Ahogy az orosz háború árt az európai mezőgazdaságnak, úgy az amerikaiak iráni háborúja a globális gabona- és műtrágya-kereskedelemnek. Egyelőre még „csak” a műtrágyaárak és egyes logisztikai költségek nőnek, de hamarosan kiterjedt költségemelkedésre számítanak elemzők, amit termelő és felvásárló (végül fogyasztó) egyaránt megérez majd.
Érzékeny pont
Az iráni háború európai mezőgazdasági hatása egyelőre nem a gabonaárak azonnali elszállásában jelentkezik, hanem a költségoldalon. Drágul a fuvarozás, a szállítmányozási biztosítás, az üzemanyag és persze az ezekhez szorosan kötődő műtrágya-árakban. A Hormuzi-szoros körüli kockázat szűkíti a kínálatot és növeli a logisztikai bizonytalanságot, ami felárakat épít be a szállításba. A nitrogénműtrágya világpiacán különösen érzékeny pont, hogy a globális export jelentős része halad át ezen az útvonalon, így már kisebb zavar is gyors drágulást és „beszerzési kapkodást” indíthat el.
A gyors forgatókönyv
A rövid távú forgatókönyv kulcsa az időtényező. Ha a konfliktus gyorsan csillapul (1–2 héten belül), a piac jó eséllyel viszonylag hamar visszarendeződik: a fuvardíjak és biztosítási felárak lejjebb jöhetnek, a gabona- és olajosmag-árakban pedig inkább csak átmeneti kilengések maradnak. Ettől még rövid idő alatt is kialakulhatnak sérülékeny pontok: bizonyos termékeknél – például a Közel-Keletre erősen támaszkodó basmati rizsnél – a szállítmányok beragadhatnak, és ha a régió logisztikája akadozik, ellátási és humanitárius feszültségek is gyorsan megjelenhetnek.
Elhúzódó konfliktus esetén
Ha a konfliktus elhúzódik (több hétig, egy hónapig vagy tovább), a magas fuvardíjak és kockázati felárak tartósulhatnak, és a költségnövekedésből könnyebben lesz árupiaci drágulás. Ebben a helyzetben a műtrágya különösen kritikus: a szűk árrések/haszonkulcsok miatt egyes beszállítók vis maiorra hivatkozva visszaléphetnek, a vevő pedig egy eleve feszesebb piacra kerül vissza, ami önmagát erősítő áremelkedést indíthat. A nyersolajhoz kötött termékeknél már most is látszik az érzékenység: a szójaolaj együtt mozog az olajárral, a búza pedig rövid idő alatt jelentős szintre ugrott az energiapiaci feszültségekkel párhuzamosan.
A Rabobank minapi elemzése úgy ítéli meg: e forgatókönyv esetén az ammóniaárak akár 30%, a kénárak mintegy 20%-os emelkedése is lehetséges. Ez haszonkulcsnyomás alá helyezné a foszfáttermelőket, míg a globális karbamid kínai árakhoz képesti tartós 20-30%-os felára tovább késleltetheti a kínai exportot. Vagyis az elemzők szerint egy háborús kockázati prémium elkerülhetetlennek tűnik.
Friss hír, hogy az Irán elleni inváziót elrendelő Donald Trump USA-elnök bejelentette: ha Irán lezárja a Hormuzi-szorost, minden eddiginél súlyosabb csapást mér. A hírre máris enyhült az olajár-emelkedés dinamikája – írta nemrég a 444.hu.
