Hogyan alapozza meg a tavaszi trágyázás a termést?
Tavaszi trágyázás: szabályok, technológia, gépek
A tavaszi tápanyag-utánpótlás meghatározó szerepet játszik az őszi vetésű kalászosok, a káposztarepce, valamint a termést adó évelő gyepek esetében, hiszen a növények fenológiai állapotának megfelelő fenntartását szolgálja. A tavaszi vetésű kultúráknál ezzel szemben az alapműtrágyák kijuttatása szükséges.
A kalászosok és a repce tavaszi tápanyag-utánpótlása fejtrágyázás formájában történik, a növények fenológiai állapotához igazodva, több lépcsőben és eltérő adagokban. A tavaszi vetésű kultúrák esetében ezzel szemben az alaptrágya összetételét és kijuttatott mennyiségét a talajadottságok, valamint az adott növény tápanyagigénye alapján kell meghatározni.
A tavaszi tápanyag-utánpótlást az agrotechnikai követelmények mellett több jogszabály is szabályozza. Ezek közül a legfontosabbak a vizek nitrátszennyezéssel szembeni védelmét szolgáló előírások.
Jogszabályok és talajvizsgálat – ez az alap
• 27/2006. (II. 7.) Kormányrendelet, amely a szakmai gyakorlatban Nitrát-direktívaként ismert;
• 156/2004. (X. 27.) FVM rendelet, amely a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat szabályait rögzíti.
Napjainkban a különböző támogatási projektekben a tápanyag-gazdálkodás részeként a tápanyag-utánpótlást – ideértve a műtrágyázást és a szerves trágya-kijuttatást is – egyre gyakrabban kötelezően elkészítendő dokumentumok előzik meg. Ezekben az esetekben ajánlásként, bizonyos konstrukciókban pedig kötelező elemként jelenik meg a tápanyag-utánpótlási terv készítése.
A különböző területeken – nitrátérzékeny és nem nitrátérzékeny besorolás szerint –, valamint az eltérő támogatási programokban különböző szintű tápanyag-utánpótlási tervet kell összeállítani. Nitrátérzékeny területeken, amennyiben a gazdálkodó nem vesz részt az Agrár-környezetgazdálkodási (AKG) programban vagy a VP ÖKO projektben, a terv elkészítéséhez nem kötelező laboratóriumi talajvizsgálatot végezni. Ebben az esetben az úgynevezett mérlegszámítási módszert kell alkalmazni, amely a trágyázással és egyéb módon a talajba juttatott, valamint a termeléssel kivont tápanyagok egyenlegén alapul.
Az AKG alá tartozó területeken ugyanakkor nitrátérzékeny besorolás esetén minden évben kötelező tápanyag-gazdálkodási tervet készíteni. Ezeken a területeken a tápanyag-utánpótlás megtervezése már laboratóriumi talajmintavételen és talajvizsgálati eredményeken alapul. A vizsgálatok lehetnek szűkített vagy bővített körűek. Szántóterületeken a talajmintavételezést ötévente, gyepterületeken tízévente kell elvégezni.
Fontos kiemelni, hogy a hígtrágya kijuttatása engedélyköteles tevékenység, amelyhez szintén talajvizsgálatokon alapuló terv elkészítése szükséges.
A talajmintavételezésnek szigorú szakmai szabályai vannak. A talajszelvény szerinti mintavételt a 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet, valamint az MSZ 1398:1998 szabvány előírásai alapján kell elvégezni. Az előírások szerinti mintavételt a gazdálkodók saját maguk is elvégezhetik különböző kézi mintavevő eszközök segítségével, a mintákat azonban a tervkészítéshez akkreditált laboratóriumokba kell beküldeni.
A talajvizsgálati és tápanyag-gazdálkodási tervek elkészítésében a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Nébih is hatékony támogatást nyújt, együttműködve az akkreditált laboratóriumokkal. Emellett számos vállalkozás kínál komplex szolgáltatást, amely magában foglalja a talajmintavételt, a laboratóriumi elemzést és a tápanyag-gazdálkodási terv elkészítését is. Ezek a szolgáltatók – a NAK-kal együtt – szaktanácsadással is segítik a gazdálkodókat (1. kép).
A talajvizsgálatok eredményeire épülő tápanyag-gazdálkodási terv a precíziós, táblatérképen alapuló műtrágya-kijuttatás alapját is megteremti (2. kép). Ennek segítségével pontosan meghatározható a kalászosok és a repce fejtrágyázásakor, illetve a gyepek tavaszi trágyázása során kijuttatható hatóanyag-mennyiség. A precíziós tápanyag-visszapótlási javaslatot a differenciált fejtrágyázási tervekkel pontosítjuk.
Mikor és mennyit? A tavaszi kijuttatás rendje
A tavaszi tápanyag-kijuttatás során természetesen figyelembe kell venni az egyes kultúrák – a kalászosok, a repce és a gyepek – tápanyagigényét, vagyis az agrotechnikai követelményeket. Ennek megfelelően ezekben a növénykultúrákban a tavaszi tápanyag-utánpótlásnak már jól bevált, gyakorlatban is alkalmazott technológiái alakultak ki.
