Eddig ritkán látott szakmai összefogás körvonalazódik a magyar tájak kiszáradása ellen: vízmérnökök, talajtani szakemberek és környezetvédők közösen fogalmaztak meg 12 pontot arról, hogyan lehetne lassítani az Alföld sivatagosodását és helyreállítani a felborult vízháztartást. A mezőgazdaságnak is fontos kezdeményezés jelentőségét az adja, hogy olyan szereplők jutottak közös nevezőre, akik korábban sokszor eltérően látták a vízgazdálkodás, a természetvédelem és a tájhasználat kérdéseit. Most viszont abban egyetértenek, hogy a helyzet romlik, és a nem cselekvés csak gyorsítja a bajt – derül ki a Válasz online beszámolójából.
Nem egy-egy ágazat problémája csak
A 12 pont kiindulása az, hogy a víz, a talaj és a levegő nem külön kezelendő erőforrások, hanem ugyanannak az érzékeny ökológiai rendszernek az elemei. A szakemberek szerint Magyarországon a hidrológiai ciklus korábbi egyensúlya felborult: csökkennek a felszíni és felszín alatti vízkészletek, eltűnnek vagy leromlanak a vizes élőhelyek, pusztulnak a talajok, mélyülnek a folyómedrek, a települések pedig egyre jobban felforrósodnak. Ez már nem egy-egy ágazat problémája, hanem egyszerre természetvédelmi, vízgazdálkodási, agrár- és társadalmi ügy.
Évi 3 köbkilométer víz kellene az Alföldön
A közös álláspont szerint a megoldás alapvetően nem technikai, hanem szemléleti kérdés. Vagyis nem önmagában új műszaki beavatkozásokra van szükség, hanem arra, hogy a tájhasználatot, a gazdasági ösztönzőket és az állami szabályozást a vízmegtartás és az ökológiai működés helyreállításához igazítsák. A dokumentum egyik legerősebb agrárüzenete, hogy megkerülhetetlen a mezőgazdaság szerkezeti átalakítása és a területhasználat igazítása a tájak eredeti adottságaihoz.
A 12 pont egyik legkonkrétabb eleme az, hogy első lépésként évi 3 köbkilométer víz folyamatos pótlására lenne szükség az Alföldön. Ez jól mutatja, hogy a probléma léptéke messze túlmutat helyi beavatkozásokon. A szakértők szerint olyan rendszert kell kialakítani, amely hosszú távon a pozitív vízmérleg elérésére törekszik, vagyis nem levezetni, hanem visszatartani és a tájban tartani kell a vizet.
Érinti a művelést
A mezőgazdaság számára ez nagyon kézzelfogható következményekkel járna. A WWF Magyarország szerint például a Tisza völgyében lévő, mintegy 150 ezer hektárnyi mélyebben fekvő területen ártérbővítésre és élőhely-kialakításra lenne szükség. Ezeken a területeken nagyobb vízhozam esetén ki kellene vezetni a vizet, ami egyben azt is jelenti, hogy a klasszikus szántóföldi művelés nem maradhat mindenütt fenntartható forma. Ez a gyakorlatban területhasználat-váltást, új gazdálkodási modelleket és állami kompenzációt is feltételez.
Erős talajos üzenetek
A talajtani szakemberek oldaláról hasonlóan erős üzenet hangzott el. Dobos Endre szerint a jelenlegi, gabonafélékre és nagy inputfelhasználásra épülő mezőgazdaság egyik fő problémája, hogy nem a talaj állapotára, hanem külső ráfordításokra támaszkodik. A műtrágya, a növényvédő szer, a géphasználat és az öntözővíz önmagában nem pótolja a leromlott talajszerkezetet és a csökkenő vízmegtartó képességet. A megoldás ezért a termőhelyhez jobban illeszkedő gazdálkodás, valamint a korszerű precíziós, agro- és információs technológiák alkalmazása lehet. Ennek leegyszerűsített lényege az, hogy oda azt kell vetni, amit az adott terület hosszú távon is elbír.
A vízmérnöki megközelítés szintén nem a korábbi vízelvezetési logika fenntartását erősíti. Váradi József szerint ahhoz, hogy a javasolt vizes élőhelyek és ártéri rendszerek valóban működjenek, a Tiszán tartósabb középvízszintet kellene biztosítani, megfelelő műszaki megoldásokkal. Emellett felmerült a „vizes művelési ág” bevezetése is, amely új ösztönzőrendszert teremthetne azoknak a gazdálkodóknak, akik a jelenlegi száraz művelési logikáról részben vízmegtartó, tájhoz alkalmazkodó hasznosításra térnének át.
A Vízválasztó Mozgalom álláspontja ehhez kapcsolódva azt hangsúlyozza, hogy a mélyfekvésű területeken gazdálkodó földtulajdonosokat támogatni kellene, ha befogadják az árasztást. Ezzel szemben az öntözést nem lehet automatikus válasznak tekinteni az aszályra. A logika megfordítása lenne a cél: nem a nyári kisvizek idején kellene pótolni a hiányt drága és korlátozott vízkészletekből, hanem a téli és csapadékos időszakok víztöbbletét kellene a tájban megtartani. Ez mezőgazdasági oldalról is fontos üzenet, mert a jövő termelésbiztonsága egyre inkább a vízvisszatartási képességen múlik.
Részmegoldások már nem elegendőek
A 12 pont egyik további fontos eleme az adatnyilvánosság. A szakemberek szerint a meglévő vízügyi, talajtani és környezeti adatok térítésmentes, online, szerkeszthető hozzáférése sokat segítene a helyi megoldások kialakításában. Ez a gazdálkodók, önkormányzatok és szakmai szervezetek számára is fontos lenne, mert a területi döntéseket csak jó minőségű, közérthető adatokra lehet alapozni.
Az összegzés lényege, hogy a kiszáradás és a sivatagosodás ellen nem lehet pusztán részmegoldásokkal fellépni. Nem elég néhány csatornát átalakítani, új öntözési rendszereket építeni vagy alkalmi támogatásokat adni. A szakmai konszenzus szerint teljes szemléletváltásra van szükség a vízgazdálkodásban, a természetvédelemben, az erdőgazdálkodásban és a mezőgazdasági szabályozásban is. A vízlevezetés helyett a nagyléptékű vízmegtartásnak kell irányt szabnia a döntéseknek.
A mezőgazdaság számára ez azt jelenti, hogy a jövőben még nagyobb hangsúlyt kap a termőhelyhez igazodó vetésszerkezet, a talajállapot javítása, a vízmegőrző művelés és a tájhasználat újragondolása. A szakemberek üzenete egyértelmű: a kiszáradás elleni küzdelem nem halasztható, és nem is oldható meg egyetlen ágazat erőfeszítésével. Ehhez társadalmi egyetértésre, új szabályozásra és következetes politikai akaratra is szükség lesz.
Forrás: Válasz online
Agrárágazat Tudástár: sivatagosodás – a táj kiszáradásával, a talaj vízmegtartó képességének romlásával, a vízkészletek csökkenésével és az ökológiai működés gyengülésével járó folyamat, amely a mezőgazdaságban termelésbiztonsági kockázatot okoz; mérséklése vízvisszatartást, termőhelyhez igazított tájhasználatot, talajvédelmet és alkalmazkodó gazdálkodási rendszereket igényel.
