Hol még érdemes vetni?
Érdemes-e májusban silókukoricát vetni? Hol indokolt még a vetés, és hol jelent kockázatot? A tél végi csapadék jól feltöltötte a talajokat, de kérdés, meddig marad meg ez az állapot a nyári időszakig. A cikk ezekre a dilemmákra keresi a választ.
Hogy állunk a silókukoricával országosan?
Tendenciaszerűen és drámai mértékben csökken a silókukorica termőterülete hazánkban. Az elmúlt 10 évben átlagosan kb. 30%-kal kevesebb területet vetettünk be vele. Ez az érték 2013 óta 44% (1. ábra). A gazdaság érzékeny a változásokra és egyértelműen reagált a klímahelyzetre.
Az elmúlt 5 éves periódusban (2021–2025) fele mennyiségű kukoricaszilázst silóztunk be, mint a korábbi 8 év átlagos értéke (2013–2020). A 2. ábrán látható a 2020. után bekövetkezett klimatikus törés. Nem valószínű, hogy 7 rossz év után 7 jó év következne, mint a Bibliában leírtak szerint az ókori Egyiptomban. 3000 évvel később ugyanis a klímaváltozás tartós és erősödő szárazságot, valamint hőstresszt ígér a nyári időszakban.
Arra kell készülnünk, hogy valahogy pótoljuk a hiányzó tömegtakarmány-mennyiséget a jövőben, ami stratégiai változást jelent a hazai szarvasmarha-tartásban. 2008 óta ismerjük az olaszperjét később megérkezett a tömegtakarmányként etethető rozs és a tritikálé, a Festulolium-család, a BMR cirok, a korszerű szudáni fű. Úgy tűnik, az őszi vetésű fűfélék és gabonák segíteni fognak az átstruktúrálásban, mivel az őszi-téli-tavaszi csapadék nagyobb biztonsággal érkezik meg hozzánk. Most, amikor e sorokat írom, nagy pelyhekben esik hó… A rendkívül kedvező tápláló hatású és -értékű BMR cirok, valamint az új szudáni fű számára azonban már nem lesz ennyire kedvező a klíma, különösen az Alföldön. Ezek afrikai, de nem sivatagi növények: nekik is legalább 200 mm csapadékra van szükségük a vegetációs időszakban. Ez tehát a globális hazai kép.
Hol stabil a silókukorica helyzete?
Nézzük a lokális helyzetet. A hozamok hektikus változékonysága és tendenciaszerű csökkenése (3. ábra) kockázatossá tette a tehenek kukoricaszilázs-alapú ellátását, valamint a fajlagos költségek emelkedését is magával hozta.
Ma már csak nosztalgiával emlékezhetünk a 8–10 Ft/kg kukoricaszilázs-önköltségre. A tehenészet biztonságos tömegtakarmány-ellátásának a jövőben az öntözés az alapja azon termőhelyeken, ahol a hőstressz kockázata mérsékelt. Elsősorban tehát a Dunántúlon és Észak-Magyarországon jelent megoldást a silókukorica öntözése. Ehhez azonban nem csak az öntözőberendezés kiépítése szükséges. A Dunától és a nagyobb hozamú folyóktól távolabb eső területeken az őszi-téli-tavaszi többletvíz tárolására alkalmas víztározók létesítése is alapvető jelentőségű. Azokon a vidékeken, ahol nemcsak az aszály jelent gondot, hanem a forró napok (Tmax ≥ 35 °C) számának növekedésével is számolni kell, a silókukorica termesztése egyre kevésbé indokolt. Az 1991–2020 közötti időszakban nyaranta átlagosan három ilyen nap fordult elő, míg tavaly már nyolcat regisztráltunk. A silókukoricának pedig sajnos elég 4–5 egymást követő forró nap ahhoz, hogy meg kelljen kezdeni a szecskázást. Továbbra is keressük a keményítőt….
Eddig a hozamokról esett szó, nézzük a táplálóértéket. A keményítőtartalom (4. ábra) értéke 2013–2020 között 321 g/kg sza. volt, míg 2021-2025 között 279 g/kg sza.
Tehát ebben az esetben is csökkenő tendencia látható, és különösen az utolsó 5 év volt terhelt. A 2025-ben betakarított kukoricaszilázsokból (az előzetes adatok szerint) már megint hiányzik 80-130 g/kg sza. keményítő. Amit pótolni kell valahogy. A tarlómagasság beállítása nehéz döntés, különösen hőstresszes és aszályos időben, kis hozam mellett. A szántóföldön augusztusban azonban már nincs más eszköz a kezünkben a keményítőtartalom emelésére. A várakozás a nagyobb keményítőtartalomra ugyanis ’felemészti’ az emészthető keményítőt a szemben.
Van egy másik problémánk is. Óriási instabilitás és újrarendeződés következik majd be nem csak a tömegtakarmánybázisban, de az abrak oldalán is: az aflatoxin miatt. A száraz és meleg nyári klíma miatt működhetett volna öntözött területen és/vagy mérsékelt energiatartalmú kukoricaszilázs mellett
• a kukoricaszilázs + a nedves kukorica/csőzuzalék (szem+csuhé+cső) kombináció,
• az őszi vetésű, korai betakarítású gabona- és fűszilázs + nedves kukorica/ csőzuzalék (szem+csuhé+cső) kombináció,
• a BMR cirokszilázs + nedves kukorica/ csőzuzalék (szem+csuhé+cső) kombináció.
