Maholnap nem lehetőség, hanem kényszer lesz a magyar mezőgazdaságban az integrációk kiszélesítése, a kis- és közép- (sőt, a nagy-)gazdaságok együttműködése. A hazai agráriumot lélegeztetőgépen tartó EU-s agrárpolitika ugyanis markáns fordulatot vesz. Hazánk egyetlen túlélési, sőt, jó esetben fellendülési lehetősége az összefogások számának-mélységének növelése és a hatékonyság fokozása.
Tétre megy a jövő: átalakulnak az uniós agrártámogatások
Közismert tény, hogy a magyar mezőgazdaságot az európai uniós támogatások tartják életben. Ezt a KSH számai is megerősítik: az ágazat éves vállalkozói jövedelme átlagosan 700 milliárd forint volt az utóbbi években, míg az EU-támogatások átlaga 500 milliárd. Ebből könnyen kiszámolható, hogy az EU-pénzek nélkülözhetetlenek még akkor is, ha önmagához képest jobb évet zár a magyar agrárium. A mostani támogatási rendszerrel szemben a legfőbb kritika az, hogy nincs tekintettel a gazdaságok sajátosságaira és versenyképességi/hatékonysági jellemzőire. Egyformát kap egy korszerűtlen és egy korszerű gazdaság, aránytalanul többet kap egy szántó, mint egy kertészet – és sorolhatnánk. A rendszer továbbá konzervál egy nem kifejezetten izmos struktúrát. Például annak ellenére vonzó a szántóföldi ágazat, hogy az állattenyésztés magasabb hozzáadott értékű termékkör kibocsátására képes. Továbbá több mint 11 ezer kisebb, családi gazdaság van jelen – ráadásul szintén döntően a szántókon –, amelyek általában kevésbé korszerűek/hatékonyak, mint a nagygazdaságok és/vagy integrációk. Az ágazat legnagyobb mértékű hozzáadott értékét a társas gazdaságok termelik, viszont arányosan kevesebbet kapnak a támogatásokból.
Bár a tagállamok még vitatkoznak a részleteken, az biztosra vehető, hogy a következő ciklusban jóval kevesebb pénz jut majd mezőgazdaságra.
A lemaradók kieshetnek
A jelenlegi pénzügyi ciklusban (2021-2027) 387 milliárd euró áll rendelkezésre a KAP-ban közvetlen támogatásra és a vidékfejlesztésre. Ugyanakkor az EB a következő ciklusban a mezőgazdasági forrásokat egy új, egységes alapba olvasztaná be, amelyből agrárcélokra csak 297 milliárd eurót különítenének el. Ez azt jelenti, hogy majdnem negyedével csökken az ágazatba jutó támogatás. Sőt, megszűnhet az agrárpénzek címkézése, vagyis másra is elkölthető lenne ez a pénz. Hazánk akár évi 250 milliárd forinttal is kevesebb forrást kaphatna, ami a teljes agrárjövedelem több mint egyharmadát jelentené. Ez az említett kisebb és/vagy korszerűtlen, kevésbé hatékony gazdaságok megszűnéséhez vezethet.
Szerkezeti gyengeségek
A magyar mezőgazdaság szerkezete ráadásul eleve sérülékeny. A 4,1 millió hektár szántóterület jelentős részét alacsony hozzáadott értéket képviselő növénytermesztés foglalja el, viszont az állattenyésztés aránya alacsony. A családi gazdaságok jellemzően néhány hektártól pár száz hektárig terjednek, és elsősorban növénytermesztéssel foglalkoznak. Becslések szerint körülbelül 12 ezer kisebb családi vállalkozás működik, amelyek közül sokan nehezen bírnák a támogatások megcsappanását. A nagyobb társas vállalkozások ugyan kevesebben vannak, de a szektor hozzáadott értékének kétharmadát adják. Mégis, a támogatások elosztása inkább a kisebb gazdaságoknak kedvez, ami tovább növeli a sebezhetőséget.
Integráció nélkül nincs jövő a hazai mezőgazdaságban
Az uniós KAP-reform alapjaiban változtatja meg a támogatások rendszerét: a jövőben teljesítmény- és piacorientált szemlélet kerül előtérbe. Fórián Zoltán, az Erste Bank vezető agrárszakértője nemrég lapunkban hangsúlyozta, ez csak integrációval kezelhető: a kis- és közepes gazdaságok önállóan nem tudnak fennmaradni. Nyugat-Európában a közös piaci fellépés és a gazdák együttműködése biztosítja a versenyképességet, míg Magyarországon az individualizmus miatt ez még hiányzik.
A szakértő hangsúlyozta: nem elég a termelésre koncentrálni, tudatos értékesítésre és piacismeretre van szükség. Aki erre nem képes egyedül, annak integrációs hálózatokhoz kell csatlakoznia. Most van az utolsó lehetőség: aki nem lép, annak a túlélése kérdésessé válik. Az agrárium jövője az együttműködésen múlik.
Ez a helyzet alapvető változásokat kényszeríthet ki. A kevésbé hatékony gazdák és cégek hamar nehéz helyzetbe kerülhetnek. A kis családi gazdaságok pedig döntés elé kerülnek: vagy feladják a tevékenységet, vagy nagyobb egységekbe tömörülve próbálnak fennmaradni. Mindez jól mutatja, hogy a magyar agrárium számára a piacorientált gondolkodás, az összefogás és a hatékonyságnövelés nem opció, hanem létkérdés.
Agrárágazat Tudástár
KAP (Közös Agrárpolitika) – A KAP az Európai Unió közös mezőgazdasági politikája, amely az agrártámogatások és a vidékfejlesztési források keretrendszerét adja. A magyar mezőgazdaság számára létfontosságú, mivel az ágazat jövedelmének több mint kétharmadát uniós támogatások biztosítják. A KAP a következő ciklusban jelentős változáson megy át: a támogatások összege csökkenhet, és az eddiginél inkább teljesítmény- és piacorientált szemlélet kerül előtérbe. Ez azt jelenti, hogy a kisebb, korszerűtlenebb gazdaságok könnyen kieshetnek, míg a hatékonyabb, integrációkba szerveződő termelők számára a közös piaci fellépés, a tudatos értékesítés és a modernizáció válhat a túlélés és fejlődés kulcsává.
