Miért lettek a DEKALB repcék a legjobbak? Mit nyújt a DEKALB repcekínálata a 2011.évi őszi vetésekhez?

Most vágják az utolsó repce-kísérleteket a Monsanto fejlesztő mérnökei, és mindannyian izgalommal várjuk, vártuk az eredményeket. Nem csoda, hisz ennyi viszontagság és kellemetlen környezeti hatással, mint amennyivel a mögöttünk lévő termesztési szezonban meg kellett a növénynek küzdeni, csak ritkán kell számolnunk.

 

Most aztán tényleg elmondhatjuk, hogy kapott ez a szegény „jószág” hideget-meleget, és mégis kibírta, mégis arról tudunk beszámolni, hogy sikerrel zártuk fejlesztési munkánkat ebben az évben is.

Igaz, voltak veszteségeink – mert bizony legalább 10 kísérletet ki kellett zárnunk a tenyészidő folyamán, de mégis maradt annyi értékelhető és jó adat, amire biztonsággal támaszkodhatunk.

Mindjárt elöljáróban elmondanám, hogy az eddig rendelkezésünkre álló 19 nagyüzemi kísérlet összesített átlaga 4,247 t/ha, ebből a tradicionális hibridek kísérleti átlaga 4.398 t/ha, míg az ún. „semidwarf”, azaz kisebb testű, féltörpe hibrideké 3,678 t/ha. (a differencia tehát nem kevesebb, mint 720 kg!)

Szinte hihetetlennek tűnik ez a szép eredmény, legalábbis ebben az évben, amikor a kezdetektől fogva szinte minden pillanatban negatív hatások érték a növényt. (1. számú ábra)

Ha ezek közül csak érintőlegesen kiemeljük a leglényegesebbeket, mint pl. az őszi vetési állapotokat, amikor is az özönvíz-szerű és szűnni nem akaró esőzések miatt a talaj-előkészítés minősége ugyancsak kívánnivalókat hagyott maga után, vagy az időben kitolódott, vagy akár meg is hiúsult vetések azt „eredményezték”, hogy a repcetáblák zöme egyenetlenül kelt és fejlődött, a télbemenetel előtti állapot pedig átlagosan 5-6 levél volt a kívánatos 8-10 leveles rozettás állapot helyett!Szívszorító látványt nyújtottak az őszi-téli-kora-tavaszi vízállások, melyek nagy területeken okoztak kárt vagy kipusztulást.

A tél ugyan keményebb volt az elmúlt évieknél, de szerencsére a legkritikusabb helyzetekben általában hótakaró védte a növényzetet, így kifagyási aggodalomra főleg a fejletlen repcetáblák adtak csak okot.

De végül is se a kísérletekben, sem pedig az üzemi termelésben jelentős kifagyás nem következett be.

 Ennek egyenes következménye lett az is, hogy a növények sok esetben „törpék” lettek, legalábbis alacsonyabbak, mint normális évjáratokban, kevesebb elágazást hoztak, és bizony sok esetben nagyon korán virágozni kezdtek, ami gyakran előfordul, ha erős stressz éri a növényt.

 A megfelelő technológiai beavatkozások, a gondos növényvédelem sok helyütt meghozta gyümölcsét, de sajnos a repcetermő területek egy részén – különösen a közép-Dunántúli és Dél-Alföldi területeken a júniusban- júliusban fellépő hirtelen hőség további csapadékhiánnyal párosulva, becő-vesztéseket, rossz szemkitelést okozott, s ezzel a nagy termések reménye is elveszett.

Mégis, a kíséreti gazdaságainkban betakarított nagy termések – a 19 betakarított kísérletből 2 helyen: Nagyszénáson és Dalmandon 5 t/ha feletti – pontosan 5,563, ill. 5,124 t/ha – „álomtermést” kaptunk, további 12 helyen 4- és 5 t/ha közötti terméseket – ebből 4 egészen közel az 5 t-hoz! – vágtunk, 3 kísérletben mértünk 3-4 t/ha közötti terméseket és csupán 2 esetben 2-3 t/ha közötti terméseket.

 

Példa értékű volt az igyekezet, mely az alkalmazott technológia: növénytáplálás, növényvédelem – itt főleg a többszöri rovarok elleni védekezésekre, a lombtrágyázásokra, a becővédelemre (ragasztóanyagok használata!) gondolok.

