Az elmúlt évtizedek alatt a rendképzők kínálatában a munkavégző elemek tekintetében általában ötféle konstrukció terjedt el. A legrégebbiek a csillagkerekes rendsodrók, a szalagos és a vertikális rotoros rendképzők, illetve a traktoros gereblyék.
Az utóbbi években egyre nagyobb teret hódítanak a rendfelszedős rendszerű, szállítóhevederes szériák. Időről időre megjelentek olyan megoldású eszközök, amelyek szakítottak a hagyományokkal, és egy teljesen új szisztémát alkalmaztak a rendek összetereléséhez. Általában ezeknek a fejlesztéseknek a célja a termény kíméletesebb, lehető legtisztább kezelése, a veszteségeket minimálisra csökkentése mellett. Ezekből mutatunk be néhányat a különböző évtizedekből.

Rendképzés műanyag és gumi munkavégző elemekkel
A Flex KF4 rendképző a 80-as évek közepének egyik innovatív munkavégző elemekkel szerelt rendképzője volt, amelyet hazánkban is bemutattak. Az újszerű rendképző elemei fejlesztésének célja a takarmány kíméletesebb kezelése volt. A gép tervezésekor a gyártó különös figyelmet fordított arra, hogy csökkentse a követő betakarítógépek – például a szecskázók vagy silózók – meghibásodásának kockázatát. A hagyományos rendsodrók fémből készült ujjaival szemben a Flex KF4 esetében ezek szerepét teljes egészében elasztikus gumiból készült terelőszoknyák vették át, amelyek minden egyes forgórész alsó részén kaptak helyet. A gép munkavégző egységei fémet nem tartalmaznak, így a fémelemek esetleges leválása, elvesztése és az ezekből fakadó géphibák teljes mértékben kiküszöbölhetők. Ez különösen fontos a precíz és érzékeny mechanikájú betakarítógépek, bálázók, szecskázógépek védelme szempontjából. A 4 méter munkaszélességű, függesztett kivitelű gép akár 15 km/h sebességgel is képes volt dolgozni, így termelékenysége és területteljesítménye egészen kimagasló volt. A forgórészek alján elhelyezett gumihengerek palástjára műanyag pálcák kerültek, amelyek kíméletesen, mégis hatékonyan irányították a takarmányt a kívánt rendbe. Az elasztikus anyaghasználatnak köszönhetően a növényi szálak sérülése minimális, ez közvetlenül javítja a betakarított anyag minőségét, és csökkenti a terményelhagyás arányát.

A forradalmi konstrukcióval nem csupán a mechanikai egyszerűsítésre törekedtek, hanem egyúttal egy olyan biztonsági szintet is bevezettek, amely hosszú távon jelentősen hozzájárul a gépek karbantartási igényének és meghibásodásai kockázatának csökkenéséhez. A gumi terelőszoknyák a talajjal és a visszamaradt újrahajtó növényállománnyal is kíméletesebben bántak. Ezek mellett a takarmány idegen anyagokkal történő szennyeződése is minimálisra csökken, ami állategészségügyi szempontból fontos előny. Hátránya volt a gépnek, hogy a műanyag és gumi munkavégző elemek élettartama rövidebb volt, mint a hagyományos fém alkatrészeké.
Rotonde – változó sűrűségű állományba
A Rotonde univerzális rendképzőt kifejezetten a takarmány betakarításának hatékonyabbá tételére fejlesztette ki a holland Lely vállalat a 90-es években, és egészen 2009-ig volt gyártásban. A gép kétféle kivitelben készült, fix oldalra képző és hidraulikusan állítható munkaszélességű, középre rendképző kivitelben – utóbbi 3,85 és 5,10 méter között fokozatmentesen szabályozható. Ez lehetővé teszi, hogy különböző hozamokhoz és táblaformákhoz is gyorsan alkalmazkodjon, akár munka közben is, ami különösen előnyös tulajdonság volt lejtős területeken vagy inhomogén, változó sűrűségű növénytakarónál.
A Rotonde 510 két, egyenként 2 méter átmérőjű rotorral dolgozott, melyeken rotoronként 16 darab teljesen lebegő, kettős rugós acélfog volt található. Ezek a fogak nemcsak kíméletesen kezelték a szálastakarmányt, hanem az alsó nedves rétegeket is a rend tetejére forgatták, elősegítve a hatékonyabb száradást. A szellős, egyenletes rendképzés nemcsak a bálázást könnyítette meg, hanem csökkentette a termény szennyeződését és az elhagyási veszteséget is. A rendképző kialakítása olyan, hogy a két rotor által formált rend középre koncentrálódik, a munkavégzés így jól illeszkedett bármilyen következő munkaművelethez, például bálázáshoz vagy begyűjtéshez.
A rendképző úgynevezett „kalitkája” – amely a rend szélességét szabályozta – 75 és 150 cm között volt állítható, és az előzetesen beállított érték független volt a munkaszélesség változásától. Ez azt jelenti, hogy a rend mindig a kívánt méretű marad, még ha közben a gép teljes szélessége módosult is. A 12 km/h munkasebességű rendképző szállítási pozícióba történő behajtása szintén hidraulikus vezérlésű volt, így könnyedén összezárható volt mindössze 3 méteres szélességre, amit egy rögzítőmechanika biztonságosan fixált közúti szállítás során. A körülbelül 565 kg saját tömegű, minimális hidraulikaigényű gép üzemeltetéséhez 540-es TLT-hajtást biztosító, egy kettős működésű körrel rendelkező, 60 lóerős traktor elegendő volt, így a közepes teljesítményű gépparkba is jól illeszkedett. A kerekeket ötféle pozícióban állíthattuk, a talajviszonyokhoz való alkalmazkodást ez is elősegíti, míg a rotorok alatt található bolygókerék-rendszer rugalmasságot biztosított a mozgásban.

