Az erdő nemcsak kirándulásra való: meg is lehet enni. Legalábbis ha tudjuk, mit keressünk. Bózsó Gyula erdőmérnök évtizedek óta gyűjti azokat az ehető vadnövényeket, amelyeket elődeink még jól ismertek, de mára szinte teljesen feledésbe merültek. A Bükkben, a Lillafüred környéki erdőkben mutatta meg stábunknak, hogy milyen növények gyűjthetők biztonságosan és hogyan használhatók fel a konyhában. Bemutatunk még két hiánypótló könyvet is, amelyeket Gyula azért írt, hogy az erdő kincseiről szóló tudás megmaradhasson a jövő generációinak is.
Ízek az avar alól
Hagymaszagú kányazsombor, barkócaberkenye, kandírozott fenyőtoboz – furcsa szavak, de mind ehető növényeket takarnak. Bózsó Gyula, az Északerdő Zrt. erdőmérnökeként már tíz éve járja a Bükk erdőit. Megmutatta nekünk, hogy az erdő nemcsak fákat, hanem tápláló, különleges növényeket is rejteget. – Erdőmérnök vagyok, de egyben ételcserkész is. Olyan vadnövényeket keresek, amelyeket a nagyszüleink még pontosan ismertek, de ma már alig hallunk róluk – mondja Gyula a Lillafüredhez közeli erdőben.
Erdőkaviár, fokhagymaszagú és mézízű növények
A hagymaszagú kányazsombor levelének, a közismert medvehagymához hasonlóan fokhagymás íze és illata van, de jó tulajdonsága, hogy az illata hamarabb elillan. Nagyon finom, édes virága van a tüdőfűnek, melynek gyógyító hatása régóta ismert. Különlegessége továbbá, hogy égszínkék virágai mellett piros virágai is vannak, ezért hívják még Szűz Mária könnyének is. A szájhagyomány szerint ugyanis, amikor Krisztus a kereszten volt, Mária égszínkék szemeit pirosra sírta. Gyula hasonlóan érdekes történetekkel kiegészítve megmutatta még az erdő kaviárját, a gomba ízű erdei tisztesfüvet és az erdő mustárját is.
Madárberkenyezselé és csermakk kávé
Az erdő nemcsak nyersen kínál finomságokat. Bózsó Gyula azt is megmutatta, hogy ezekből az alapanyagokból milyen különleges, feldolgozott termékeket lehet készíteni. Ízek, amelyek nemcsak meglepnek, de egyúttal az erdő tisztaságát és gyógyító erejét is magukban hordozzák. – A madárberkenyét az örökélet forrásának tartják, mert a terméséből készített zselé a világ legismertebb tartósítószerét a szorbint nagy mennyiségben tartalmazza. A kandírozott fenyőtoboz pedig olyan, mint egy erdei gumicukor. A csermakk-kávé pedig a kedvencem – mutatja Gyula, miközben kóstoltatja velünk a különféle erdei finomságokat.
Összegyűjtött tudás az unokáinknak
A vadon termő növények ismerete évszázadokon át szóban öröklődött. Írásban nem jelentek meg ez idáig az ismeretek. Bózsó Gyula ezt a tudást most két könyvben örökítette meg: Az ERDŐ finom és az ehető ERDŐ című kötetek hiánypótló kiadványként jelentek meg. – Ez nem csupán egy szakácskönyv, ami csak recepteket tartalmaz. Sokkal inkább botanikai kalauz, ami az alapanyagokat mutatja be, és segít felismerni, mire jó az, amit az erdő kínál. Sokáig kerestem forrásokat, de sem magyarul, sem idegen nyelven nem találtam használható anyagokat az ehető vadnövényekről. Ez a tudás eddig nem volt leírva. Az volt a célom, hogy megmaradjon mindez, és ne csak nekünk, hanem az unokáinknak is. Az erdő nemcsak az örökségünk, hanem a jövőnk része is – mondja Bózsó Gyula. És ha figyelünk rá, még sokáig az is maradhat.