A tavaszi időszakban elsősorban a nitrogén (N), valamint a mikroelemek – például a kén, a mangán, a bór és a réz – kijuttatása kerül előtérbe, eltérő időpontokban, a növények fenológiai állapotához igazított adagokban.
A szakirodalom a kalászosok esetében a tavaszi tápanyag-kijuttatást három fenológiai szakaszra bontva javasolja. Őszi búzában az első hatóanyag-adagot kora tavasszal, a bokrosodás időszakában, a másodikat pedig szárba induláskor célszerű kijuttatni. Ebben a két fejlődési fázisban a nitrogén elsősorban a termés mennyiségének alakulását befolyásolja. A harmadik szakasz a virágzásig tart, ekkor a kijuttatott hatóanyagok már elsősorban a termés beltartalmi jellemzőinek javítását szolgálják.
A szakirodalmi ajánlások szerint a nitrogén hatóanyag-mennyiségek megoszlása az egyes kijuttatásoknál I.: 40–60 kg/ha, II.: 30–40 kg/ha, III.: 20–30 kg/ha, ami a teljes tenyészidőszakra vetítve megközelítőleg 55–20–10%-os elosztást jelent.
Az őszi káposztarepce esetében a technológia négy kijuttatási szakaszt különít el. A szükséges hatóanyag megoszlása a tőlevélrózsás állapotig 5%, szárba indulás végéig 52%, fővirágzásig 16%, míg a beérésig további 13%.
Növényállomány mérése szenzorral
Az adott kultúrák tápanyag-ellátottsága a bokrosodás, illetve a tőlevélrózsás fenofázisban jól ellenőrizhető. A növények klorofilltartalma és a levélzet zöld színének árnyalatai megbízhatóan jelzik a nitrogén-ellátottság szintjét. Ennek mérésére különböző, színképelemzésen alapuló mérőeszközöket fejlesztettek ki.
A szenzortechnológián alapuló optikai érzékelők és a hozzájuk kapcsolódó ISOBUS-kompatibilis kezelőfelületek ma már széles körben elterjedtek a gyakorlatban. Alkalmazásukkal – az általuk készített táblatérképek segítségével – a differenciált tápanyag-kijuttatás is megvalósítható.
A színképelemzésen alapuló szenzorok a vörös és a közeli infravörös tartományba eső fény kibocsátásán és visszaverődésén, azaz interferenciáján alapuló elven működnek. Ezek a berendezések természetes vagy mesterséges fényforrást használnak, és a gyakorlatban kézi kivitelű változataik is elérhetők. Az első alkalmazás során a táblán referenciaterületeket kell kijelölni, amelyekhez viszonyítva a szenzor mérései történnek. Az érzékelt zöld és infravörös fényadatok alapján a terminál meghatározza a kijuttatható hatóanyag mennyiségét.
Az infravörös fényt kibocsátó és érzékelő szenzorok a tápanyag-kijuttató gépeket üzemeltető traktorok vázára vagy a fülkére, saját tartószerkezetükkel felszerelhetők (3. kép).
A szenzorkeretre szerelt LED- vagy xenonfényforrások teljes spektrumú fényt bocsátanak a növényállományra. Az elnyelt és visszavert, különböző hullámhosszúságú fényadatokat a rendszer szoftvere dolgozza fel a traktor és a műtrágyaszóró, illetve folyékony tápanyag-kijuttató ISOBUS-csatlakoztatású terminálján. Ennek eredményeként a fejtrágyázás során kijuttatható hatóanyag-mennyiség valós időben, precízen szabályozható.
Egyes berendezések optikai kamerák segítségével érzékelik a növényállomány biomasszatömegét. Ezeknél a rendszereknél a fénydetektorok három különböző hullámhossz-tartományban mérik a reflektancia intenzitását, majd az NDVI-index alapján határozzák meg a biomassza mennyiségét. Az újabb fejlesztésű konstrukciók pulzáló lézersugár alkalmazásával mérik a növények klorofilltartalmát, és hasonló, szoftvervezérelt megoldásokkal szabályozzák a tápanyag-kijuttatást.
A tavaszi tápanyag-visszapótlás során – legyen szó a kalászosok és a káposztarepce fejtrágyázásáról, vagy a tavaszi vetésű növények alá kijuttatott alapműtrágyákról – a szilárd, szemcsés műtrágyák kiszórására különböző konstrukciójú röpítőtárcsás vagy pneumatikus műtrágyaszóró gépek alkalmazhatók. A folyékony műtrágyák – például UAN, Nitrosol, Nikrol vagy DAM – kijuttatása ezzel szemben szántóföldi permetezőgépekkel történik.
Milyen géppel dolgozzunk tavasszal?
A szilárd műtrágyák kijuttatására alkalmas műtrágyaszóró gépeket különböző méretben és tartálytérfogattal gyártják, függesztett és vontatott kivitelben, illetve felépítményként magajáró alvázra szerelhető változatban is (4. kép).
