Ígéretes recept: több zab, kevesebb kukorica a takarmányban

Embernek és állatnak az egyik legegészségesebb élelmiszer-, illetve takarmány-alapanyag a zab. A hatékony receptúra miatt megéri módosítani a kukorica-zab arányát a takarmányokban, és ez részben a klímaváltozás okozta termesztésbiztonsági dilemmákra is válasz.

Klíma, mikotoxin, takarmánybiztonság – itt a válasz?!

Hetedhét szűk esztendő? – a magyar mezőgazdaság kilátásai a klímaváltozás tükrében címmel izgalmas konferenciát rendeztek az MTA-ban. Prof. Dublecz Károly, a MATE egyetemi tanára és tudományos igazgatóhelyettese egy olyan kutatási program eredményeit foglalta össze előadásában, amelyben a zabot vizsgálták, mint a kukorica egyik lehetséges alternatíváját a baromfi takarmányozásában. Rámutatott, hogy a téma hátterében egyrészt a klímaváltozás, másrészt a kukorica aflatoxinnal terhelt helyzete áll: a hazai kukoricaterület 800 ezer hektár alá csökkent, miközben a toxinveszély tartósan velünk marad. Ez nemcsak mennyiségi, hanem takarmánybiztonsági kérdéseket is felvet, ezért a takarmányozásban reális alternatívákat kell keresni a kukorica részleges kiváltására.

Ezek között kiemelt szerepet kaphatnak a kalászos gabonák, köztük a zab. Dublecz Károly rámutatott: miközben az angolszász országokban a zab az egyik legfontosabb humán élelmiszer-alapanyag (zabkása, müzli, zabpehely), Magyarországon döntően „lótakarmányként” él a köztudatban. A modern fajták azonban ennél jóval többet tudnak. A zab magasabb fehérjetartalommal bír, fehérjéjének aminosav-összetétele kedvező, antioxidáns vegyületeket (például avenantramidokat) és jelentős mennyiségű béta-glükánt tartalmaz. Az utóbbiak az immunrendszer működését is befolyásolják, és humán vizsgálatok szerint szív- és érrendszeri, illetve koleszterinszint-csökkentő hatásokkal is összefüggésbe hozhatók – ezek állattenyésztési implikációi még feltárás alatt állnak, de a kutató szerint a potenciál egyértelműen látszik.

Kifejezetten előnyös rostforrás

Az előadásban kitért a zab rost- és béta-glükán-tartalmának takarmányozási következményeire is. A zab jelentős mennyiségű, részben vízben oldódó rostot tartalmaz, amely a béltartalom viszkozitását növeli, és ennek – kezeletlenül – lehetnek antinutritív hatásai: csökkenhet az emészthetőség, nőhet a bélsár víztartalma és ammónia-emissziója. A modern takarmányozási gyakorlat viszont exogén enzimek (xilanáz, béta-glükanáz) alkalmazásával ezeknek a hatásoknak egy részét képes ellensúlyozni. Az enzimatikus bontás során rövid láncú oligoszacharidok képződnek, amelyek prebiotikus hatással bírhatnak: kedveznek a vajsav- és egyéb hasznos rövid szénláncú zsírsavakat termelő baktériumoknak. Dublecz hangsúlyozta, hogy ezt a jelenséget búzánál és árpánál már jól leírták, zab esetében viszont még nem áll rendelkezésre elég részletes adat – ez a kutatás egyik nyitott kérdése.

A zab rostszerkezete a madár anatómiai sajátosságai miatt különösen érdekes. A professzor felhívta a figyelmet a zúzógyomor szerepére: mivel a baromfinak nincs foga, a koptatás és „darálás” funkcióját ez a szerv látja el. A kellő mennyiségű struktúrált rost (például zab, egyes melléktermékek) serkenti a zúzógyomor fejlődését és működését, szabályozza a takarmányfelvételt, javítja a gyomor-bél traktus savviszonyait, ezáltal a fehérjeemésztést is. Ha a zúzógyomor alulfejlett, a takarmány túl gyorsan halad át a rendszeren, az emésztés nem tud lépést tartani, romlanak a termelési eredmények. A zab mint strukturált rostforrás ebből a szempontból kifejezetten előnyös lehet.

