A stressz hatása a sertések táplálékfelvételére

Magyarország a földrajzi elhelyezkedése és a domborzati viszonyai alapján kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik, amelyek magas hozamú és kiváló minőségű szemes termény előállítását teszik lehetővé. Az uniós csatlakozásunk óta szárnyal a növénytermesztés, kihasználva a földalapú támogatást, amit részére a brüsszeli források biztosítanak. Sajnos ez nem mondható el a hazai állattenyésztésről és ezen belül a sertéságazatról, amely minden eddigi erőlködés ellenére folyamatos csökkenést mutat.

Mi hízunk, az állomány fogy

A sertés nem részesül semmilyen uniós támogatásban, így teljes egészében kiszolgáltatott a piaci viszonyoknak. Annak ellenére, hogy hazánkban a sertéshúsfogyasztásnak komoly hagyományai vannak, és az is bebizonyosodott, hogy a magyar lakosság növekvő szív- és keringési megbetegedéseinek nem a sertéshús az okozója, mégis csökken a fogyasztása. Orvosilag igazolt, hogy a magas koleszterinszint nem a bevitt ételek miatt növekszik, sokkal inkább az életmód és az örökölt adottságaink a felelősek.

A kormány által 2012-ben meghirdetett Nemzeti Sertésstratégia nem hozott jelentős áttörést (1.ábra).

A csökkenés legközvetlenebb oka a gazdaságtalan termelés a változó piaci viszonyok között. Stresszokok kutatása

Igen fontos tehát, hogy minden olyan tényezőt figyelembe vegyünk, amelyek a gazdaságosabb termelést segíthetik, és ez által az ágazat erősödését lehetővé teszik.

Arra voltunk kíváncsiak, hogyan változik meg stresszhatására a sertések viselkedése, pontosan menynyivel csökkenhet a felvett takarmány mennyisége. A stressz kiindulópontja kettős, mivel egyrészt genetikai alapja van – a sertés stresszérzékenysége fajtafüggő –, másrészt viszont a külső stresszorok is előhozhatják magát a stresszreakciót. A mért, illetve értékelt tulajdonságok a napi takarmányfelvétel (kg/nap), a takarmányfelvételek száma (alkalom/nap) és a takarmányfelvételre fordított idő (perc/nap) voltak.

Gyakran hallani azt a véleményt, hogy a hízlalás közben végzett minden beavatkozás csökkenti a sertések súlygyarapodását. A hízlalás alatti súlymérés pedig elkerülhetetlen velejárója az árutermelésnek, hiszen fontos tudnunk, hogy mikor készülnek el sertéseink, mikorra tervezzük a vágóhídi szállítást, és hány darabhízó értékesíthető az adott súlykategóriában. Ehhez pedig elengedhetetlen az egy falkában lévő sertések lemérése.

A herceghalmi tesztállomáson a sertések fülébe helyezett transponder segítségével folyamatosan tudjuk mérni csoportos tartás esetén is a takarmányfelvételt. Egész pontosan nyomon követhető a hízlalás alatti összes látogatás, az egy-egy alkalommal elfogyasztott takarmány mennyisége, valamint az evéssel eltöltött idő. Az állomáson beépített mérleget használnak, mely a legtávolabbi kutricától körülbelül 34 méter, a legközelebbitől körülbelül 3 méter távolságra helyezkedik el a folyosó végén.

Így hatott az állatokra

Amikor mérésre kerül a sor, az állatokat végigterelik a folyosón, keresztül a mérlegen, majd egyesével jönnek vissza, miközben újra áthaladnak a mérlegen.

A terelés során elég erős stresszhatások érhetik az állatokat, melyek hatással lehetnek a későbbi takarmányfelvételre. A vizsgálatban vegyes ivarban magyar nagyfehér (n=6), magyar lapály (n=27) és pietrain (n=6) sertések vettek részt, összesen 39 egyed, amely 17 kocasüldőből és 22 ártány hízóból állt A lapály és a petrain fajtákat szándékosan választottuk, hiszen köztudottan érzékenyebbek a magyar nagyfehér fajtánál. A sertések súlya 30 és 90 kg között változott. A sertések megfigyelése kiterjedt a mérés előtti 5 napra a mérés napjára majd a mérést követő 5 napra. A herceghalmi teljesítményvizsgáló állomásra bekerülő egyedek előre meghatározott, standard összetételű takarmánykeveréket kapnak önetetős rendszeren keresztül ad libitum, a fajta igényeinek megfelelően. A vizsgálatokból kiderült, hogy a takarmányfogyasztás mennyiségét jelentősen nem változtatta meg a mérlegelésekkel okozott stressz, ellenben az alkalombeli és időtartambeli csökkenéseket megfigyelhettünk. Ugyanakkor a percenkénti fogyasztás és az egy alkalom során elfogyasztott mennyiség tekintetében növekedést tapasztaltunk. A hízósertések tehát kevesebbszer mennek oda az önetetőhöz, viszont ezen alkalmak során többet esznek. A mérések a takarmányfogyasztással kapcsolatos adatokra terjedtek ki a vizsgált időszakban. Az adatokból általánosságban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a takarmányfogyasztást nem befolyásolta jelentősen a súlymérés, viszont a takarmányfelvételek száma és az evéssel eltöltött idő érzékelhető változásokat mutatott. Emellett megfigyelhető, hogy bizonyos egyedeknél inkább növekedett a napi takarmányfelvétel a súlymérések alkalmával. Ezért feltehetően a súlymérés okozta stressznek nem jelentős mértékben, de van befolyása a takarmányfelvételre.

A kapott eredményekből levonható következtetések

Az adatokból látható, hogy a különböző fajtájú sertések másként viselkednek, többször keresték fel az etetőt és eltérő időt töltöttek az evéssel. Ezért igen fontos, hogy az istállónk felszereltsége, az egy négyzetméterre jutó hízósertések száma megfelelő legyen, és még véletlenül se tartsunk klasszikus hízósertést anyának szánt kocasüldővel együtt. Ez sajnos egy igen elterjedt és hibás gyakorlat, hiszen az eladott kocasüldők alacsony számából következtettetünk arra, hogy hány hazai hízókibocsájtó üzem termeli meg saját maga az utánpótlásra szánt kocákat Az intenzív hízósertések nem csak az evési szokásaikkal térnek el a kocáknak szánt anyai fajtáktól, hanem természetesen más bel tartalmi összetétel is szükséges. Ennek vizsgálata viszont nem képezte a mostani elemzések tárgyát. Feltűnő volt, hogy a mérés napján egyértelműen megnőtt a szélsőértékek száma, tehát a sertések egy része idegesen evett vagy sokszor keveset rövid ideig, vagy hosszabban, mint a mérés előtt. Ebből arra következtettetünk, hogy nem elég a technológiai cég ajánlatát betartani, hogy mennyi legyen az egy etetőre jutó hízósertések száma, hanem célszerű alulbecsülni a mennyiséget, és inkább kevesebb hízót telepítsünk az előírtnál 5-10%-kal! Itt érdemes megjegyezni, hogy a takarmány szemcsemérete is fontos szempont a szárazdarás etetésnél, pl.: dercés vagy pelletált.

A vizsgálat bebizonyította, mennyire fontos a legapróbb részletekre is odafigyelnünk, ha javítani szeretnénk a sertéstartás eredményességén. Amikor a megfelelő tartástechnológia, takarmány és genetika jó szakvezetéssel párosul, akkor tudunk hasznosan gazdálkodni.

Ludvig Szilvia, SZIE Msc

Nyíri András, NAIK-ATHK