Gondot jelentenek a növényi maradványok vagy értéket, ami hasznot hajt? Talán ezt is, azt is…
A kérdésre választ kereső gazdálkodóknak holisztikus megközelítést kell alkalmazniuk, amely egyensúlyt teremt a gazdasági és a környezeti érdekek között.
A betakarítás után a földeken visszamaradt szár-, levél- és gyökérmaradványok a talaj mindenkori humuszkészlet-utánpótlásának az előanyagai: a képződéséhez szükséges szerves szén elsődleges forrásai. Ugyanakkor az elhalt növényi anyagok bomlásával hozzáférhetővé válnak az abba korábban beépült makro- (NPK-), mezo- és mikrotápelemek, amelyeknek ily módon biztosítható jelentős készlete a tápanyag-utánpótlási tervbe is beszámítható.
A talajbiológia jelentősége
Természetes ökoszisztémák esetében a talajra kerülő elhalt növényi anyag lebontását és az abból keletkező egyszerűbb vegyületek vagy összetettebb, nagy méretű elemasszociációk (humusz, talajkolloidok) képződési folyamatait, illetve azok környezeti feltételeit – az éghajlati adottságokon túlmenően – alapvetően a talaj mikrobaközössége határozza meg, és a kölcsönhatások történelmi időszakokat átívelő működésének eredménye.
makro- (NPK-), mezo- és mikrotápelemek (fotó: a szerző felvétele)
A talajművelés következtében bolygatott talajaink esetében is ezek a mechanizmusok működnek, de különösen az intenzív gazdálkodás negatívan befolyásolja a talajok biológiai állapotát, azaz a talajéletet, a mikroflóra és -fauna mennyiségét és fajgazdagságát, és ezeken keresztül a humuszkészletet, kémhatást, talajszerkezetet, végső soron a termőföld termékenységét, tápanyag-szolgáltató, vízmegkötő és -szolgáltató képességét.
Mikor válik problémává a szármaradvány?
Növénytermesztési gyakorlatunkban megfelelő agrotechnika és az elhalt növényi anyagok bomlási folyamatait szabályozó mikrobiológiai oltóanyagok alkalmazása nélkül valóban gondot jelenthetnek a tarlón hagyott növényi maradványok. Az okozott problémák kihatással vannak a talaj fizikai, kémiai állapotára és így művelhetőségére, tápanyag-szolgáltató képességére, de a növénykórtani helyzetre is.
Gazdasági és ökológiai szempontok
Gazdaságossági szempontból mindenképpen tanácsos figyelembe venni, hogy a drága inputanyagok (pl. üzemanyag, áram, valamint a szintetikus növényvédő szerek és műtrágyák) takarékosabb felhasználása esetén a magasabb hozamok érdekében minden esetben indokolt a növényi maradványok célzott kezelése. Ökológiai szempontból a hosszú távon fenntartható mezőgazdasági termelés záloga a talajegészség, aminek kritikus jellemzője a szervesszén-készlet. Így a növényi maradványok kezelése szárbontó mikrobiológiai oltóanyagok alkalmazásával a talaj szerves szén-készletének utánpótlása révén egy széles körben, alacsony költségszinten használható termőföldvédelmi gyakorlatnak tekintendő.
A tarlómaradványok bomlását segítő baktérium és mikrogomba oltóanyagok alkalmazása mára a talajművelési technológia fontos része lett, a piacon már több mint 20 éve elérhetők ilyen célkészítmények. A tarlóbontásra szánt készítmények baktériumtörzsei a szármaradványok fő tömegét jelentő cellulóz-hemicellulóz és lignin bontása mellett nemcsak a vetésforgóban soron következő kultúrnövényre gyakorolnak kedvező hatást, de a gyökérzónában koncentrálódó talajéletet is serkentik, aminek a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Tarlóbontó készítmények alkalmazásával a növényi kórokozók élettere leszűkül, az oltóanyag jól megválasztott baktérium-összetétele esetén termelt szideroforok segítségével a fertőzöttség veszélye is csökken.
