Szója-cserebere

Ugyan a szója őshazája nem Amerika, hanem Ázsia, azon belül is elsősorban Kína, a csodanövénynek tartott kultúra mégis az amerikai kontinensen vált sikeres, a világot meghódító és ma már pótolhatatlanul fontos, az állattenyésztés takarmányozási hátterét átformáló haszonnövénnyé. Magyarország csakúgy, mint az Európai Unió, évtizedek óta szójaimportra szorul.

Fehérjenövény-termesztésünk a legutóbbi időkig, sem mennyiségben, sem beltartalmi értékeit illetően nem tudta kiváltani a hazainál lényegesen olcsóbb amerikai szóját. Importfüggőségünk azonban az utóbbi két évben lazulni látszik. A jelenlegi magyar agrárpolitika deklarált célja a fehérjetakarmány függőség, ezen belül kiváltképp a génmódosított szója importfüggőség csökkentése, mely, ha rövidtávon nem is, de közép- és hosszú távon nem tűnik reménytelen vállalkozásnak.

Szójatermesztésünk sokáig vontatottan bővült, de 2015-ben, a termékhez kötött, hazai kiegészítő támogatás hatására és a zöldítési folyamat teremtette kényszerek következményeként komoly lendületet kapott. A termőterület egyik évről a másikra 43 ezer hektárról 72 ezer hektárra bővült. De még mielőtt a hazai termelés természetrajzába elmélyednénk, érdemes némi kitekintéssel élni, hogy helyén tudjuk kezelni a haza szójatermesztés jelenét és jövőjét.

Szója világkörkép

Kína egyre fokozódó, mára már a magyar fajlagos húsfogyasztási szintet is felülmúló (42 kg/fő/év) húsfogyasztásával, permanensen bővülő fehérjenövény keresletével állandó nyomás alatt tartja a világ szójapiacát, így a szója világpiaci árai a keresleti piac törvényszerűségei szerint alakulnak. A Föld lakosságának 20%-át magáénak valló, GDP tekintetében az EU-t és az USA-t is maga mögött tudó gazdasági szuperhatalom, gyorsan bővülő gazdaságával ma már jelentős, a rizs mellé húst is megfizetni képes, több százmilliós, tehetős fogyasztói réteggel rendelkezik. Az alakuló jólét egyenes következményeként az utóbbi két évtizedben meglódult a húsfogyasztás, így a kínai állattenyésztés is. Köztudott, hogy az állatállomány takarmányszükségletének megteremtése hatványozott területigénnyel jár, de mivel Kína relatíve kis mezőgazdasági területtel rendelkezik, ezért az egyre bővülő hazai állatállomány takarmányszükségletét nem képes hazai termelésből kielégíteni. Fehérjenövények tekintetében súlyosan deficites a kontinensnyi méretű ázsiai ország, így évek, ha nem évtizedek óta az amerikai szója legjelentősebb vásárlójaként lép fel a világpiacon.

A kínai kereslet rendkívüli hatást gyakorol a szója világpiaci árának alakulására, befolyásolva a szójatermesztés területigényét a nagyvilágban. Ez pedig Dél- és Észak Amerikában a szójatermesztés fokozását, más kultúrák kiszorítását, az ökológiailag érzékeny területek drasztikus csökkenését és persze a genetikai alapok fejlesztését vonja maga után. A termésbiztonság erősítését, a termelési költségek leszorítását és a terméseredmények fokozását célzó génsebészeti beavatkozások elfogadottá váltak az amerikai földrészen éppúgy, mint Ázsiában és a fejlődő világban, érintve elsősorban a szóját, a kukoricát, a repcét és a gyapotot, valamint a rizst.

Az USA agrárgazdaságának sikerágazataként számon tartott szója a nemesítés és génmódosítás, valamint újabban a meglévő génállomány célirányos hasznosítását takaró génexpresszió (géncsendesítés, angol kifejezéssel élve „gene knockdown”) eszközével kiegészülve a szója az amerikai növénytermesztés szimbólumává, versenyképességének fokmérőjévé vált.

