Mikor és hol éri meg kukoricát vetni Magyarországon

A kukorica sokáig biztos pontnak számított a magyar mezőgazdaságban, ma viszont egyre több térségben komoly kockázattal jár a termesztése. A Portfolio Agrárszektor 2025 konferencián, Siófokon külön panel foglalkozott a növény jövőjével, a termelési igényekkel, az időjárási kockázatokkal, a hibridválasztékkal, a piaci trendekkel és a gombatoxinok elleni védekezéssel.

A beszélgetés résztvevői – Tóth Ferenc (Hungrana Kft.), Tóth Tamás (Széchenyi István Egyetem), Nagy János (Debreceni Egyetem), Moravszki György termelő, Hadászi László (KITE Zrt.) és Kakuszi-Széles Adrienn (Debreceni Egyetem) – közös fotón is láthatók a kivetítő előtt: jól jelzi ez, hogy a teljes agrár-lánc képviseltette magát az inputtól a feldolgozásig.

Debrecen: adat a kukoricatermesztés szolgálatában

Az egyik kivetített dián az üzenet így szólt: „Európa legszínvonalasabb kukoricakutatása folyik Debrecenben – kiemelt cél a jövedelmezőség javítása.” A Debreceni Egyetemen évtizedek óta tartamkísérletek futnak kukoricával.

Egy 42 éves tápanyagkísérlet és egy több mint 30 éve zajló hibrid- és technológiai kísérletsorozat alapján pontosan látszik, hogyan reagál a növény a különböző tápanyagszintekre, tőszámokra, hibridekre és öntözési módokra. A professzor által bemutatott eredmények szerint:

• az egyes hibridek között azonos technológia mellett 3–6 t/ha terméskülönbség is lehet,
• műtrágyázás nélkül is 3,8 és 6 t/ha között szórnak a hozamok,
• jó tápanyagellátással a vízhasznosítás hatékonysága 20–25%-kal javítható.

Nagy János kiemelte: a nitrogén jelentős része ma is kárba vész, miközben technológiai fejlesztéssel a hasznosulás akár a 90%-hoz közeli szintre növelhető. A debreceni adatbázis ezért nemcsak tudományos értéket jelent, hanem konkrét iránymutatást ad a gazdaságoknak a saját technológia finomhangolásához.

KITE-térkép: három színben a kukoricatermő területek

Egy másik prezentációs dián Magyarország térképe jelent meg, „Kukoricatermesztési kockázati zónák” címmel. A KITE 2025-ös értékelése három kategóriába sorolta a mintegy 4,2 millió hektár szántóterületet:

• kék zóna – nincs termesztési kockázat (0,83 M ha),
• sárga zóna – extra jövedelemmel már nem termeszthető (2,05 M ha),
• piros zóna – nem termeszthető jövedelmezően (1,22 M ha).

A piros foltok főként az Alföld aszályérzékeny térségein jelennek meg, de több megye szántóterületének jelentős része is ebbe a kategóriába került. A kék zóna elsősorban a jobb vízellátottságú, hűvösebb klímájú régiókban található.

A kockázati térkép gyakorlati üzenete egyértelmű: országos átlagban már nem mondhatjuk, hogy a kukoricatermesztés általánosan jövedelmező. A döntés tábla-szinten dől el – van, ahol továbbra is stabil jövedelmet hoz, máshol tudatosan ki kell váltani más növényekkel.

Víz és tápanyag nélkül nem tartható a szint

A Debrecenben futó kísérletek azt mutatják, hogy a kukorica kulcsidőszakában – 10–12 leveles állapotban, záródás környékén – a termést szinte teljes mértékben a talaj 2 méteres rétegében tárolt víz határozza meg. Ha ekkor nincs elég víz, a későbbi csapadék csak korlátozottan képes korrigálni a kiesést.