Az aflatoxin-terheltség miatt azonban sok helyen a szárított kukorica, a nedves kukorica és LKS kiesik az adagból. Természetesen nem mutat egységes képet az ország, és évjáratonként is jelentős lehet a különbség. Annak azonban, aki előre tervez és szeretné a kockázatot csökkenteni, bizony el kell gondolkodnia a keményítő pótlásának más, egyelőre idegenszerű módjairól is. A nagy mennyiségű gabona etetése kockázatos és körültekintést igényel a bendőstabilitás szempontjából.
Ott, ahol a kukoricaszilázs még hosszú távon a tervek között szerepel, ez kiegészítő megoldás lehet. Azokon a termőhelyeken azonban, ahol a kukoricaszilázst gabona- és fűszilázsokra valamint cirokszilázsra váltjuk, bizony azonnali és komoly beavatkozást igényel a keményítőhiány megoldása az adagokban. A lehetőségeink az alábbiak lehetnek:
• kukoricaszilázs + gabona (pl. árpa),
• őszi vetésű, korai betakarítású gabona- és fűszilázs + gabona (pl. árpa)
• BMR cirokszilázs + gabona (pl. árpa) kombináció.
Klímahatár
Az országnak azonban ’nemcsak’ a fent vázolt feladatokkal kell megbirkóznia, hanem azzal is, hogy a területi különbségek ma már szinte demarkációs vonalként szakítják ketté az országot. Teátrálisan hangzik, nem is egészen pontos, de a kritikus helyzetben lévő területek szempontjából nagyjából fedi a valóságot ez a megállapítás. Észak-Magyarország és az Észak-Alföld pedig hol ide, hol oda tartozik. 2025-ben például Nógrádban kritikus volt a helyzet (10,8 tonna/ha hozammal). Az biztos, hogy a jövőben alapjaiban kell máshogy gazdálkodnia egy alföldi tehenészetnek (különösen a Dél-Alföldön), mint egy dunántúli vagy észak-magyarországi tehenészetnek. A határ kb. a Duna vonala (5. ábra). Az 1. táblázatban számszerűen is láthatjuk, hogy mi történt 2025-ben. Ez is alátámasztja az Alföld nyári klimatikus kitettségét.
Megoldja-e a téli csapadék a nyári problémákat?
Kitart-e a téli csapadék és megalapozza-e a silókukorica idei májusi vetését, majd egészséges fejlődését? Erre a 6–7. ábra adhat választ.
A Péczely-féle besorolás szerint ma már (1991–2020) az ország nagy része a meleg és száraz éghajlati körzetbe tartozik, szemben az 1961–1990-es állapottal. Érdekes azonban, hogy a csapadék sokkal kevésbé változott az elmúlt 30 év alatt, mint a hőmérséklet: a kategóriák nedvességet jellemző része a legtöbb helyen változatlan maradt. Ez azt jelzi, hogy ökológiailag érzékeny növényünket, a silókukoricát a melegtől nem fogjuk tudni megvédeni akkor sem, ha a talaj vízkészlete és a csapadékhelyzet kedvezőbb.
A kukorica optimális nappali hőmérséklet-igénye a növekedéshez 22–30 °C, virágzásban 22–28 °C. A 35 °C feletti hőmérséklet már stresszt jelent a növénynek, és virágzás idején termékenyülési problémák léphetnek fel. A meleg napok (maximum hőmérséklet ≥30 °C) száma 1991–2020 között átlagosan 27 volt, míg 2025. nyarán 43. A kifejezetten forró napok (maximum hőmérséklet ≥35 °C) száma pedig tavaly több mint duplája volt a sokéves átlagnak.
Látjuk tehát, hogy a silókukorica termőterülete, betakarított mennyisége, hozama és keményítőtartalma országos szinten, tendenciaszerűen és jelentős mértékben csökkent az elmúlt évtizedben. Lokálisan pedig olyan mértékű a változékonyság, ami nem szolgálja a tehenészetek stabilitását. Ehhez kell alkalmazkodnunk a májusi vetéssel: silókukorica vagy BMR cirok? Vetettünk-e elég rozsot, tritikálét, olaszperjét, Festuloliumot ősszel ahhoz, hogy májusban elhagyhassuk a silókukorica egy részét vagy egészét? Van-e elég árpánk, búzánk a földben a keményítő pótlására? Ezen rendkívül nehéz kérdésekkel kell szembenézniük a tehenészeteknek, hogy tejágazatunk megtartsa az ország önellátó-képességét.
Dr. Orosz Szilvia1-2,
Dr. Wágenhoffer Zsombor1,
Szentes Szilárd1
1 Állatorvostudományi Egyetem, Takarmányozástani és Klinikai Dietetikai Tanszék
2 Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.
Agrárágazat Tudástár: Tömegtakarmány-bázis – A tömegtakarmány-bázis azoknak a nagy tömegben etethető növényeknek és takarmányoknak az összessége, amelyek egy állattartó telep éves alapellátását adják. Ide tartozhat a silókukorica, a gabona- és fűszilázs, valamint a cirokfélék is. Ha a klíma vagy a termésbiztonság romlik, a tömegtakarmány-bázist át kell alakítani, hogy az állatok energia- és rostellátása biztonságban maradjon.
