fbpx

A Tiszától a szórófejig

Írta: Agrárágazat 2026/4. lapszám cikke - 2026 április 26.

„Csak akkor ismerjük meg a víz igazi értékét, amikor a kút kiszárad.” – Benjamin Franklin

Amikor 11 évvel ezelőtt vízépítő mérnökként elkezdtem dolgozni Hódmezővásárhelyen és térségében, még a Nagyfa melletti területek belvízmentesítésének koncepcióját kezdtük el kidolgozni a helyi Agrárszakemberekkel. Ebből ugyan nem lett semmi, de a szakmai kapcsolat megmaradt és 2018-ban már azt a feladatot kaptuk tőlük, hogy tervezzünk egy olyan öntözőrendszert, ami 300 ha egyidejű vízellátását képes biztosítani. 3 év tervezőmunka után, 2021-ben már a térség egyik legnagyobb öntözésfejlesztés kivitelezési munkálatait kezdtük meg, azóta pedig két ütemben tovább is bővítettük azt.

„Aki hegyet akar elmozdítani, az apró kövek elhordásával kezdi.” – Konfuciusz

Miután körbejártuk a vízellátás lehetőségeit bizonyossá vált, hogy a tervezési terület közelében nincs intézményes vízellátási lehetőség, ezért felvetődött az ötlet, hogy a közeli Tisza folyó felé fordulunk. Az Alsó-Tisza szempontunkból fontos adottsággal bír: az 1965 óta működő törökbecsei vízlépcső állandó vízszintet képes biztosítani, így nem kell tartani attól, hogy olyan kritikusan alacsony vízállások alakulnának ki, mint ami az utóbbi években a Kisköre és Csongrád közötti Tisza szakaszra volt jellemző.

Az aprólékos előkészítő munkák során a vízkivétel helyének meghatározása volt az első feladat:

• a folyó homorú kanyarulatát kerestük, hogy ne iszapolja, homokolja fel a szívócsöveket

• lehetőleg ne legyen természetvédelmi oltalom alatt a Tisza-part és az árvízvédelmi töltés közötti szakasz

• az érintett ingatlanok hozzájárulásait be tudjuk szerezni.

Az előkészítő munkák során beruházói igények is megfogalmazódtak:

• az elérhető legnagyobb fokú automatizáció öntisztító rendszerrel,

• változatos vízigények kiszolgálása,

• gondozásmentesség,

• vagyonvédelem,

• gazdaságos beruházás.

„A szükség a találékonyság anyja.” – Platón

Az első műszaki megoldás alapján úszó vízkivételt és egy nyomásfokozó szivattyútelepet terveztünk megvalósítani, azonban ehhez a megoldáshoz képest egy konkurensünk jobb műszaki tartalmú ajánlatot kínált, ami minket is további technikai megoldások kidolgozására ösztökélt: végül eltértünk a konvencionális megoldásoktól: új és régi kollégák bevonásával megterveztünk egy merőben új folyami vízkivételi konstrukciót, sőt, annak építési technológiáját is mi dolgoztuk ki.

Ennek eredményeként:

• Fix kialakítást terveztünk, amit ellentétben az úszó vízkivételekkel, nem kell lentebb vagy fentebb húzni a folyó aktuális vízállásától függően, sőt a mi fix kivitelű megoldásunkat az árvíz el is öntheti, nem okoz károsodást az árvíz a műtárgyban.

• A vízkitermelés teljesen automatizált.

• A fix vízkivételi kialakításunk nem érzékeny az uszadékokra.

• A rendszerbe csőbúvár szivattyúkat terveztünk, így a felszín alatti kialakítás megoldja a vagyonvédelmi problémákat is.

• A szivattyúk közvetlenül a zárt nyomóvezeték hálózaton keresztül az öntözőgépekre termelik a Tiszából nyert a vizet. Így sem párolgási, sem szivárgási veszteség nem keletkezik.

• A szivattyúk vezérlését az árvízvédelmi töltés mentett oldalára helyeztük, a hullámtéren kívül, így a szokványos megoldástól eltérően nem volt szükség a vezérlés számára egy külön épületet építeni a mértékadó árvízszint fölé. Ellenben a szivattyúk és a frekvenciaváltók közötti nagy távolság miatt már árnyékolt kábeleket és szinuszszűrőket kellett alkalmaznunk.

