A Wageningen University & Research (WUR) által koordinált Regenomics projekt egyik legfontosabb üzenete, hogy a regeneratív gazdálkodás előnyei valósak, de nem automatikusak a mezőgazdaságban. A kutatás 40 nagy, hagyományos európai szántóföldi gazdaság adatait elemezte négy országból, köztük Magyarországról is, az AKI közreműködésével. A vizsgálat azt kereste, mi történik akkor, ha a gazdaságok hosszabb vetésforgóra állnak át, takarónövényeket használnak, visszafogják a műtrágyát és a növényvédő szereket, illetve csökkentik a talajművelés intenzitását.
A regeneratív gazdálkodás azért előnyös, mert egyszerre több gyenge pontra reagál. Csökkentheti a szintetikus nitrogén felhasználását, mérsékelheti a növényvédőszer-terhelést, visszafoghatja a műtrágyához és üzemanyaghoz kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást, miközben javíthatja a talajborítottságot és a vetésforgó sokféleségét. A tanulmány szerint ezek együtt általában kisebb biodiverzitási lábnyomot eredményeznek hektáronként, vagyis a termelés kisebb környezeti nyomást gyakorol.
A kutatás ugyanakkor világosan cáfolja azt az elképzelést, hogy létezik egy mindenütt működő regeneratív recept. A 40 gazdaság alapállapota is erősen eltért: Németországban a szervestrágya-ellátottság sokkal jobb volt, míg Franciaországban, Lengyelországban és Magyarországon jórészt a műtrágyára támaszkodtak. A vízellátottság is döntő tényezőnek bizonyult, különösen a magyar és a lengyel térségekben, ahol a takarónövények haszna sokszor ütközik a vízhiány kockázatával. A jelentés egyik legerősebb állítása ezért az, hogy a regeneratív átállás gazdasági életképessége helyi adottságoktól és gazdaságszintű döntésektől függ.
A modellezés két átállási pályát vizsgált. A mérsékeltebb, rövidebb távú A forgatókönyv több esetben gazdaságilag is vállalhatónak bizonyult. Ennek oka, hogy a költségcsökkenés, főként a műtrágyánál, sok gazdaságban legalább részben ellensúlyozta a szerkezetváltás terheit. A kutatás fő gyakorlati tanulsága éppen ez: nem a teljes, egyszerre végrehajtott fordulat a legéletszerűbb, hanem a fokozatos átállás. Első lépésként a vetésforgó bővítése, a nitrogénfelhasználás pontosítása, az inputok felülvizsgálata és az okszerű növényvédelem hozhat kézzelfogható eredményt.
A vizsgálat egyik fő megállapítása, hogy a hosszabb vetésforgó és a pillangósok bevonása csökkenti a külső nitrogénigényt. Ez agronómiai szempontból egyértelmű előny, gazdaságilag viszont már nem mindig az. A pillangós növények sok esetben alacsonyabb jövedelmet termelnek, mint a nagy értékű szántóföldi kultúrák, ezért a környezeti javulás mellett romolhat az árrés. Magyarul: ami a talajnak és a környezetnek jó, az rövid távon nem biztos, hogy a legmagasabb hektáronkénti bevételt adja.
Magyar szempontból különösen érdekes, hogy a hazai modellezett gazdaságokban több esetben éppen a mérsékeltebb regeneratív átállás hozta a legjobb egyensúlyt. Az egyik magyar gazdaságnál a műtrágyaköltség 280 euróról 32 euróra csökkent hektáronként, miközben a nettó eredmény javult. A másik esetben is emelkedett a jövedelmezőség a visszafogottabb inputhasználat miatt. Ugyanakkor a túl szigorú nitrogénkorlátozás már termésveszteséget okozhatott, és ezzel visszahúzta a gazdasági eredményt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a regeneratív átállás nem lehet dogmatikus: ha a tápanyag-visszafogás túllépi az agronómiai optimumot, a termelő veszít.
Környezeti oldalon a magyar eredmények kifejezetten erősek voltak. A vizsgált hazai gazdaságokban a növényvédőszer-használathoz kapcsolódó terhelés jelentősen visszaesett, a biodiverzitási lábnyom pedig egyes esetekben nagyon nagy mértékben csökkent. Ez azért fontos, mert a regeneratív gazdálkodás gyakorlati haszna nemcsak a szebb talajképben mérhető, hanem abban is, hogy kisebb inputkitettséggel és kisebb környezeti nyomással lehet termelni. Külön előny, hogy a no-till vagy minimum till rendszerek sok esetben a munkaerőigényt és az üzemanyag-felhasználást is mérsékelhetik, még ha ehhez olykor gépberuházás is kell.
A tanulmány legfontosabb gyakorlati következtetése tehát az, hogy a regeneratív gazdálkodás nem divatos címke, hanem akkor működőképes stratégia, ha a gazdaság saját viszonyaira szabják. Nem csoda, hogy az e téren már nagyobb hagyományokkal bíró USA-ban is jelentős összegeket ölnek a fejlesztésébe.
Agrárágazat Tudástár: Regeneratív gazdálkodás – Regeneratív gazdálkodásnak azt a termelési szemléletet nevezzük, amely a vetésforgó bővítésével, a takarónövények használatával, a talajművelés mérséklésével és az inputanyagok visszafogásával igyekszik javítani a talaj állapotát és csökkenteni a környezeti terhelést; gyakorlati eredményt azonban csak akkor ad, ha az átállást a gazdaság helyi adottságaihoz, vízellátottságához és jövedelmi viszonyaihoz igazítják.