A 80-as évek elejétől helyeződött át a termesztés súlypontja Brazíliára és Argentínára. Ettől kezdve ez a három amerikai ország vált meghatározó jelentőségűvé a maga 80% körüli részarányával a világ szójatermelésében. A termésmennyiség a 70-es évekbeli 45 millió tonnáról 2006-ra már 224 millió tonnára bővült, a 2014-15-ös szezonban pedig a világ szójatermése már meghaladta a 315,5 millió tonnát (Forrás: USDA). A jelenlegi helyzet, ha lehet még meglepőbb, ugyanis a Nemzetközi Gabonatanács (IGC), 2016/2017-es gazdasági évre prognosztizált 337 millió tonnát közelítő szójatermése alaposan túllépte az évtized végére prognosztizált 300 millió tonnás nagyságrendet. Hozzá kell tenni, hogy a szójatermő területek bővítéséért ádáz harc folyik Dél-Amerikában. Egyes hírforrások szerint évente Magyarországnyi területek esnek áldozatul a szójatermesztés bővítését célzó őserdőirtásnak. Az USA-ban pedig a szója, pillangós virágú lévén, a talaj nitrogénkészletét bővítő remek elővetemény, a normális vetésforgó részét képezi.

Forrás: USDA, 2017. január

Európai Unió súlyaránya: 0,7%

A szója termesztés túlnyomó hányada tehát az amerikai kontinensre koncentrálódik. Az Európai Unió 28 tagországa, a maga 0,7%-pontnyi részarányával és 2,42 millió tonnás termésmennyiségével „csak” parciális jelentőséggel bír. Ezen belül értendő a rekord nagyságú 2016-os magyar, 181 ezer tonnás szójatermés, ami 7,5%-át teszi ki az EU szójabab termelésének.

Lehet, hogy önmagunkhoz képest szépen fejlődött a szójatermesztés és az is eredmény, hogy az Unió összes szójabab termésének a 7,5%-át mi adhattuk 2016-ban, de a teljesítményünk, termelésünk méretei eltörpülnek a főbb szójatermelő nagyhatalmakkal való összehasonlításban. Versenyképességünket így nem a mennyiség, hanem a GMO mentesség alapozza meg, amit már Uniós szinten is vonzó exportáru-alapnak tartanak, így az előttünk álló 2017-es esztendő szójabab exportját, külpiaci oldalról nem veszélyezteti jószerivel semmi.

A szójatermelés iparszerűvé válása és a keresletbővülés felszínre hozta a genetikai alapok fejlesztési igényét. A hagyományos keresztezési eljárásokat és a hibridizációt, azok hosszadalmas volta miatt, elsősorban Amerikában felváltották a génmódosítást előtérbe helyező kísérletek, majd 1976 óta a génmódosított szója köztermesztésbe vonása. Magától értetődő, hogy a szójatermesztés termésbiztonságának megteremtéséhez, a termelési költségek jelentős leszorításához, a kisebb növényvédelmi költségek eléréséhez és a szermaradványok csökkentéséhez, összességében a termelés hatékonyságának fokozásához fűződő befektetői érdek kikényszerítette a genetikai alapok fejlesztését, így nem csoda, hogy a világ szójatermésének ma már több, mint a 90%-a, ezen igényeket kielégítő génmódosított termék.