Megkerülhetetlen érvek

Dublecz Károly bemutatta a MATE és a Martonvásár közös zabkísérleteinek főbb eredményeit is. A kutatásban tavaszi és őszi zabfajták takarmányértékét hasonlították össze. A beltartalmi különbségek a két típus között csekélyek, az őszi zab fehérje- és zsírtartalmában mutatkozott némi eltérés. Ám agronómiai szempontból az őszi fajták egyértelmű előnyt élveznek: enyhébb telek mellett nagyobb, kalászosokkal versenyképes termésszintet képesek adni, ami a gyakorlat számára megkerülhetetlen érv.

A fehérjeminőségi vizsgálatok során a kutatók a csirke esszenciális aminosav-szükségletét vették alapul. Az eredmények szerint a zab fehérjéje több aminosav esetében a szükségleti szint felett tartalmazott mennyiséget, különösen a kéntartalmú aminosavaknál (metionin + cisztin) mutatkozott előny. Mivel a gyakorlatban a baromfitápok döntően metionin-kiegészítéssel, de gyakran cisztinhiánnyal készülnek, a zab ilyen értelemben fehérjeminőségi szempontból is értékes kiegészítő alapanyag lehet. A zsírsav-összetétel vizsgálata azt mutatta, hogy a zab zsírja magasabb arányban tartalmaz telített palmitinsavat és kedvezőbb omega-3 profilt (alfa-linolénsav jelenléte) a klasszikus gabonafélékhez képest, bár ennek gyakorlati jelentősége a felhasznált mennyiségek mellett korlátozott.

A gyakorlati etetési kísérletekben brojlercsirkéknél 10 és 20%-os zabbeépítési szinteket vizsgáltak, provokációs jelleggel magasabb arányokkal is. A nevelési fázis elején kismértékű teljesítmény-visszaesést tapasztaltak, ami összeegyeztethető a rost- és béta-glükán-tartalom emésztési hatásaival. A befejező fázisban azonban a zabot tartalmazó csoportok (10–20% bekeverés) egyértelműen jobb tömeggyarapodást és kedvezőbb fajlagos takarmányfelhasználást mutattak a kontrollhoz és az árpás összehasonlító takarmányhoz képest. A bélszövet-morfológiai vizsgálatok szerint az étrend ugyan a vékonybél egyes szakaszain okozott kisebb változásokat (árpánál villus-erózió, zabnál enyhébb eltérések), de a csípőbélben ezek kiegyenlítődtek. Az immunválasz markereiben (interleukinok) a héjas és hántolt zab eltérő módon befolyásolta a gyulladásos citokinek szintjét, ami azt mutatja, hogy a zab képes modulálni az immunrendszer működését, de ennek értékelése további vizsgálatokat igényel. A bélmikrobiom összetételét a zab etetése érdemben nem rontotta, a diverzitásban és a fő bakteriális csoportok arányában nem mutatkozott kedvezőtlen eltolódás.

A kukorica részleges kiváltására…

Összegzésképpen Dublecz Károly érzékeltette: a zab nem a kukorica teljes, hanem annak részleges, ésszerű kiváltására alkalmas a baromfi takarmányozásában. A 10–20%-os bekeverési szint – enzimkiegészítéssel – a brojler-takarmányokban technológiailag kezelhető, és bizonyos életkorokban, takarmányfázisokban kifejezetten előnyös lehet. Különösen ígéretesnek tartja az őszi zab fajtákat, amelyek nagyobb termőképességgel és stabil beltartalommal versenyképes alternatívát jelenthetnek a klímaváltozás és toxinkockázatok által terhelt kukoricával szemben. A kutatások folytatódnak, céljuk, hogy a zab felértékelődjön, takarmányozási értékét és gyakorlati alkalmazási határait minél pontosabban feltárják.

Agrárágazat Tudástár: Zab takarmányozás – A zab magas fehérje- és rosttartalmú gabona, amely részben kiválthatja a kukoricát a baromfitakarmányozásban, javítva a takarmánybiztonságot és a zúzógyomor működését.