Öröm volt látni és érzékelni azt a fejlődést, melyet kísérleti Gazdáink az elmúlt évek során felmutattak és amivel ilyen nehéz évben is ilyen magas termés-szintet értek el!

Mégis az ő szakmai tudásuk, hozzáállásuk, igyekezetük mellett mik lehettek azok a tényezők, momentumok, melyekkel a siker, a nagy termés elérhetővé vált?

Azt gondolom, és ezt velük és Kollégáimmal is megvitattuk, és egyetértésre jutottunk, hogy első helyen a genetikai alapok fejlődése a magyarázat.

Örömmel tapasztalhatjuk, hogy olyan magas értékű biológiai alapokat nyújtunk a termeléshez – és itt természetesen nemcsak magunkra, tehát a DEKALB fajtákra gondolunk, hanem a hazai piacon rendelkezésre álló nagyszerű fajtaválasztékra globálisan! – mely akár 10 évvel ezelőtt is elérhetetlen álom volt csupán.

 

Mára elértük, hogy minden évben valami újat, valami fontos értékmérő tulajdonságban jobbat kínálunk, mint a korábbi évben.

S a fejlődés nem áll meg, köszönet az értékes genetikai forrásoknak, a kiterjedt nemesítő és fejlesztőhálózatnak, a „Mindent a Farmerért” stratégiának.

Így nemcsak jobban odafigyelnek, hanem jobban rögzülnek is a látottak, hallottak.

Megkértük őket, hogy a kiosztott értékelő lapokon a saját józan ítélőképességük alapján adjanak osztályzatot a bemutatott fajtasorok legfontosabb tulajdonságaira.

Így értékelésre került a növénymagasság, a szárszilárdság, a becőréteg vastagsága összefüggésben az elágazásokkal, az egészségi állapot és mindezek eredőjeként az általános összkép, ami tulajdonképpen a fajták összesített potenciálját, értékét hivatott kifejezni.

Szinte nem hittem a szememnek, de az összesítések eredménye miden régióban az lett, hogy az egyébként kritikus kereskedő kollégák, akiben sokszor találkozunk a „szomszéd kertje mindig zöldebb” attitüddel, hogy minden tulajdonságban – kivéve a növénymagasságot – a DEKALB hibrideket jobbnak találták a versenytársaknál!

Azt gondolom, hogy az abszolút szakmai alapokon álló meggyőződés ad nekünk erőt ahhoz, hogy bízzunk a hibridjeinkben és bízzunk azok előnyeiben!

A biológiai alapok kérdésköréhez szorosan hozzátartozik a vetett- választott fajták genetikai konstrukciója.

 

Biztosak lehetünk abban, hogy az utóbbi évek környezeti stresszhatásainak kivédésében nagy szerepet játszik az, hogy a hibrid-arány folyamatosan növekszik, és mára közel 70%-os!

Én is nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy fajtasorainkban kizárólag hibridek szerepeltek, így érhettük el a ebben a nagyon kedvezőtlen évben is közel 4,3 t/ha termésátlagot!

De a nagy visszaigazolás mégis a Termelőktől jön, akik egyre többször bevallják, hangoztatják, hogy a hibridek alkalmazkodóképessége, s ezáltal biztonsága jobb a fajtákénál!

A technológiai elemek közül a tőszámban beállt változás is jelentősnek mondható.

Igazolja ezt az idei alacsony átlagos tőszám, ami a kísérletek átlagában 200-250 ezer/ha körül alakult.

De a legjobb példa a repce térkitöltő és regenerációs képességére a dalmandi példa, ahol is kísérlet átlagos tőszáma alig haladta meg a 100-110 ezer/ha-t.

 

A tavaszi tőszámlálások után meg is jegyeztük, hogy ez a kísérlet arra lesz jó, hogy meglássuk, mire képes a repce ilyen alacsony tőszám mellett.

Azt hiszem, az elért 5,124 t/ha átlagtermés önmagáért beszél!

A vetésidőt illetően idén a korai vetések voltak a nyerők, ami nem is csoda, ha a nagyon késői, és kedvezőtlen vetőágyakba történő vetési körülményeket nézzük.

