi a másik elgondolkodtató eredmény, amely szerint 148 vizsgált nyugat-európai halkonzerv mindegyike tartalmazott higanyt, 57 százalékuk határérték felett, akár 13-szorosan.

Mindennek alapja a termőtalaj. Nemcsak a termőképességének a javítása a cél, hanem a szennyezésének a megállítása is. Hiszen minden élelmiszer onnan indul, legyen az takarmány vagy humán táplálék. A legtöbb fejlett ország ezen a ponton már meg is bukik. Olyan mértékben szennyezettek és élettelenek a földek, hogy az visszafordíthatatlan a folyamat. Mi is rosszul állunk. Olyan régen hajszoljuk a magasabb hozamokat, és legyintünk a „gyermekeinktől kaptuk kölcsön” intelemre, hogy csak gyökeres fordulattal állhatunk meg a lejtőn. Az erre való törekvéssel egyre szélesebb termelői körben találkozom, ami reménnyel tölt el. Az Európai Unió közös agrárpolitikája is ezen felismerések mentén kényszerít egyre erősebben a fenntarthatósági pályára való ráfordulásra. E remények valósággá válásához tanuló, együttműködő, tenni akaró gazdatársadalomra, feldolgozóiparra és kereskedelemre van szükség. Folytatom…

Fórián Zoltán vezető agrárszakértő
Erste Agrár Központ, -Elemzés