Nagyon sokan elgondolkodnak azon, hogy mi legyen a kukoricával. Ezt meg is lehet érteni, ugyanis a vegetációs időben akkora mennyiségű vízre van szüksége, ami az utóbbi időszakban az ország nagy területén nincs meg. Az elmúlt télen is aszályról beszéltünk… Ilyet korábban nem tapasztaltunk. Azt érezni, hogy változás van folyamatban. Aki kicsit idősebb, az még visszaemlékszik arra, hogy télen volt hó, most nincs, de a csapadék mennyisége is kevés. Minimum 500 mm csapadék kellene a kukorica optimális fejlődéséhez. Ezek ellenére mégis sokan kitartanak a kukorica mellett.
Ezt az extrém kukoricatermesztést továbbművelőknek lehet megoldás a Horsch gépe: a Maestro vetőgép.
A tarlóhántás és a takarónövények szerepe
Az egész kezdődhet az előző vetemény aratásánál. A szalma maradjon a földön. Kell a takaró. A nyári ultrasekély tarlóhántás kifizetődő megoldás, ugyanis a kihullott magokat ki tudjuk rázni a „paplanból”, ezek a talaj felszínére kerülnek, és egy kevés nedvesség hatására már ki is csíráznak.
Az árvakelést akkor is permetezzük le, ha különböző agresszív gyomok is vannak. A leghatékonyabb a totális gyomirtás! Néhány hét elteltével lehet végezni az alapművelést, ahol több műveletet is egybe tudunk vonni.
Kell egy jó és jól felszerelt mulcskultivátor, amivel a lazítás mellett a tápanyagot is ki tudjuk helyezni, és a takarónövényt is el tudjuk vetni. A takarónövények hatása – amennyiben jól csináljuk – óriási. Késő ősztől már páracsapdaként működnek, védik a talajfelszínt az erózióval szemben, illetve nagy gyökértömegük lazítja a földet, ahova a következő kultúrnövényt vetjük. Minél színesebb a takarónövény-keverék, annál jobb, de itt sem érdemes a ló másik oldalán leesni.
Fontos kérdés: a takarónövény terminálása
Sokszor attól is függ, hogy ki milyen pályázati, támogatási rendszerbe lépett be. Amennyiben ezzel nem kell számolni, akkor az az optimális, ha a tél végén – akár még fagyon – termináljuk, hengerrel lezúzzuk. Ahol év végén már nem maradhat fenn, ott érdemes novemberben terminálni, a természet pedig tavaszig lebontja.
A vetés nagyon fontos folyamat, és a takarónövénybe való vetés másabb, nehezebb, nagyobb odafigyelést igényel, valamint megfelelő technikai hátteret.
A vetés technológiája Maestro géppel
A Horsch a Maestro vetőgéppel két sínen halad. Az egyik vákuumos, a másik pedig nyomott levegős rendszerrel működik. A két géptípus között csupán a mag útjában van különbség, minden más megegyezik. A szemenkénti vetőgépnél a legfontosabb a mélységtartás, a magbeágyazás és a pontos tőtávolság – ezeket a gép minden körülmények között a legmagasabb szinten biztosítja. A Maestroban a csoroszlya nyomása hidraulikusan szabályozható, így a monitoron egy gombnyomással könnyen beállítható. Ha pedig ennél is pontosabb megoldást szeretnénk, alkalmazható az automata rendszer, az AutoForce. Ebben az esetben szenzorok mérik a talaj ellenállását és ennek változását lekövetve a kocsi nagyobb vagy kisebb erővel lesz terhelve. A maximális nyomás 350 kg/kocsi, amelyet a vetőgép a vetőtartálykocsi súlyának áthelyezésével ér el. Függesztett gépeknél pedig a traktor súlya terhelhető át a vetőgépre (Maestro TX).
A legjobb beágyazás eléréséért a mélységtartó- és a lezárókerekek felelnek. A RID mélységtartó kerékkel a súly a vetőbarázda falától távolabb kerül a talajra, így kevésbé tömöríti össze azt. A magfogó kerekek a vetőmagot a vetőbarázda aljába ágyazzák be. Ezután a talaj kötöttségéhez és nedvességi állapotához legjobban illeszkedő, V alakban álló lezárókerekek zárják vissza a magárkot. A magárok összezárása nagyon fontos művelet, mert ez a záloga az egyenletes kelésnek. Főleg takarónövényes területeken, ezeken ugyanis a talaj nedvesebb, jóval több a szármaradvány is, ami megnehezíti a vetést. A sávtisztító félretolja a növényi maradványokat és a rögöket a vetőtárcsa elől, így nem akadályozzák a jó minőségű vetést.
Fiatalkori fejlődés támogatása
A kelés után nagyon fontos a fiatalkori fejlődés, amit a vetőbarázdába helyezett tápanyag kiadagolással is tudunk segíteni. A Maestro vetőgépekre szerelt mikrogranulátum-adagolótartályból nemcsak mikro-, de makroműtrágya is kijuttatható. Ez lehetővé teszi, hogy a vetéssel egyidejűleg 200 kg/ha tápanyag kerüljön ki: ebből 20 kg/ha a mikrotartályból közvetlenül a vetőbarázdába, míg 180 kg/ha a műtrágyázó csoroszlyán keresztül a mag mellé-alá. A tavaszi kapáskultúrák vetése régiónként eltérően alakul: lesznek területek, ahol kikerülnek a vetésforgóból, míg más régiókban éppen nagyobb területen termesztik majd őket. A termeszthető növények portfóliójának változása mellett fontos lenne a szemléletváltás is: jó lenne, ha minden termelő minden évben minden parcellája mellé ültetne egy facsemetét! (x)
Szász Zoltán
+36-30/743-0302
Fotók: Horsch
Agrárágazat Tudástár
Kukoricatermesztés extrém körülmények között – A kukorica az egyik legfontosabb kapásnövényünk, amely azonban nagy vízigénye miatt különösen érzékeny az aszályra és a szélsőséges időjárásra. Az optimális fejlődéshez legalább 500 mm csapadék szükséges, ám ez egyre ritkábban biztosított. Az alkalmazkodás kulcsa az agrotechnikai módszerek és a modern vetéstechnológia kombinációja: a tarlóhántás és a takarónövények segítenek a nedvességmegőrzésben és a talajvédelemben, míg a precíziós szemenkénti vetőgépek, mint a Horsch Maestro, a pontos tőtávolság és magágy biztosításával támogatják az egyenletes kelést. A talajvédelem és a technológiai fejlesztések együttese lehetővé teszi, hogy a kukoricatermesztés a klímaváltozás kihívásai mellett is fenntartható maradjon.
