Tovább romlik az aszályhelyzet Magyarországon, ami a kapások vetése után egyre komolyabb kihívás a növénytermesztésnek.
Országos, számottevő csapadék március vége óta nem érkezett, és a következő 6–8 napban sem valószínű olyan eső, amely érdemben javítaná a talajok vízellátottságát. A csapadékhiány miatt a felszín közeli talajrétegek sokfelé kritikusan kiszáradtak, miközben a nyári kapásnövények vetése több térségben poros, száraz magágyba történt.
Az elmúlt 30 és 90 nap csapadékösszege az ország nagy részén jelentős elmaradást mutat az átlaghoz képest. A talaj felső 10–20 centiméteres rétege nagy területen már csak 25–45 százalékos, a növények számára hasznosítható nedvességtartalommal rendelkezik. Bár a középső talajrétegekben még található nedvesség, a mélyebb rétegekből főként az Alföldön már most is jelentős, 70–100 milliméteres vízhiány hiányzik.

(Fotó: Horizont Média/Kohout Zoltán)
A helyzetet súlyosbítja, hogy a következő napokban is legfeljebb elszórt záporok, kisebb esők várhatók, területi átlagban nagy valószínűséggel 5 milliméter alatti csapadékkal. Ez azt jelenti, hogy a talaj tovább veszít nedvességéből, az enyhe vagy közepes aszály pedig újabb területekre terjedhet ki.
A szántóföldi kultúrák közül az őszi búza és a repce egyelőre még viszonylag kedvező állapotban van, de ezeknél is sürgetővé vált a csapadék érkezése. A nyári kapások esetében még nagyobb a kockázat: a csírázáshoz és a keléshez áztató esőre lenne szükség, enélkül az állományok indulása egyenetlen lehet.
A gyümölcsösökben közben a múlt heti éjszakai fagyok is komoly károkat okoztak, de a következő időszak fő agrárkockázatát egyre inkább a fokozódó szárazság jelenti. A mostani előrejelzés alapján tehát nem enyhülés, hanem az aszály további erősödése valószínű, ami a tavaszi vetések, a kelés és a vegetáció korai fejlődése szempontjából is kedvezőtlen.
Forrás: HungaroMet Zrt.

Agrárágazat Tudástár: aszályhelyzet – a mezőgazdaságban kialakuló tartós vízhiányos állapot, amikor a csapadék elmaradása és a talajnedvesség csökkenése már akadályozza a vetést, a csírázást, a kelést és a korai fejlődést; következménye az egyenetlen állomány, a terméskockázat növekedése és a termesztési biztonság romlása a szántóföldi és kertészeti kultúrákban.