A felhasználói oldalt nézve Kína, a maga évi 26 millió tonnás szójaimportjával, a korábban első számú importőrként számon tartott Európai Uniót is megelőzte. Az extra méretű kínai import drasztikus szója-áremelkedést provokált az utóbbi években a világpiacon. A korábbi világtermelést előrejelző prognózisok a szójaszükséglet évi 2,8%-os növekedésével számoltak és 2020-ra vetítették elő – mint ahogy erre már korábban utalás történt – a 300 millió tonnás felhasználást. Ha megnézzük a világ szójatermelés és felhasználás jelenlegi helyzetét bemutató értékeléseket, önkéntelenül adódik a felismerés, a prognózis idejét múlta. A világ szójamérlegének alakulásából kitűnik, hogy a prognózison túllépett az idő. Mind a nyitó készlet, mind a termelés, mind pedig a felhasználás dinamikusabban nőtt az előre jelzettnél az elmúlt két gazdasági évben. Egyedül a zárókészlet mérséklődött némiképp 2016-ra.

A világ szójamérlege (gazdasági évben számolva)

Szójabab külkereskedelmi mérlegünk

Amennyiben a szójababexportunk és -importunk időarányos adatait vesszük alapul, akkor a közel azonos nagyságrendekkel induló cserekereskedelem mögött, értékben és mennyiségben igen eltérő intenzitású fejlődési pályákat fedezhetünk fel.

Szójabab exportunk és importunk főbb adatainak ütköztetése

Szójababexportunk legjelentősebb külpiacának 2016-ban is Ausztria bizonyult. Szójabab-kivitelünk értékben 67%-a, mennyiségben 70%-a az osztrák piacon talált fizetőképes keresletre. Említésre méltó szójabab piacunk még Románia, Szlovákia és Olaszország, de kisebb tételek az Unió szinte valamennyi országában vevőre találtak.

Jóllehet az osztrák vásárlások viszik a prímet, de a múlt évi exportunkban némi visszaesés érzékelhető. Látványosan erősödött viszont a német piac, hiszen a közel 9,4 millió eurós (25 ezer tonnás) vásárlással a németek a második legjelentősebb vásárlónkká léptek elő. Az osztrák, az olasz, a román, szlovák, és német piac uralta a 2016-os szójabab exportunk 97%-át.

Szójabab importunk mind mennyiségben, mind értékben meghaladja az exportunk mértékét. Összevetve a két adatsort megállapítható, hogy 2016. 1-10 hónapjaiban az importmennyiség (91,473,5 tonna) 42%-kal, az importérték (32.792,2 ezer euró) pedig 36,4%-kal múlja felül a szójabab exportunkat.

Az importforrások közül kiemelkedik Szerbia, ahonnan 2016-ban az importált szójabab mennyiség 42%-a származott, miután a szerb piaci importunk egyik évről a másikra ötszörösére nőtt.

A szójababexport és -import összevetéséből egyértelműen adódik a következtetés. Szójabab tekintetében deficites a mérlegünk. Mind mennyiségben, mind értékben nagyobb a behozatal, mint a kivitel. Ugyanakkor az is érzékelhető a külkereskedelmi adatokból, hogy mind a szójababexport, mind az import számottevően bővült az elmúlt két évben. A bővülés ütemében azonban jelentős eltérések mutatkoznak. Míg az exportmennyiség másfélszeresére duzzadt, addig az importmennyiség 77%-kal nőtt. Az export-import értékek között még karakterisztikusabb növekedésbeli differencia alakult ki, míg ugyanis az exportárbevétel 37,8%-kal nőtt, addig az importérték 65%-kal bővült. Az eltérő export és importdinamika mögött a fajlagos mutatók közötti eltérések húzódnak meg.

A speciális magyar szójahelyzet

Magyarország szójaimportja ugyan világviszonylatban nem túl nagy jelentőséggel bír, mégis figyelemre méltó nagyságrendet képez ebben a világpiaci mérlegben. Importkitettségünk ugyanakkor, a hazai termelés elégtelen színvonala és a termelésbe vont, lehetőségekhez képest alacsony szója-termőterület következtében igen jelentős. A változások előjelei azonban bíztatóak. Bár a magyarországi szójatermelés kezdete messzebbre nyúlik vissza, mint 2000, de a nagyságrendek összevetéséből kitűnik, hogy a 2016-os évi vetésterület közel háromszorosa, a termésmennyiség pedig közel hatszorosa a 2000 évi bázisnak.

