A kukorica visszaszorulásával tavaly még nagyobb figyelem irányult a kalászosokra, különösen a búzára mint takarmány-alapanyagra. Ám a hőség ezt a fajt is fenyegeti a mezőgazdaságban – egy új kísérlet azt is felmérte, melyik a legkritikusabb időszak a hozam szempontjából.
A jövőben egyre nő majd a hozamveszteség
A búzát hőségben nem csak az „általános” aszály fenyegeti, hanem az is, mikor érkezik a forróság. A Rothamsted Research modellezése szerint a virágzás (kalászolás–virágzás környéke) a növény egyik legérzékenyebb életszakasza. Ekkor dől el a szemkötődés és a szemszám nagy része, vagyis a hozam. Így már néhány nap extrém meleg – különösen, ha vízhiánnyal is társul – elég ahhoz, hogy romoljon a megtermékenyülés, kevesebb szem kötődjön, és ez a végén közvetlen hozamcsökkenésként jelentkezzen. A kutatás arra is rámutat, hogy a kockázatok súlypontja eltolódhat. Virágzáskor ma még gyakran az aszály okoz nagyobb terméskiesést, de a jövőben a rövid, intenzív hőhullámok szerepe várhatóan gyorsan nő. A becslések szerint a virágzáskori extrém hőséghez köthető globális termésveszteség 2050-re nagyjából egyharmadával, 2090-re pedig több mint háromnegyedével emelkedhet, miközben az extrém virágzáskori aszály globális hatása összességében kismértékben mérséklődhet. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a búzatermesztés stabilitásához a hőstresszre legalább akkora figyelmet kell fordítani, mint a vízhiányra, különösen a virágzás körüli hetekben.
Kockázatcsökkentés megelőzésképpen
A védekezés alapja a kockázat csökkentése még azelőtt, hogy megérkezne a hőség. Ennek egyik legfontosabb eszköze a fajtaválasztás. Előtérbe kerülnek a hő- és szárazságtűrőbb fajták, illetve azok a genetikák, amelyek jobban viselik a virágzás alatti rövid hőcsúcsokat – ez a nemesítés egyik kulcscélja is. Ugyanilyen lényeges a technológiai időzítés. A vetésidő, a fajtaérés és az állományfejlődés tudatos hangolásával sok esetben csökkenthető annak esélye, hogy a virágzás a legforróbb időablakra essen. A talajnedvesség megőrzése szintén kulcs, mert a hőség és a vízhiány együtt, „kettős stresszként” okozza a legnagyobb kárt. A párolgási veszteség mérséklésében a szármaradvány-visszahagyás, a talajtakarás, a kímélő művelés és a jól időzített gyomszabályozás mind segíthet. Ahol van rá lehetőség, a virágzás környéki vízellátás különösen értékes, mert ekkor dől el a termés egyik legfontosabb eleme, a szemszám. Az öntözés tehát nem általános „hozamnövelő”, hanem kritikus időszakban kockázatcsökkentő beavatkozás is lehet. Végül érdemes előrejelzés-alapon gondolkodni: a helyi éghajlati trendek, a szezonális prognózisok és a hőhullám-riasztások követése segíthet abban, hogy a legkockázatosabb táblák, fajták és időszakok kerüljenek fókuszba. A lényeg: a búzát nem lehet „utólag” megmenteni a virágzáskori hőségtől, de a megfelelő genetika, időzítés és vízgazdálkodás együtt képes jelentősen mérsékelni a terméskiesést.
Érdemes még elolvasni a hazánkat érintő, hosszú távú – tavaszra, nyárra vonatkozó – agrometeorológiai előrejelzést ebben a cikkben!
Agrárágazat Tudástár: Hőstressz virágzáskor – A hőstressz virágzáskor a kalászosok – különösen a búza – egyik legkritikusabb kockázata, amikor a kalászolás–virágzás időszakában néhány nap extrém meleg rontja a megtermékenyülést és csökkenti a szemkötődést. A hőstressz virágzáskor közvetlenül a szemszámot mérsékli, így a hozam is visszaesik, különösen, ha a forróság vízhiánnyal párosul. A modellezések szerint e kockázat a jövőben tovább erősödhet.