A pentozánhatás és következményei
A tarlókezelés során figyelembe kell venni, hogy a növényi maradványok általában magas C : N aránya miatt rövid időn belül a nitrogén válik a folyamatok limitáló tényezőjévé a táblán: az őshonos és az oltással bevitt talaj-mikroorganizmusok, kezdeti gyors szaporodásuk révén, amennyiben a megfelelő N-forrás biztosítása nincs megoldva, hamar felhasználhatják ezt a létfontosságú tápelemet saját növekedésükhöz. Ez az állapot fékezheti a mikrobák további szaporodását, ami potenciálisan késlelteti a szerves anyagok lebomlását, ez pedig akadályozhatja a soron következő növénykultúra részére a tápanyaghoz való hozzáférést. Ezt a káros jelenséget nevezik pentozánhatásnak.
De nemcsak a nitrogén az egyetlen tápanyag, amelynek mennyisége korlátozottá válhat a talajban. A mikrobák a foszfort is felhasználhatják saját táplálkozási igényeik kielégítésére, és a talajokban versenyezhetnek a növényekkel a foszforért. A tarlómaradványok C-túlsúlya több gomba jelenlétét eredményezheti a talajban, mint baktériumot, ami a szerves anyag és nitrogén lassabb körforgásához vezet. Viszont ha a talaj C : N aránya túl alacsony, a szármaradványok gyorsabban bomlanak le, ez azonban növelheti a nitrogén kimosódásának esélyét.
A káros pentozánhatás csökkentése érdekében a jól tervezett szárbontó termékekben szabadon élő nitrogénkötő törzsek találhatók (Azotobacter sp., Clostridium sp.), amelyek erre a problémára is megoldást jelentenek.
A talajnedvesség és a szárzúzás technikai jelentősége
Nem is gondolnánk, de a tarlóhántás megfelelő technikai kivitelezése a talajnedvesség megőrzésén, a talajhőmérséklet szabályozásán és a gyomok szabályozásán túl a cellulózbontó baktériumok optimális működéséhez is hozzájárul.
A tarlón vagy a kertészetekben alkalmazott alapos szárzúzás a mikrobaközösség életére is kihat: a növényi anyag méretének csökkenésével azok mikroorganizmusok által támadható felülete nő, így egyre nagyobb mértékben és gyorsabban válnak lebonthatóvá. A sikeres oltóanyag-használathoz elengedhetetlen a megfelelő termékválasztás: hiszen az elérni kívánt hatást más-más baktérium-összetétel biztosítja megfelelően. Ugyanakkor jelentős különbség van a növényi maradványok kémiai összetételében, vagyis a cellulóz-hemicellulóz-lignin tartalomban is. Utóbbi vegyület nagyon stabil, így csak olyan mikroorganizmusok gyorsíthatják a bomlás folyamatát, melyek rendelkeznek erre szolgáló speciális enzimekkel (Bacillus sp., Pseudomonas sp., Trichoderma sp.).
Az oltóanyag-választást az alkalmazás idején meglévő meteorológiai körülmények (hőmérséklet, talajnedvesség) is jelentősen befolyásolják. A talajban élő baktériumok evolúciójuk során különböző hőmérsékleti, talajszerkezeti és nedvességi viszonyokhoz alkalmazkodtak, így ezeket figyelembe véve és kihasználva hazai gyártók tarlóbontó oltóanyagokat forgalmaznak külön nyári és külön őszi-téli szárbontásra.
A hazai gyártású készítmények előnyei
Érdemes figyelembe venni a termesztett növényfajta kiválasztására is érvényes szabályt: a hazai mindig jobban teljesít. Előnyös tehát magyar fejlesztésű, hazai talajokból izolált fajokat tartalmazó oltóanyagokat választani. Ezek a helyi eredetű törzsek a kijuttatást követően mindig gyorsabban alkalmazkodnak a hazai körülményekhez, és további élettevékenységük is aktívabb lesz. Ráadásul a magyar termékekkel biztosan nem hurcolunk be olyan invazív vagy agresszív fajokat, melyek a talajéletet jelentősen átalakítanák, vagy a meglévő baktériumflórát elnyomnák. A tarlóbontó talajoltók felhasználásának még külön aktualitást ad, hogy alkalmazásuk az AÖP-ben 2 ponttal támogatott jó gyakorlatnak minősül.
Az előzőekben már jeleztük, hogy az észszerű tarlómaradvány-gazdálkodás a talaj hosszú távú védelmét is jelenti. Ne feledjük tehát: a csökkenő szervestrágyázás miatt a tarlón hagyott növényi anyag lett a talajok legfontosabb szervesanyag-visszapótlási forrása.
