Európát fenyegeti a nagyon fertőző USA-beli madárinfluenza

Alig pár hónapja írtunk arról a kedvező trendről, hogy Európában relatíve nyugodt a helyzet, most azonban a hatóságok új veszélyre hívják fel a figyelmet. Valós fenyegetés az európai mezőgazdaságban a baromfitartásra, hogy két forrásból is bejut a nagyon fertőző „amerikai” madárinfluenza a kontinensre.

Az Egyesült Államok tejelő szarvasmarha-állományait érintő, magas patogenitású madárinfluenza (HPAI)-genotípus Európába jutásának veszélye valós. Bár a jelenlegi uniós incidenciaszint (esetgyakoriság) mérsékeltebb, a kihívás stratégiai válaszokat kíván. A kockázat attól különösen összetett, hogy a behurcolásnak két, egymást kiegészítő útvonala is reális: a vadmadarak szezonális vándorlása és az észak-atlanti relációjú áruforgalom meghatározott tételei.

Vadmadarak: a legnagyobb természetes „logisztikai hálózat”

Az EFSA jelenlegi értékelése szerint a vadon élő vízimadarak kulcsszereplők a vírus mozgásában. A északatlanti vonulási folyosók – Izland, Nagy-Britannia, Írország, Nyugat-Skandinávia, valamint a holland–dán–német partvidék nagy kiterjedésű vizes élőhelyei (pl. Watt-tenger) – ideális „keverőzónák” a különböző populációk és vírusvariánsok találkozásához. Ezek kiemelt korai jelzőhelyek: itt lehet a legnagyobb eséllyel időben észlelni, ha az USA-ban keringő, Európában eddig nem azonosított HPAI-genotípus megjelenik a vonuló állományokban.

Mit jelent ez gyakorlatban?

Szezonális (őszi–téli) fokozott vadmadár-monitoring a felsorolt partvidékeken, célzott mintavételezéssel.

Kockázatalapú mintaszám-növelés nagy madársűrűségű pihenő- és táplálkozóhelyeken.

Genotípus-szintű karakterizálás: a „szokatlan” törzsek gyors elkülönítése, összevetve az USA-ban keringőkkel.

Áruforgalmi kitettség: nem zárható ki teljesen

Bár az EU szigorú állategészségügyi és kereskedelmi szabályokat alkalmaz, az EFSA rámutat: a nyerstejet tartalmazó termékek és az élő szarvasmarha (elsősorban tejelő állatok), valamint egyes húsáruk importja elméleti behurcolási útvonal lehet. A vírus húsban ritkán igazolható, az élőállat-behozatal nagyon korlátozott, de a nyerstej-tartalmú termékek kockázata nem zárható ki teljesen – ezért kell a belépési pontokon és a feldolgozási láncban a kontrollt többlépcsőssé tenni (hőkezelés, nyomonkövetés, tétel-szűrés kockázat alapján).

USA-helyzet: nagykiterjedésű járvány, sok beavatkozási ponttal

2024 márciusa és 2025 májusa között az USA-ban 16 államban összesen 981 tejelő állomány érintettségét rögzítették. A terjedésben állatszállítási láncok, alacsony biobiztonsági szint és közös berendezések játszottak jelentős szerepet. További kockázat, hogy többféle vírusgenotípust azonosítottak, köztük olyanokat is, amelyek Európában eddig nem fordultak elő. Ez az EU számára kétfrontos védekezést indokol: a vadmadár-eredetű bejutás és a kereskedelmi-logisztikai behurcolás elleni védvonalakat egyszerre kell erősíteni.

Európa: alacsonyabb incidenciaszint, de nincs „hátradőlés”

Az európai HPAI-helyzet a közelmúlt csúcsaihoz képest mérsékeltebb – részben a vadmadár-populációk részleges immunizálódása és a szigorú járványvédelmi protokollok miatt. Ez azonban nem kockázatcsökkenés, hanem kockázat-átalakulás: a hangsúly a korai észlelésen, a határ előtti (pre-border) és határon (at-border) kontrollon, valamint a farm-szintű biobiztonságon van.

Mit tehet az EU most? – Gyakorlati prioritások

Az EU számára most a korai jelzés és a következetes felügyelet a legfontosabb: erősíteni kell a vadmadarak megfigyelését a kijelölt partvidéki „forrópontokon”, és minden gyanús vagy új variánst genomszekvenálással kell azonosítani. Ezzel párhuzamosan célzott vizsgálat szükséges a tejelő szarvasmarha-ellátási láncokban – az állattartástól és szállítástól a központi telepeken át a gyűjtőpontokig –, külön figyelemmel az Egyesült Államokhoz köthető kapcsolódásokra. A kereskedelmi és feldolgozási ellenőrzésekben indokolt felülvizsgálni a nyerstejet tartalmazó termékek hőkezelési és igazolási követelményeit, és kockázatértékelés alapján tételes ellenőrzést végezni. Az élőállat-mozgásokat szigorúbban kell korlátozni és monitorozni, a származás-igazolás és az útvonal-nyilvántartás előírásait pedig feszesebbé tenni, miközben a hatóság–labor–ágazat közötti gyorsriasztási csatornák időkorlátos eljárásrend szerint működjenek.

Farm-szinten és a logisztikában kulcs a biobiztonság: a zsilipelés, a védőruházat, a kéz- és eszközfertőtlenítés szabályainak betartását rendszeresen auditálni kell. Csökkenteni szükséges a közösen használt gépek és berendezések, illetve az „átjáró” szolgáltatók (például takarmányosok, inszeminátorok, szervizes csapatok) által jelentett fertőzés-áthidaló kockázatot. A személyzet képzése és a tudatosság növelése elengedhetetlen: a klinikai tünetek felismerése, a mintavétel és a bejelentés gyakorlata legyen rutinszerű, a „minél előbb, annál jobb” elv szerint.

Végül a One Health megközelítésben a humán- és állategészségügy, valamint a vadbiológia adatait integráltan kell megosztani a zoonotikus kockázatok és a foglalkozási expozíciók kezelése érdekében. Ehhez illeszkedően célszerű egységes kommunikációs protokollt biztosítani a gazdáknak és a feldolgozóknak, hogy elkerülhetők legyenek a félreértések az élelmiszer-biztonsági kockázatokról és a hőkezelés jelentőségéről.

Agrárágazat Tudástár – Madárinfluenza behurcolási kockázat

A madárinfluenza behurcolási kockázata azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban keringő, magas patogenitású (HPAI) vírusváltozatok két útvonalon is eljuthatnak Európába: a vadmadarak szezonális vonulásával és az észak-atlanti áruforgalom egyes tételeivel (például nyerstejet tartalmazó termékek, tejelő szarvasmarha). Az EU számára kulcs a korai jelzés, a célzott vadmadár-monitoring, a genotípus-szintű vizsgálatok, valamint a szigorú határ- és farm-szintű biobiztonsági intézkedések. A behurcolás megelőzése több lépcsőben történő ellenőrzést, a kereskedelmi lánc szoros felügyeletét és az állategészségügyi szereplők gyorsriasztási rendszereinek megerősítését igényli.