Természetes eredetű földtani képződmények mezőgazdasági hasznosítása precíziós szemlélettel
A természetes eredetű szerves talajjavító anyagok alkalmazása nem újkeletű, hiszen több évtizedes tradíció áll mögötte. A szempontok azonban alaposan megváltoztak, hiszen a rendszerváltás idején jóval nagyobb dózisban – egyes üzemi kísérletekben 20–50–80 t/ha-os mennyiségben alkalmazták az alginitet, lignitet és más szerves talajjavító anyagot. Ezzel szemben napjainkban a költség- és környezetbarát felhasználás, a fenntarthatóság minél teljesebb érvényesülése mellett átlagosan 0,5–5 t/ha-os dózisok terjedtek el talajtípustól és talajállapottól függően.
Miért lett fontos a „kevesebb bolygatás”?
A regeneratív és talajkímélő művelési módok, technológiák elterjedésével egyre inkább előtérbe került az a szempont, hogy minél kevesebb alkalommal bolygassuk a talajt. A takarónövénnyel vagy mulccsal fedett termőterületek sokkal ellenállóbbak a deflációval, erózióval szemben, a különböző talajszinteket átszövő növényi gyökerek és mikrobiális biomassza kiemelten fontos eleme a talajjavításnak, a talaj szervesszén-tartalmának fenntartása és növelése szempontjából.
Mindezek figyelem bevételével érdemes átértékelnünk és felülvizsgálnunk az elmúlt évtizedek mezőgazdasági gyakorlatát. Hogyan és milyen funkció szerint hasznosítsuk a természetes eredetű földtani képződményeket; az alginitet, lignitet, tőzeget különös tekintettel a fenntarthatóságra, illetve a vetéssel egy menetben juttassuk ki ezeket a talajjavító hatású anyagokat. Mit tekint a jogszabály talajjavítónak? Érdemes segítségül hívnunk a 36/2006 FVM rendelet és definíció szerint feltárnunk a talajjavító anyag fogalmát: „a talaj kedvezőtlen tulajdonságainak megváltoztatására, illetve a kedvező tulajdonságok fenntartására szolgáló, iparilag előállított termésnövelő anyag”.
A termésnövelő anyagok felhasználását szabályozó hazai rendelet a szerves talajjavító anyagok között a következő anyagokat foglalja magában: lignitpor, alginit, lápföld, tőzeg. A termésnövelő anyagok uniós felhasználását szabályozó 2019/1009 EU rendelet a következők szerint fogalmaz: „A szerves talajjavító olyan anyagból áll, amelynek 95%-a kizárólag biológiai eredetű, mint például a tőzeg. A szerves talajjavító tartalmazhat tőzeget, leonarditot és lignitet, más, fosszilis vagy geológiai formációkba ágyazott anyagot azonban nem”.
A nagy dózisok helyett célzott kijuttatás
A 2019/1009 EU rendelet széles körben szabályozza a potenciális szerves talajjavító anyagokat, ideértve az előbb ismertetett anyagok mellett például a biogáz trágyából nyert készítményeket. Ahogy fentebb is látszik, gazdaságossági és fenntarthatósági szempontból nincs arra lehetőség, hogy feltöltő jelleggel talajainkat nagy dózisú kezelésnek vessük alá, sokkal inkább indokolt a precíziós szemléletű felhasználás, homogén szemcseméretű készítményekkel kis dózisú fenntartó jellegű talajkezelés vagy vetéssel egy menetben végzett kijuttatás. A szerves talajjavító anyagokat külszíni fejtéssel hozzák felszínre, a felhasználás szempontjából ideális szemcseméret eléréshez őrlésre van szükség, mely rendkívül energiaigényes folyamat, különös tekintettel például a lignitre, melynél az ideális, egyben a gyakorlatban bevált tartomány a 0–8 mm-es frakcióméret. Az aprítás egyben őrlés az aktiválásnak egyik módja, hogy a talajjavításban és talajkondicionálásban a bányászott szerves talajjavító anyagok minél hatékonyabban hasznosuljanak.
