Most, a vetés előtti időszakban nem dúskálunk olyan lehetőségekben, amik stabilitást hozhatnak az egyre változékonyabb mezőgazdaságban. A napraforgó európai piacát az ukránok után már az argentinok is befolyásolják, miközben az EU nem is nagyon szorul importra. Akkor miért olyan vonzó itthon?
A napraforgó az elmúlt két évben látványosan előtérbe került a hazai és az európai szántóföldi növénytermesztésben. Nem véletlenül. Míg több hagyományos kultúra – főleg a kukorica és részben a repce – jövedelmezősége megingott, a napraforgó stabil bevételt, kezelhető kockázatot és viszonylag kiszámítható piacot kínált. A kérdés ugyanakkor jogos: vajon ez átmeneti állapot, vagy hosszabb távon is helye van a napraforgónak a klímaváltozásos mezőgazdaságban?
Európai helyzet: stabil termelés, korlátos növekedés
Az Európai Unió napraforgópiaca összességében stabilnak mondható, de egyre világosabbak a növekedés határai. A 2025-ös évben az EU-ban mintegy 8,5 millió tonna napraforgótermés várható, ami nagyjából 3 százalékkal haladja meg az előző év eredményét. A vetésterület ugyanakkor 4,7–4,8 millió hektár körül alakul, az átlaghozam pedig 1,8 tonna hektáronként, ami azt jelzi: a termelés nem képes érdemben felfelé mozdulni.
A legnagyobb termelők közül Románia továbbra is meghatározó szereplő, mintegy 1,1–1,2 millió hektáros területtel és 1,7 millió tonna körüli terméssel, míg Franciaországban a csökkenő vetésterület visszafogja a kibocsátást. Magyarország viszont második éve az EU legnagyobb napraforgó-termelője, körülbelül 1,8 millió tonnás terméssel, ami kiemelkedő pozíciót jelent a közösségen belül.
Az EU napraforgómagból közel önellátó, az import aránya a felhasználás 7,5–10 százaléka, ugyanakkor az olaj és a feldolgozott termékek esetében nagyobb a behozatal szerepe – annak ellenére, hogy a feldolgozókapacitások, köztük a magyarországiak, rendelkezésre állnak.
Hazai tapasztalatok: miért lett a napraforgó a legjövedelmezőbb?
Magyarországon a napraforgó második éve a legjövedelmezőbb szántóföldi kultúra. Az Expana előrejelzése szerint 730 ezer hektárról takaríthatják be a termést, miközben az árak – bár mérséklődtek – továbbra is kedvezőbbek a gabonaféléknél. 2025 januárjának végén az ipari napraforgómag termelői ára 205–210 ezer forint/tonna körül alakult, az önköltség pedig jellemzően 350–440 ezer forint/hektár között mozgott.
A hozamok erősen térség- és technológiafüggők. Az aszályosabb, extenzíven művelt területeken 1,5–2,5 t/ha, míg jobb adottságok mellett, illetve öntözéssel 3–3,6 t/ha, egyes gazdaságokban akár 4 tonna körüli eredmények is születtek. Ez a széles hozamsáv jól mutatja, hogy a napraforgó rugalmasan alkalmazkodik a különböző termelési körülményekhez, ami a klímaváltozás idején komoly előnyt jelent.
A növény térnyerését a kukorica visszaszorulása is erősíti: csökkenő termések, magas szárítási és logisztikai költségek, valamint bizonytalan piac jellemzi az utóbbi években. Sok gazdaság a vetésforgó felső határáig növelte a napraforgó arányát, miközben a szója, a cirok és a borsó csak szűkebb körben maradt versenyképes.
Klímaváltozás: előny vagy csapda?
A napraforgó egyik legnagyobb előnye, hogy jobban tűri a hőséget és a vízhiányt, mint számos más szántóföldi kultúra. Ugyanakkor a klímaváltozás nemcsak lehetőségeket, hanem új kockázatokat is hoz. Az elmúlt években átalakult a kórokozó- és gyomhelyzet: a klasszikus gombabetegségek visszaszorulnak, miközben a makrofomina és a talajból fertőző kórokozók jelentősége nő. Ezzel párhuzamosan a hatóanyag-kivonások szűkítik a növényvédelmi mozgásteret.
Mindez oda vezet, hogy a termelők egy része már nem optimalizál, hanem minimalizálja a ráfordításokat, az adott év piaci kilátásaihoz igazítva a technológiát. Rövid távon ez működhet, hosszabb távon azonban a termésbiztonság rovására mehet.
Világpiaci kitekintés: nő a kínálat, marad a nyomás
Világszinten az Oil World becslése szerint a 2025/26-os gazdasági évben 56,6 millió tonna napraforgómag-termés várható, ami 2 százalékkal több, mint az előző szezonban. A felhasználás nagyjából 57 millió tonna, a zárókészlet pedig 4,4 millió tonna lehet, ami nem jelent érdemi tartalékot.
A globális piacra egyre nagyobb hatással van Argentína, ahol gyors ütemben bővül a termelés és a feldolgozás. A 2025/26-os szezonban az ország napraforgómag-exportja elérheti a 460 ezer tonnát, miközben a feldolgozás 5,4 millió tonnára nőhet, megalapozva 1,8 millió tonna olaj- és 1,75 millió tonna darakivitelt. Fő célpiacaik India és az EU, ami tartós kínálati nyomást gyakorol az európai árakra.
Érdemes-e napraforgóval számolni?
A jelenlegi adatok alapján a napraforgó nem csodafegyver, de az egyik legstabilabb válasz a klímaváltozás és a piaci bizonytalanság kihívásaira. Európában és Magyarországon is elérte a növekedési korlátait, a hozamok nem emelkednek érdemben, ugyanakkor a jövedelmezősége – megfelelő költségkontroll és piaci fegyelem mellett – továbbra is kedvezőbb, mint sok alternatív kultúráé. A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy a termelők képesek-e alkalmazkodni technológiailag és piaci szempontból is, miközben a világpiaci kínálat fokozatosan erősödik.
Agrárágazat Tudástár: Napraforgó mint klíma- és piaci kompromisszum – A napraforgó a kukoricánál és sokszor a repcénél jobb aszálytűrése miatt „biztonsági” kultúra lehet, de nem csodafegyver: a vetésforgó-korlátok, a talajból fertőző kórokozók (pl. makrofomina), a szűkülő növényvédelmi hatóanyagok és a bővülő világpiaci kínálat (ukrán, argentin hatás) együtt könnyen árnyomást és termésbizonytalanságot hozhat.