A termésnövelés másik oldala a tápanyagellátás. Átlagos évben 5 t/ha körüli hozam még gyengébb tápanyagszint mellett is előállítható, de a stabil 10 t/ha feletti terméshez már jelentős visszapótlásra van szükség. A terméssel együtt hektáronként nagyságrendben 250 kg N, 130 kg P és 220 kg K hatóanyag távozik, amit a következő év termésbiztonsága érdekében vissza kell pótolni.

Öntözés nélkül, közepes technológia mellett a fedezeti pont 6,5–7 t/ha, míg öntözött körülmények között 9 t/ha feletti hozam kell ahhoz, hogy a beruházás és az üzemeltetés megtérüljön. A szakértők szerint a magyar mezőgazdaságban legalább 400 ezer hektár öntözött szántóterületre lenne szükség ahhoz, hogy a kukorica pozíciója hosszú távon is megmaradjon, de a potenciál akár az 1 millió hektárt is elérhetné.

Gombatoxinok a teljes lánc fókuszában

A panel címe is jelezte: a gombatoxinok kérdését ma már nem lehet kihagyni a kukoricatermesztésből. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a DON és a fumonizin szinte minden évben megjelenik a minták jelentős részében, a zearalenon és az aflatoxin pedig egyes években komoly kockázatot okoz.

Az állattenyésztés számára ez teljesítmény- és egészségügyi problémát jelent, különösen a sertés- és baromfiágazatban. A takarmánygyártók csak szigorú belső határértékek és rendszeres laborvizsgálat mellett tudják biztonságosan felhasználni a kukoricát. A humán élelmiszer-biztonság szempontjából a szakértők ma még mérsékelt, de emelkedő kockázatot látnak.

A résztvevők szerint a gombatoxinokkal való „együttélés” lett az új normális állapot. Ez a termelői oldalon rendszeres mikotoxin-vizsgálatot és a betakarítás utáni kezelés (tisztítás, szárítás, tárolás) szigorítását teszi szükségessé.

Hol maradhat a kukorica kulcskultúra?

A konferencián elhangzottak alapján a kukorica szerepe a magyar mezőgazdaságban nem szűnik meg, hanem átrendeződik. A kék zónákban intenzív, precíziós technológiával, öntözéssel és a hibridek tudatos válogatásával továbbra is kiemelt kultúra maradhat.

A sárga és piros zónákban viszont erősödik az őszi vetésű kalászosok, fehérjenövények, illetve az alternatív takarmánynövények – például a cirok – szerepe. A feldolgozóipar (Hungrana), az inputszállítók (KITE) és az egyetemek (Debrecen, Győr) egyaránt arra számítanak, hogy a következő években a vetésszerkezet rugalmasabb, több lábon álló irányba mozdul.

A gazdálkodó szempontjából a legfontosabb lépések:

• saját, tábla-szintű kockázati térkép készítése,
• 2–3 jól bevált hibrid folyamatos összehasonlítása,
• víz- és tápanyagmenedzsment rendszerbe szervezése,
• rendszeres toxin-vizsgálat,
• szorosabb, szerződéses kapcsolat a feldolgozóval és a takarmányiparral.

A Portfolio Agrárszektor 2025 konferencia üzenete így foglalható össze: a kukoricatermesztés jövője a magyar mezőgazdaságban nem csak az időjáráson múlik, hanem azon is, hogy a gazdaság mennyire épít az adatokra, a kutatási eredményekre és a saját tapasztalataira.

Szerző: Dudás Ervin

AgrárágazatTudástár: Kukoricatermesztési zónák – A magyar kukorica jövedelmezősége ma már tábla-szinten dől el: országos térképek alapján a szántók egy részén továbbra is stabilan termeszthető, míg más térségekben extra jövedelem már nem várható vagy tartósan veszteséges. A döntést a helyi víz- és talajviszonyok, az aszálykockázat, a hibridválasztás és a precíz víz- és tápanyagkezelés határozza meg.