A bioüzemanyag az agrárium számára továbbra is komoly üzleti lehetőség, de a piac ma már jóval összetettebb, mint néhány évvel ezelőtt. Amit a szegmens hoz, azt jelenleg veszélyezteti az Irán elleni amerikai háború költségnövelő hatása.
Több piacra termel árut az olajnövény
A szántóföldi növénytermesztés szerepe régen főként az élelmiszer- és takarmány-alapanyagok előállítására korlátozódott, ma viszont az energiacélú hasznosítás is egyre fontosabb bevételi láb. Ezen belül a biodízel különösen lényeges, mert részben kiválthatja a gázolajat, miközben új felvevőpiacot teremt az olajnövényeknek. Európában a biodízelgyártás alapját elsősorban a repce és a napraforgó adja. Az előállítás technológiája lényege szerint arra épül, hogy a növényi olajból kémiai átalakítással üzemanyag készül, miközben melléktermékként glicerin és olajpogácsa is keletkezik. A tömegarányokat nézve a kiinduló alapanyagból nagyjából 33,5% biodízel, 7,7% glicerin és 58,8% olajpogácsa nyerhető. Ez azért fontos, mert a folyamat nemcsak üzemanyagot állít elő, hanem takarmányozásban hasznosítható mellékterméket is ad, vagyis több piaci csatornát tart nyitva egyszerre.
Pont áringadozáskor jó alapanyag
Termelési oldalról a repce és a napraforgó hektáronként körülbelül 1200–1500 liter biodízel előállítását teheti lehetővé intenzív művelés mellett. Az olajtartalmuk rendszerint 45–50% közötti, és ennek 85–90%-a ténylegesen ki is nyerhető. Ez olyan jövedelmi lehetőséget jelent, amely különösen értékessé válik akkor, amikor az élelmiszer- vagy takarmánypiaci árak ingadoznak. A biodízel így a növénytermesztésben nemcsak egy technológiai irány, hanem stabilizáló üzleti elem is lehet.
Üzemanyagként is hatékony
A felhasználás szempontjából is vannak erős érvek mellette. A biodízel megújuló forrásból származik, a részecskekibocsátása a hagyományos dízelhez képest hozzávetőleg a felére csökkenhet, és a szén-monoxid-kibocsátása is alacsonyabb. Tárolási szempontból szintén kedvezőbb, mert a lobbanáspontja jóval magasabb a gázolajénál, vagyis biztonságosabban kezelhető. Az energiamérlege sem rossz: német vizsgálatok szerint 1 egység befektetett energiából 1,2–1,7 egységnyi energia nyerhető vissza biodízel formájában.
Ezzel együtt a biodízel nem problémamentes üzemanyag. A fűtőértéke alacsonyabb a fosszilis dízelénél, ezért azonos teljesítményhez körülbelül 10%-kal többet kell belőle felhasználni. Emellett érzékenyebb a hidegre, hajlamosabb az oxidációra, és egyes anyagok esetében a korróziós kockázatot is növelheti. Ezek a hátrányok azonban többnyire technológiai oldalról kezelhetők, adalékolással és megfelelő keverési arányokkal mérsékelhetők.
Autóba, repülőgépbe
A bioüzemanyag-piac nemzetközi oldalról nézve már jóval kevésbé egyértelműen kedvez a termelőknek. Az Egyesült Államokban például a biodízel- és megújulódízel-ágazat bővül ugyan, de ez már nem jelent automatikusan ugyanekkora pluszkeresletet a hazai mezőgazdasági alapanyagok iránt. Az iparág egyre nagyobb mennyiségben használ importált nyersanyagokat, például brazil faggyút, kanadai repceolajat és délkelet-ázsiai használt sütőolajat. Vagyis a növekedés egy részét már nem a helyi gazdálkodók fogják meg, hanem a nemzetközi alapanyagpiac.
A piacot ma már nemcsak a volumen, hanem a karbonszempontok is alakítják. Az alacsonyabb szén-dioxid-intenzitású alapanyagok közvetlen árprémiumot élveznek. Jó példa erre, hogy a használt sütőolajból készült megújuló dízel gallononként mintegy 50 centtel, a szójaolaj-alapú változat pedig körülbelül 25 centtel ér többet a hagyományos dízelnél. Ez erős ösztönző a feldolgozóknak arra, hogy olyan alapanyagokat keressenek, amelyek jobb karbonpontszámot hoznak, még akkor is, ha azok nem a klasszikus mezőgazdasági termelésből érkeznek.
Közben új piacok is nyílnak. A fenntartható repülőgép-üzemanyag, vagyis a SAF (fenntartható repülőgép-üzemanyag, alternatív kerozin, amit nem kőolajból, hanem például használt sütőolajból, növényi olajokból, állati zsírokból, vagy akár mezőgazdasági hulladékból állítanak elő – a szerk.) termelése gyorsan emelkedik. Tavaly az Egyesült Államokban 240 millió gallont gyártottak belőle, ami már a repülőgép-üzemanyagok felhasználásának mintegy 1%-át adta. Ez egyelőre kicsi arány, de jól mutatja, hogy a bioüzemanyagok köre bővül, és a mezőgazdasági eredetű alapanyagok előtt új felvevőpiacok jelennek meg.
Jó agrobiznisz
Az agráriumnak tehát továbbra is vannak lehetőségei. Erre jó példa az Ohio-völgy az USA-ban, ahol a téli repce vetésterülete néhány ezer hektárról 100–150 ezer hektárra nőtt. Emellett a melléktermékek, például a szójadara iránti kereslet is egyre fontosabb, ami új logisztikai és kikötői beruházásokat indíthat el. A jövő nyertesei valószínűleg azok a térségek és gazdaságok lesznek, amelyek egyszerre tudnak rugalmasan termelni, biztosítani a nyomon követhetőséget, és alkalmazkodni az új karbonpiaci elvárásokhoz. A keresletet a nemzetközi bekeverési programok is támogathatják. Brazíliában például a tervezett B16-os biodízelkeverés további belső keresletet teremthet a szójaolaj számára. Ez a világpiacra is hat, mert az energiacélú felhasználás elszívhat alapanyagokat más piacokról, és ez befolyásolhatja az árakat is.
Háborús bizonytalanságok
A legnagyobb bizonytalanságot most mégis a geopolitika adja. Az Egyesült Államok és Irán közötti háború felhajtotta az olaj-, energia- és szállítási költségeket, ami rövid távon ugyan felértékelheti a bioüzemanyagokat, de közben meg is drágítja a teljes termelési láncot. Így a bioüzemanyag egyszerre jelenik meg lehetőségként és kockázatként: növeli az agrártermékek energiacélú jelentőségét, miközben a háborús bizonytalanság könnyen elviheti a várható nyereség egy részét.
Agrárágazat Tudástár: bioüzemanyag – megújuló eredetű, mezőgazdasági alapanyagokból vagy szerves melléktermékekből előállított üzemanyag, amely energiacélú felvevőpiacot teremt az olajnövényeknek, melléktermékeket is hasznosít, és az agrártermelés jövedelmezőségét befolyásolja; piaca egyszerre függ az energiaáraktól, a karbonelvárásoktól, a nemzetközi kereskedelemtől és a geopolitikai kockázatoktól.