Három lépés: fizikai, kémiai és biológiai aktiválás
Az alábbiakban összegyűjtöttük a legfontosabb szempontokat a természetes eredetű talajjavító anyagok hasznosításához kapcsolódóan:
– fizikai előkezelés: őrlés, homogén szemcseméret, amely osztályozással tovább javítható,
– kémiai aktiválás: például huminsavak feltárása és kinyerése például káliumhidroxid vegyület felhasználásával,
– biológiai aktiválás: például komposzttal együtt érlelés, mesterségesen fermentált hasznos mikroba csoportokkal végzett aktiválás + könnyen felvehető szén- és tápanyagforrás betáplálása.
Fókuszban a lignit: mikor lesz belőle „új termék”?
A mezőnyből kiragadva: a lignit, mint szerves talajjavító anyag szervetlen makro- és mikroelem forrásokkal, komposzttal, hasznos mikroba csoportokkal kiválóan dúsítható. Amennyiben az őrölt lignit rendelkezik tanúsítvánnyal vagy forgalomba hozatali és felhasználási engedéllyel rendelkező, az iménti aktiválást támogató készítmények hozzákeverésével új készítmény jön létre, hiszen az eredeti összetétel megváltozik.
EU-s szabály: mit ad a CE-tanúsítvány?
Érdemes kiemelni, hogy a hazai 36/2006 FVM rendelet alapján megvalósuló engedélyeztetéshez képest az uniós termésnövelő anyagok felhasználását szabályozó 2019/1009 közösségi rendelet új távlatot nyithat a gyártók számára:
– CE-tanúsítvánnyal a termék az Unió valamennyi tagállamában felhasználható és értékesíthető, – javítja a termék elismertségét és bizalmat épít.
– A gyártó sokkal szélesebb körű felhasználást biztosíthat a terméknek, például termesztő közegek, szerves trágya és a komposztok dúsítása. A szántóföldi növénytermesztésben a no-till (direktvetés), regeneratív és talajkímélő technológiák alkalmazása során egyértelmű szempont, hogy a starter trágyákat, talaj- és növénykondicionáló készítményeket lehetőleg vetéssel egy menetben juttassák ki.
Mit mutatnak a friss vizsgálatok?
• Kutatók az elmúlt években vizsgálták, hogy az algnit + NPK műtrágya milyen hatást fejtett ki gyepterületek biomassza hozamára, mint indító trágya (Hric et al., 2025).
•Rashid és munkatársainak (2023) vizsgálatai arra irányultak, hogy az őrölt és osztályozott lignitet milyen arányban érdemes hozzákeverni karbamid műtrágyához az elnyújtott mineralizáció teljesítése érdekében.
•Uddin és munkatársai (2023) a tőzeget szerves-ásványi trágya alapanyagaként használták kifejezetten kukorica trágyaszereként. A kezelésekben a tőzeget karbamid műtrágyához keverték a kijuttatást megelőzően.
• A lignit a szárított és pelletált szerves trágya készítmények minőségét és tartamhatását egyértelműen javítja, hatása kifejezetten érvényesül az ammónia, ammónium-nitrogén megkötése révén.
• Az alginit jelentős mésztartalmának köszönhetően jelentősen mérsékli a műtrágyák savanyító hatását.
Szolnoky Tamás
okleveles környezetgazdálkodási agrármérnök
AGROGEO Kft.
Agrárágazat Tudástár: Talajjavító anyag – Talajjavító anyagnak azokat a természetes vagy iparilag előállított készítményeket nevezzük, amelyek a talaj kedvezőtlen fizikai, kémiai vagy biológiai tulajdonságait javítják, illetve a kedvező állapot fenntartását szolgálják; a precíziós gazdálkodásban ezek jelentősége abban nő fel, hogy kisebb dózisban, célzottan kijuttatva is segíthetik a vízmegtartást, a tápanyag-hasznosulást és a talajélet működését.