Tudatában vagyunk viszont annak is,hogy a hibridrepcék zöme nagyon jó fejlődési eréllyel bír, melyek rövidebb idő alatt elérik a biztonságos átteleléshez szükséges fejlettségi állapotot.

A genotípusok közötti különbségek viszont lehetőséget adnak a vetésidő széthúzására, s ezzel a munkacsúcsok elkerülésére.

Nagyon jelentős a gyomirtás kérdése, hisz idén is bebizonyosodott, hogy az őszi, időben történő gyomirtást nem pótolja a később, vagy a tavasszal beiktatott gyomirtó kezelés.

A fejlesztés eredményeként megvalósított új ClearField technológia a hozzá tartozó herbicid-rezisztens hibridekkel erre is jó lehetőséget és előrelépést kínál majd az idei ősztől.

A tápanyag visszapótlás jelentősége idén annyiban „köszönt vissza”, hogy a szárazság miatt nem hasznosuló műtrágyák bizony mutatták hatásukat a sok esetben visszamaradt fejlődésben, vagy ellenkezőleg, a legjobb kísérletekben alkalmazott folyamatos, mikroelemeket is tartalmazó tápanyag kijuttatás elősegítette a nagy termések kialakulását.

Idén is bebizonyosodott a naprakész növényvédelem szükségessége.

Idén a csapadékos ősz és a hűvös tavasz miatt a kártevők közül a szárormányosok és a repce fénybogár kártétele kisebbnek bizonyult az átlagosnál, viszont a későbbiekben a becőkárosítok nagy számban jelentek meg.

Így aztán aki a korábbi kisebb támadásból kiindulva nem figyelte éberen az állományt, az sajnos nagyon keserű tapasztalatokat szerezhetett a becők nagymértékű károsodását észlelve.

Ide tartozik a regulátorozás kérdése is.

 

Egyöntetű a vélemény a kísérleti gazdák körében is, hogy az őszi, általában fejletlen állományok nem élték volna így túl a telet, ha nem használtak volna regulátort.

A betakarítások során véletlenszerűen kihúzott töveken jól látszott a regulátorok szárnyaki rövidítő- erősítő hatása, ami sok esetben 5-7 cm-es átmérőt is eredményezett!

Tapasztaltuk azt is, hogy bár a száraz tavaszon a gombás megbetegedések előfordulását alábecsültük, mégis, a csapadékosabb, párásabb területeken, vagy ha a vetésforgót még a kiváló kísérleti Gazdáink sem tartották be kellőképpen, bizony idén is számottevő kórokozó jelent meg.

Jó hír viszont, hogy a igényes gazdák most már nemcsak beépítik a gombaölő szeres kezelést a technológiába, de szükség esetén akár többször is alkalmaznak kezeléseket.

Ennél is nagyobb öröm volt megtapasztalni azt a különbséget, ami a DK és a versenytárs hibridek egészségi állapota között sok esetben megmutatkozott a kísérletekben.

Nagyra becsült kísérleti Gazdám egyike tegnap még azt hitte, hogy éretlen a kísérleti állomány, mert az egyes DK hibridek szára olyan zöld.

Biztatásomra, miszerint nem éretlen, hanem egészséges az, nyugodtan vágja le, le is aratta, és egyetlen hibrid nedvességtartalma sem érte el a 9%-ot – a zöme 7 és 8 között mozgott! – pedig nem alkalmazott deszikkálást. (1.-2. kép)

 

Ugyancsak fontos kérdés a hibridek stabilitásának megítélésénél a pergés-ellenállóság.

Idén komoly odafigyeléssel próbáltuk objektívvé és megbízhatóvá tenni méréseinket ebben a tulajdonságban is. A parcellák sorai közé speciális „csatornákat” helyeztünk ki, mellette pedig rázóhengerekben is ellenőriztük a hibridek pergés-ellenállását. Ugyancsak friss és meggyőző az élmény nekem és a kísérleti Gazdáknak is, hogy a DEKALB hibridek parcelláiban nem találtuk (hallottuk, láttuk) nyomát a kipergésnek.

S amire nem kaptunk választ, legalább is a hazai kísérletekből nem, az a télállóság, melynek objektív megítélésére az elmúlt télen sem volt lehetőségünk. Az európai kísérleti hálózatban azonban akadt néhány olyan hely – Svédországban, Ukrajnában, Lengyelországban, Csehországban – ahol megvolt a megfelelő kitettség a télállóság mérésére. Ezeket az adatokat hamarosan rendelkezésünkre bocsájtják majd.