A kisebb területen gazdálkodók számára, a tavaszi fejtrágyázási munkák elvégzésére a kisebb tartálytérfogatú, függesztett gépek is megfelelő megoldást jelentenek. Ezek az egy- vagy két röpítőtárcsás műtrágyaszórók az adagmennyiség és a szórásszélesség beállítása tekintetében jellemzően manuális, kézi állítású kivitelűek (5. kép). Munkaminőségi jellemzőik ugyanakkor megegyeznek a nagyobb méretű, összetettebb vezérlésű gépekével.
A kisebb gazdaságokban a manuális adagolóállítás is megfelelő pontosságot biztosíthat. (fotó: a szerző felvétele)
A nagyobb tartálytérfogatú, függesztett és vontatott röpítőtárcsás műtrágyaszórók kivétel nélkül két röpítőtárcsával készülnek. A szilárd műtrágya a tartályból az adagolónyíláson, majd a zárószerkezeten (suberen) keresztül jut a szórótárcsákra. A függesztett gépeknél az adagolónyílás mérete – és ezzel együtt a kijuttatott műtrágya mennyisége – állítható kézi beavatkozással, illetve korszerűbb kivitelek esetén a traktor fülkéjéből, elektromos motorokkal, hidraulikus vagy pneumatikus távvezérléssel is szabályozható (6. kép).
A szórásszélesség és a szóráskép alakulása egyes típusoknál a kiöntőgarat helyzetének változtatásával, más konstrukcióknál pedig a röpítőtárcsákra szerelt szórólapátok szögének és számának módosításával szabályozható. Az anyag egyenletes áramlásának elősegítésére bizonyos típusoknál a garatcsúcsban alacsony fordulatszámú, elektromotorral hajtott, csillag alakú rotorokat alkalmaznak.
A funkcionális szerkezeteket működtető mechanizmusok – a gyártás- és termékfejlesztési innovációknak köszönhetően – pontos geometriai kialakításúak, és korszerű, korrózióálló szerkezeti anyagokból készülnek. Ezek a megoldások lehetővé teszik a távvezérlést és a GPS-alapú alkalmazásokat, például a táblavégi suberzárást és -nyitást, valamint a szakaszolást.
A vontatott röpítőtárcsás műtrágyaszóró gépeknél a műtrágya a tartály aljában elhelyezett, végtelenített szállítószalag segítségével jut el az adagolónyíláshoz. Az adagmennyiséget itt is az adagolónyílás (suber) nyitásának mértékével lehet szabályozni. A szállítószalag hajtását axiáldugattyús hidromotor biztosítja, kúpkerék-hajtóművön keresztül (7. kép). A hidraulikus hajtás jó szabályozhatósága lehetővé teszi az adagmennyiség folyamatos változtatását. A röpítőtárcsás gépeknél a különböző szórási üzemmódok – például normál, határ- vagy vízparti szórás – különféle terelőlemezek és ernyők alkalmazásával állíthatók be (8. kép).
A tavaszi szilárd műtrágya-kijuttatásra pneumatikus működésű gépek is alkalmazhatók, amelyek szintén függesztett és vontatott kivitelben készülnek (9. kép). A pneumatikus műtrágyaszóróknál a műtrágya cellás adagolón keresztül kerül a légáramba, amely a szórócsöveken át juttatja el az anyagot a szórókereten elhelyezett kimenetekhez. A nagy munkaszélességű szórókeretek – a permetezőgépekhez hasonlóan – dinamikus lengéscsillapítással és paralelogramma felfüggesztéssel készülnek, biztosítva az egyenletes kijuttatást.
A kalászosok és a repce tavaszi fejtrágyázására – megfelelő átalakítás mellett – függesztett és vontatott szántóföldi permetezőgépek is alkalmazhatók (10. kép). A permetezőgépek alapkivitelben is rendelkeznek korrózióvédelemmel, funkcionális szerkezeti elemeik pedig korrózióálló anyagokból készülnek, hasonlóan a szilárd műtrágyaszórókhoz.
A tavaszi tápanyag-visszapótlás során alkalmazott gépek – legyen szó röpítőtárcsás vagy pneumatikus műtrágyaszórókról, illetve folyékony műtrágya kijuttatására alkalmas permetezőkről – a korszerű távvezérlési, szenzortechnológiai, digitális és GPS-alapú megoldásoknak köszönhetően lehetővé teszik a táblaszintű, táblaspecifikus és differenciált kijuttatást. A digitális és GPS-alapú rendszereket egyes típusoknál műtrágyafelismerő rendszerek is kiegészítik, tovább növelve a kijuttatás pontosságát és hatékonyságát (11., 12. kép).
Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő
Agrárágazat Tudástár: Fejtrágyázás – A fejtrágyázás a már kikelt állomány tavaszi tápanyag-utánpótlása, amely főként a kalászosok és a repce termésmennyiségét, majd később a minőségét is befolyásolja. Lényege, hogy a növény fenológiai állapotához igazítva, több ütemben kapja meg a szükséges nitrogént és kiegészítő tápelemeket. Pontosságát ma már talajvizsgálat, szenzoros mérés és differenciált kijuttatás is segítheti.
