A Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke szerint a 2022-es történelmi aszály óta a szántóföldi növénytermesztés olyan pályára került, ahol már nem „rendhagyó évjáratokról”, hanem sorozatos alkalmazkodási kényszerről beszélünk a mezőgazdaságban.
Aszály: az extrém az új normális
Petőházi Tamás, a Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetségének talajnapi online konferenciáján beszélt erről. Felidézte: 2022-ben az Alföld kukoricatermése gyakorlatilag elbukott, 2023-ban átmenetileg normalizálódni látszott a helyzet, de 2024-ben és 2025-ben ismét aszályos nyarakat kellett megélni. A 2025-ös betakarítási számok önmagukban még akár megnyugtatónak is tűnhetnek – az őszi árpa 5,7 tonnás, az őszi búza 5,5 tonnás termésátlagával –, a kép azonban Petőházi szerint ott billen át, ahol a kukorica újra nem tudta hozni a szakmai és gazdasági elvárásokat. Úgy fogalmazott: a kukorica sok térségben ismét veszteséges lett, és ez már nem egyszerűen egy rossz szezon ügye, hanem szerkezeti döntések felé tolja a termelőket.
Importként tér vissza Magyarországra a kukorica?
A GOSZ-elnök szerint ki kell mondani akkor is, ha kellemetlen: a kukorica „biztonságos” termesztési övezete északabbra húzódott. Miközben Magyarországon csökken a vetésterület, Szlovákiában és Lengyelországban növekszik – utóbbiaknál az egykori 600–900 ezer hektáros szint helyett már egymillió hektár fölötti szemes kukorica-terület is előfordul. Petőházi személyes példával érzékeltette a fordulatot: a kilencvenes évek közepén még lengyel piacra termeltek kukoricát, most pedig a hírek szerint hazai felhasználók, takarmánygyárak lengyel forrásból is kénytelenek kukoricát beszerezni. A termelői döntésekben ez szerinte már most látszik: 2025 őszén több kalászos került a földbe, és 2026-ban a kukorica vetésterülete várhatóan még az idei, nagyjából 750 ezer hektár alá is benézhet. Ezt nem „divatnak”, hanem kényszerpályának nevezte: ahol a kukorica kockázata túl nagy, ott a gazda a kalászosok felé tolódik, még akkor is, ha tudja, hogy a piaci oldalon ennek ára van.
Kalászosok árnyomásban
Az őszi kalászosok arányának növekedését Petőházi Tamás nem idealizálta. Sok térségben egyszerűen szűkül az alternatívák köre. A napraforgó sem mindenütt válik kukoricakiváltó növénnyé. Példaként említette, hogy 2024–2025-ben több helyen napégés érte a napraforgót is, Csongrád-Csanádban pedig 1,5–1,6 tonnás megyei átlagról beszéltek, ami aligha tekinthető stabil megoldásnak. A takarmányipari oldalról közben azt az üzenetet hallja, hogy a receptúrákban akár a kalászosokat is „kimaxolnák”, és a kukorica szerepe minimálisra csökkenthető – így az eddigi, évi 1,1–1,2 millió tonnás hazai kukoricafelhasználás egy része szerinte átterelődhet a búza és más gabonák irányába. Ez rövid távon segíthet csillapítani a belpiaci feszültséget, de a nagy kérdés az, hogy közben mit kezd a termelő a nyomott árakkal.
Az árnyomás hátterében Petőházi elsősorban a nemzetközi kínálati helyzetet emelte ki. Szerinte az Európai Unióban a szokásos 120–130 millió tonna körüli búzatermés helyett idén 140 millió tonnáról beszélhetünk, ami lefelé tolja az árakat, és sok termelő 70 ezer forint körüli, vagy az alatti szintekkel szembesül. A magyar export szempontjából ráadásul nem mindegy, mennyire „szívja fel” a hagyományos piac: az olasz irányú kiszállítások lassulása is rátesz egy lapáttal a hazai nyomásra. Petőházi a nemzetközi tőzsdei mozgásokat úgy írta le, hogy a búzaár hetek-hónapok óta egy „oldalazó”, lapos sávban mozog, érdemi elmozdulás nélkül. A kukoricánál a világpiaci összkép szerinte szintén a stabilizáló, inkább fékező tényezőket erősíti: nagy globális terméskilátások mellett nehéz tartós áremelkedést várni, még akkor is, ha az Európai Unió hagyományosan importra szorul kukoricából, és emiatt a helyi árak mozgása nem teljesen ugyanaz, mint a világ más részein.
Vigyázó szemetek Kínára vessétek!
A GOSZ-elnök a globális kereskedelem egyik „láthatatlan kormánykerekének” Kínát nevezte, különösen a szójaimporton keresztül. Értelmezése szerint a kínai beszerzési döntések – mekkora mennyiséget vásárolnak, honnan és milyen ütemben – közvetve több terménypiac hangulatát is befolyásolják, mert a nagy volumenek miatt a pénz és az áru „átáramlik” a piacok között. Azt a következtetést vonta le, hogy a jelenlegi, többszörösen bizonytalan környezetben a szántóföldi növénytermesztés egyszerre kap klíma- és piacoldali ütéseket, ezért a következő években szerkezetváltás jöhet: ahol ma még „csak” 40 ezer hektárral több a kukorica, mint a napraforgó, ott idővel akár a bolgár példa is megjelenhet, ahol a napraforgó jóval nagyobb területet foglal el. Petőházi végül nem riogatni akart, inkább helyzetképet adott: szerinte kaotikus, gyorsan változó viszonyok között kell megtalálni a jövő útját, és ebben a legfontosabb kérdés nem az, hogy melyik növény „nyer”, hanem az, hogy a termelő képes-e kockázatot csökkenteni és üzemben tartani a jövedelmezőséget.
Agrárágazat Tudástár: Lengyel kukorica magyar takarmányban – A GOSZ szerint a 2022 óta tartó aszályok miatt a kukorica biztonságos termesztési zónája északabbra tolódott, így Magyarországon csökken a vetésterület, miközben Lengyelországban nő. A hazai takarmányipar emiatt már importból is vásárol kukoricát. A termelők egyre inkább a kalászosok felé fordulnak, amit a nemzetközi túlkínálat és a tartósan nyomott árak tovább erősítenek.