Agronic WR – rugalmas poliamid terelőujjak
A WR sorozatú rendképzők újszerű konstrukciója több ponton is eltér a hagyományos forgó, rotoros vagy csillagrendszerek működésétől, különösen a takarmánykezelés, a talajkímélés és az eszközvezérlés tekintetében. A WR széria mindegyik tagja hidraulikusan hajtott rotorokat használ, amelyek lebegő, saját kereken futó vázelemhez csatlakoznak. Ezzel szemben a hagyományos rendsodrók legtöbbször vontatott vagy fixen függesztett kivitelben dolgoznak, nem képesek a talajfelszín finom követésére, ami egyenetlen talajon gyakran a takarmány szennyeződéséhez, illetve a kövek felszedéséhez vezet. A WR modellek ezzel szemben úgy vezetik a terményt a rotor felett, hogy a növényi anyag a rugóujjak felett áramlik, így a kövek és szennyeződések a földön maradnak, és a rend lazább, szellősebb szerkezetű marad, ami gyorsabb száradást tesz lehetővé. A rotorok nem a megszokott vezérelt ujjas, bonyolult kialakítást követik, hanem annál sokkal egyszerűbb, kevesebb alkatrészt igénylő és kisebb teljesítményű meghajtással működő megoldást képviselnek. A rotor gyakorlatilag egy hengerpalást, amelyre kívülről ferdén rögzített terelőlemezek és ezekhez kapcsolódó, szintén ferdén álló, talajjal érintkező egyenes, vastag, rugalmas poliamid terelőujjak vannak felszerelve. Ezek végzik a munka oroszlánrészét, különféle körülmények között is tiszta munkát biztosítanak, és a talajjal érintkezve megfelelő rugalmasságot nyújtanak.

A terelőujjak gyorsan és egyszerűen cserélhetők, a rotorpalást belső oldalán kialakított rögzítőkapcsos megoldás révén. A rotorok hajtását Danfoss hidromotorok biztosítják, így nincs szükség TLT-hajtásra. Mivel a konstrukció teljes mértékben mellőzi a vezérelt karos rendszereket, valamint a szöghajtóműves, csuklós tengelyhajtásos megoldásokat, a gép jelentősen egyszerűbb és könnyebb felépítésű. Karbantartási igénye is alacsonyabb, ráadásul a hidraulikus meghajtás olajáramának szabályozásával fokozatmentesen állítható a rotor fordulatszáma. Ennek köszönhetően nagyobb, akár 12–24 km/h munkasebesség érhető el, illetve a gép könnyen alkalmazkodik a változó munkakörülményekhez, a közvetlen hidraulikus hajtásnak köszönhetően a hajtáselemek károsodásának veszélye nélkül.
Farkas Imre