Fél Európa burgonyában úszik, a termelők pedig egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülnek. Van, ahol már osztogatják a gazdák, másutt maguk a termelők fizetnek azért, hogy megszabadítsák őket az eladhatatlan raktármennyiségektől… Az elmúlt évek szűkös kínálata és magas árai után most a túltermelés zúdult rá a piacra, Ukrajnától Németországon, Hollandián és Belgiumon át egészen Franciaországig.
Negatív árak!
A gond már nem pusztán az, hogy alacsonyak az árak. Sok helyen a burgonya ára gyakorlatilag lenullázódott, sőt egyes kategóriákban negatív tartományba csúszott. A holland piaci jelentések szerint a takarmányburgonyáért már mínusz 1–2 eurót is számolnak 100 kilogrammonként, vagyis a termelő nem bevételhez jut, hanem fizet azért, hogy az áru elkerüljön a telepről.
Ez agrárgazdasági szempontból a válság egyik legsúlyosabb szintje. Amikor egy termény piaci értéke nem fedezi még a szállítás és az ártalmatlanítás költségét sem, akkor a termelés már nemcsak veszteséges, hanem a tárolás fenntartása is önmagában kármentésre emlékeztet.
Bő 10%-kal a kereslet felett a kínálat
A nyugat-európai helyzetet a rekordközeli termések robbantották be. A nagy termelő országokban – Németországban, Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában – a kereslethez szükséges nagyjából 24 millió tonnával szemben mintegy 27 millió tonna burgonya került a rendszerbe. Ez önmagában is elég volt ahhoz, hogy a piacot maga alá temesse a kínálat.
Ukrajnában közben szintén drámai fordulat zajlott le. A tavalyi hiány után idén bő termés körvonalazódik: a vetésterület és a hozam egyaránt jelentősen nőtt, az össztermés akár 26 millió tonna körül alakulhat. A felvásárlási árak emiatt nagyot estek, a szezon eleji túlkínálat pedig tovább növelte a régiós nyomást.
Németországban sem jobb a helyzet. A magas termés és a bővülő vetésterület miatt az árak erősen visszaestek, miközben a raktározott tételek minősége romlik. Egyre több árut kell kiválogatni, egyre több burgonya szorul át alternatív csatornákba, például takarmányozásra vagy biogázüzemekbe.
Szűkösek a menekülőutak
Csakhogy ezek a menekülőutak is szűkösek. Az állattenyésztés csak korlátozott mennyiséget képes felszívni, a logisztikai költségek pedig magasak. A gázolaj, az energia és a tárolás drágulása miatt sok gazdálkodó arra jutott, hogy olcsóbb megszabadulni a készlettől, mint tovább őrizni azt.
A legdrámaibb következmény éppen ez: több helyen már nem eladják a burgonyát, hanem osztogatják vagy biogáz-üzemekben hasznosították, vagy a termelő maga fizet a megsemmisítésért, csak hogy az új termés előtt felszabaduljanak a raktárak. Ez nem kirívó egyedi eset, hanem a túltermelési válság logikus végpontja.
A piaci sokkot tovább mélyíti, hogy az export sem segít. A harmadik országok felé irányuló értékesítés gyengült, az európai termelők versenyképességét az árfolyammozgások és az új nemzetközi szereplők erősödése is rontja. Amikor a belső piac telített, a külső piacok pedig beszűkülnek, a többlet áru szinte szükségszerűen árromboló tényezővé válik.
Magyarország ugyan nem tartozik a legnagyobb burgonyatermelők közé, de a kontinenspiaci nyomás alól a hazai ágazat sem tudja kivonni magát. Ha Nyugat-Európában és Ukrajnában is egyszerre jelenik meg a bőség, az előbb-utóbb a magyar termelői árakra, az importversenyre és az értékesítési lehetőségekre is rányomja a bélyegét.
Túltermelés + gyenge export
A mostani helyzet világosan megmutatja, hogy a korábbi magas árak által ösztönzött területbővítés milyen gyorsan fordulhat vissza a termelők ellen. A burgonyaágazatban ma már nem az a kérdés, ki mennyit tud betakarítani, hanem az, ki tudja úgy értékesíteni a termését, hogy ne a veszteség minimalizálása legyen az egyetlen cél. Az európai burgonyapiacon a túltermelés, a gyenge export, a magas tárolási költségek és az összeomló árak együtt olyan helyzetet hoztak létre, amelyben sok gazdaság számára már a nullszaldó is elérhetetlennek tűnik.
Agrárágazat Tudástár: Túltermelés – Túltermelésnek azt a piaci helyzetet nevezzük, amikor egy termékből a keresletnél jóval nagyobb mennyiség kerül a piacra, ezért az árak erősen leesnek, a tárolási költségek felértékelődnek, és a termelők egy része már nem nyereséget, hanem csak veszteségminimalizálást tud elérni; a burgonyapiacon ez különösen súlyos, mert a romló minőségű raktárkészlet idővel akár negatív árat is eredményezhet.