2018-ban elkezdődtek a tervezési munkák, 2021-ben megkezdtük a kivitelezési munkálatokat, és 2023-ban a szórófejeken már Tisza víz jött ki és üzembe állt a rendszer.

„Az elmélet és a gyakorlat között elméletileg nincs különbség, gyakorlatilag van.” – Jan L.A. van de Snepscheut

A megvalósítást követően több meglepő tapasztalatot is szereztünk:

– A szívócsövek végére eredetileg kislyukú, festett szénacél lemezeket tettünk fel. Évente egyszer lemerültem eredetileg azért, mert tartottam attól, hogy a szívócsövekben esetleg felszaporodik az iszap vagy a homok. Ez szerencsére nem történt meg, de a szívócső végére felszerelt szénacél rácsozat annyira elkorrodálódott és eltömítődött, hogy azt ki kellett cserélni nagyobb lyukú alumíniumlemezekre.

– Az április-májusi nyárfa virágzás nagyon nagy problémákat okozott, amire egyáltalán nem gondoltunk: a szórófejek folyamatosan eldugultak: ezért utólag a nyomóágba tettünk szűrőket.

Sajátos módon az üzembehelyezést követően évekkel később jelent meg egy újabb váratlan probléma: a nyomóvezeték-hálózat belső falán csigák és kagylók telepedtek meg. Mint már oly sokszor – ismét egy olyan problémával találkoztunk, amellyel eddig más nem. A kagylólerakódás először csak kisebb, később komolyabb dugulásokat okozott a szórófejeknél. A probléma megoldásaként első lépésben tölcsérszűrőket gyártottunk (lásd bal oldali kép), amelyeket a lineárok tömlőjéhez lehetett becsatolni, azonban ezeket rendkívül gyorsan eltömítette a kagyló-, csigatörmelék, így más megoldások felé fordultunk, mivel a kiszolgált lineárokhoz nem állt rendelkezésre gyári, utólagosan beépíthető szűrőrendszer.

A megoldást igen gyorsan kellett megtalálnunk, mivel az öntözési igény már jelentkezett a beruházó részéről.

Két koncepciót próbáltunk ki párhuzamosan:

1. Egyedi szűrő gyártása lineárokhoz.

A gépésztervező munkacsoportunkkal rövid idő alatt előállítottuk a szükséges gyártmányterveket, amelyeket lineárok betápcsövébe dugva tudtunk alkalmazni. Magát a szűrési funkciót sikerült megoldani, azonban ez a megoldás meglehetősen nagy nyomásveszteséget okozott a próbák során, ezért végül nem vittük tovább a többi gépre. Megjegyzem, hogy kisebb vízigényű öntözőgépek esetében vélhetően jól lehetne alkalmazni.

2. Végső megoldást a tömlő és a hidránsok közé beépített hálós szűrők jelentettek, bár arra számítottunk, hogy a vonszolás során adódhatnak majd szétcsúszások a csatlakozóknál, de ez egyszer sem fordult elő, a nyomásveszteség pedig minimális volt. Az idő előrehaladtával a kagyló és csigaház törmelék egyre csökkent a rendszerben és körülbelül két hónappal később a szűrőket már nem is kellett alkalmazni az öntözéshez.

„Viharban még mélyebb gyökeret vernek a tölgyek.” – George Herbert

A fenti sorok azt hivatottak bemutatni kendőzetlenül, hogy fiatalos, kreatív, szakmailag felkészült csapatunk nem riad vissza az újszerű kihívásoktól, a komplexebb feladatoktól, vagy akár az időről időre felmerülő nehézségektől. A projektjeinket kihívásként éljük meg. Az ötlettől, a tervezésen át, a megvalósításig – mindent ugyanaz a szakmai csapat végez, számunkra alapvetés, hogy minden felmerülő problémára megoldást találjunk. A mi munkánk nem a teljesítésigazolás aláírásával ér véget, hanem amikor egy rendszer valóban működik.

Máriás Ferenc
projektigazgató
Agroázis Kft.


Agrárágazat Tudástár: Vízkivételi mű – A vízkivételi mű az öntözőrendszernek az a része, amely a természetes vízforrásból – például folyóból – a vizet biztonságosan kiemeli és továbbítja a nyomóhálózat felé. Megbízható működéséhez nemcsak jó hidraulikai tervezés, hanem szűrés, automatizálás és az üzem közben jelentkező eltömődési kockázatok kezelése is szükséges. Az öntözés hatékonysága sokszor már itt eldől.

▼Hirdetés

▼Hirdetés