S hogy mit kínálunk Partnereinknek az őszi vetésekhez? Most, a friss adatok birtokában – bár még a hiányzó egy-két adatsor birtokában módosulhatnak, de annyira nem, hogy megváltoztassa a kialakult meghatározó tendenciákat – bátran állíthatjuk, hogy portfóliónkkal, s köztük a most bevezetésre kerülő újdonságokkal, a jelenleg elérhető hibridek legjobbjait ajánljuk a legfontosabbakban: vitalitásban, ellenálló képességben, alkalmazkodóképességben, pergés-ellenállóságban, termőképességben és minőségben.

Csak nagyon dióhéjban összefoglalva

1. A DEKALB EXQUISITE továbbra is megtartotta zászlóshajó szerepét: mind termésben, mind olaj-és glükóztartalomban, mind alkalmazkodóképességben és betegség-és pergés ellenállóságban a ma Magyarországon elérhető legjobb hibridek egyike, mely a külföldi tapasztalatok szerint kiváló télállósággal is bír. Egyszerűen nem találunk rajta „fogást”, nem találunk gyenge pontot a tulajdonságok között.
2. 2.A bevezetésre kerülő új, igazi „versenyló” a DEKALB EXCELLIUM, mely különösen intenzív termesztési feltételek között – lásd Nagyszénás, öntözött körülmények közötti első helyezés! – hozza igazi formáját, kiemelkedő termőképességét és különösen magas olajtartalmát.Korábbi és alacsonyabb a DEKALB EXQUISITE-nél.
3. 3.A DEKALB EXWILL, az idei száraz tavaszon itthon is bebizonyította a Ny-Európai tapasztalatokat, miszerint a szárazsághoz nagyon jól alkalmazkodó, kiváló termőképességű és magas olajtartalmú hibrid. Felépítése kevésbé robosztus és tenyészideje is rövidebb, mint a régebbi DEKALB hibrideké.
4. A DEKALB EXPOWER egy korai, alacsonyabb szárú, igazán kirobbanó vitalitással, vigorral . Azoknak a Termelőknek ajánljuk, akik előnyben részesítik a kisebb testű, korai hibrideket.
5. Portfoliónk jól bevált „öregjei”: mint az EXOCET, idén újra nagyon jól teljesített, és a termőképesség, az ellenállóképesség és a homokosabb, kevésbé jó talajok bajnokaként újra bizonyított.
6. Az EXAGONE, mely alkalmazkodóképessége, ellenálló képessége és vitalitása révén eddig is elvitathatatlan érdemeket szerzett
7. Az EXOTIC és a DEKADE, az alacsonyabb árkategóriában újra bizonyították, hogy a generatívabb, könnyen kezelhető hibridek kategóriájában nagyon népszerűek és a legjobb ár-érték-arányt képviselik.

De ne feledkezzünk meg a jövőről sem!

A bemutatott termés- diagram bizonyítja, hogy a további előrelépés biztosított a jövőre nézve is, hisz a legjobbak legjobbikát képviselő DEKALB hibridet is megelőzi egy új DEKALB fajtajelölt, és a legjobb versenytárasakat még további 2 DEKALB hagyja maga mögött a termésrangsorban.

A kínált hibridekhez termesztéstechnológiát is kínálunk majd, hisz folyamatosan dolgozzuk fel az agrotechnikai kísérletekben kapott eredményeket. Ezek alapján szeretnénk majd hibridre szabott technológiai tanácsot adni a vetésidőre, a tőszámra, a kijuttatandó tápanyagra, és a növényvédelemre ( elsősorban a regulátoros és gombaölő szeres kezelések számára és idejére vonatkozóan az ellenálló-képesség függvényében.)

Összefoglalva az elmondottakat, úgy érzem, idén is sokat tanultunk és tapasztaltunk nemesítőinktől és Partnereinktől. Aminek a legjobban örülök az az, hogy ebben az évben is bebizonyíthatjuk, hogy a DK repcehibridek egy magas színvonalú technológia alkalmazásával még kedvezőtlen körülmények között is helytállnak, és a lehető legbiztonságosabb választásnak bizonyulnak .

 

Dr Kiss Erzsébet

Monsanto