A hazai mezőgazdaság egyik fontos kérdése idén a szőlők aranyszínű sárgaság fertőzésének megfékezése. Noha a betegséget terjesztő amerikai szőlőkabóca melegkedvelő rovar, a tojásai igen ellenállóak, a rajzásnak akár kedvezhet is a kemény január…
Mérsékeli vagy pont nem?
A 2025 őszén és 2026 januárjában tapasztalt szokatlanul erős és tartós fagyok sok borvidéken felvetették a kérdést, vajon a hideg képes-e mérsékelni az amerikai szőlőkabóca és az általa terjesztett aranyszínű sárgaság jelentette növényvédelmi kockázatot. Kutatások szerint a tartós hideg legfeljebb átmenetileg módosítja a kártevő populációdinamikáját, de nem szünteti meg a veszélyt, sőt bizonyos körülmények között akár kedvezhet is annak fennmaradásához. A fent idézett, a Scaphoideus titanus diapauzáját elemző kísérletek azt mutatják, hogy a tartós hideg nem csökkenti érdemben a tojások életképességét. Éppen ellenkezőleg: a hideg periódus szükséges a diapauza megszűnéséhez, vagyis ahhoz, hogy a tojások tavasszal kikeljenek. Hideg tél után a lárvakelés korábban és szinkronizáltabban indul meg, míg enyhe telek esetén a kelés elhúzódik és szétszórttá válik. Ez nem a populáció eltűnését jelenti, hanem annak működését alakítja át.
Csak átrendezi a kelés folyamatát
Az amerikai szőlőkabóca egynemzedékes faj, amely tojás alakban telel át a többéves szőlőtőkék foszló kérge alatt. Bár az őszi és téli fagyok során a kifejlett imágók valóban elpusztulnak, ez a populáció szempontjából kisebb jelentőségű. A következő évi állomány döntően az áttelelt tojásokból alakul ki. Ezek a tojások a kutatások szerint jól tűrik a hosszan tartó fagypont alatti hőmérsékletet, így a tél nem „kiirtja”, hanem elsősorban időben átrendezi a kelés folyamatát.
Növényvédelmi szempontból a helyzet összetettebb, mert a hideg tél a szőlő fenológiáját is befolyásolja. A rügyfakadás hideg években későbbre tolódik, miközben a kabócalárvák kelése korábbra eshet. Ez a fenológiai elcsúszás csökkentheti annak esélyét, hogy a legkorábban kelő egyedek – különösen a hímek – nagy mennyiségű fitoplazmával találkozzanak, ami rövid távon mérsékelheti a fertőzés terjedésének intenzitását. Ugyanakkor ez nem jelenti a kockázat megszűnését, mivel a később kelő lárvák továbbra is képesek felvenni és egész életük során terjeszteni az aranyszínű sárgaság kórokozóját.
Célzott növényvédelemre szükség lesz
Magyarországi körülmények között mindez azt jelenti, hogy a 2026-os évben a tartós januári fagy ellenére is számolni kell jelentős szőlőkabóca-populációval és a Flavescence dorée fertőzés veszélyével. A hideg tél nem tekinthető önálló védekezési tényezőnek. Legfeljebb egy átmeneti, kiszámíthatatlan hatásnak, amely nem váltja ki a célzott növényvédelmi beavatkozásokat. A védekezés alapja továbbra is a megelőzés, a rendszeres megfigyelés, a lárvakelés idejére időzített rovarölő kezelések, valamint a fertőzött tőkék következetes felszámolása.
Összességében a tartós hideg nem megoldja, hanem csak átalakítja a szőlőkabóca jelentette növényvédelmi kockázatot. A „majd kifagy” szemlélet szakmailag nem megalapozott, és veszélyes, hamis biztonságérzetet kelthet az ültetvények védelmében.
Agrárágazat Tudástár: Szőlő aranyszínű sárgaság és amerikai szőlőkabóca – A Flavescence dorée fitoplazmás betegség fő terjesztője az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus), amely tojás alakban telel át a szőlőtőkék kérge alatt; a kemény téli fagy nem pusztítja el a tojásokat, legfeljebb a kelés időzítését rendezi át, ezért a fertőzési kockázat fennmarad, és célzott megfigyelésre, lárvakeléshez igazított védekezésre továbbra is szükség van.