A vetésterület lassú növekedése és a termésmennyiség vontatott növekedése valójában 2014-ig tartott. Az igazi áttörést a 2015-ben bevezetett, termeléshez kötött támogatás hozta meg. Egyik évről a másikra 67%-kal nőtt a szója vetésterülete, és elérte a 72 ezer hektárt. Az aszályos időjárású 2015-ös év azonban nem segítette túlzottan a szójatermesztés hazai térnyerését.

Az alacsony termésátlag okozta veszteség sok új belépőnek elvette a kedvét a szójatermesztéstől, így 2016-ra 61 ezer hektárra csökkent a vetésterület. A 2016-os esztendő csapadékban gazdag miliője azonban kedvezett a szója hazai termesztésének, soha ekkora termést nem arattak a gazdálkodók, mint tavaly. Az elért 181 ezer tonnás szójatermés, vagy 40 ezer tonnával felülmúlva a 2015-ös termelési szintet igencsak bíztató a jövőre nézve, hiszen a megtermelt nagyságrend a hazai szójabab szükséglet mintegy 30%-át fedezi. Pontosabban fedezné, ha a külföld számára vonzó, GMO mentes magyar szójáért nem állnának sorba a vevők.

Az élet furcsa fintora, hogy a „zöldítés” kényszerétől hajtott termelők is nagy számban váltak az utóbbi két évben szójatermesztővé, így távolról sem csak az ökológiai adottságok, a szaktudás, hanem a közvetlen kifizetésekhez való hozzájutás feltételeinek való megfelelés kényszere is segítette a szója területfoglalását Magyarországon. A külső kényszer persze nem jelentette a szakmai színvonal javulását (sőt!), így a jó ökológiai adottságú, jó csapadék ellátottságú 2016-os évben is voltak lemaradók, alacsony színvonalon, veszteségesen termelő üzemek, gazdaságok. Mint ahogy erről már szó esett, deklarált kormányzati cél a GMO-mentes fehérjetakarmány-szükséglet hazai termelésű terményekkel való kielégítése. Ennek első lépéseként számtalan fórumon elhangzott a 100 ezer hektáros szójatermő terület elérése, ami a 2016-os éghajlatú évjáratok esetében 300 ezer tonna szójabab hazai körülmények közötti előállítását biztosíthatná. Ez a nagyságrend már reményt keltő jövőt ígér, hiszen elméleti alapon biztosíthatná a GMO-mentes hazai szójabab szükséglet legalább felének az itthoni megtermelését. Kérdés persze, hogy milyen áron, milyen hatékonysággal és milyen keretfeltételek mellett lenne itthon tartható a hazai termelésű, GMO-mentes szója, ha WTO kötelezettségvállalás és a Közös Agrárpolitikai piacszabályozási korlátai miatt ártámogatás nem nyújtható a hazai termék itthon tartására. Termelői vélemények szerint hiába használja a tenyésztő a saját állatállomány takarmányozására a saját maga által termelt szóját, ha az így nevelt állat átvételi árában a GMO-mentes takarmány értéktöbblete nem érvényesíthető. A szójabab exportján ugyanakkor érvényesíthető valamennyi GMO-mentes szója felár (bár ez is inkább a kereskedelemben csapódik le, mint a termelőnél), ami ellenkező hatást vált ki a termelőből, mint amit a kormányzati törekvés takar.

A sor végén persze a fogyasztó áll! Minden nemzetközi piacbefolyásolási eszköz hátterében egy általános érvényű WTO alapelv húzódik meg. Nevezetesen a következő: „A fogyasztó dönt!”. Lefordítva magyarra ezt a kis eszmefuttatást, ha a fogyasztó preferálná a GMO-mentes takarmányon tartott állatok húsát és hajlandó lenne az éppen emiatt valamennyivel drágább takarmányozás többletköltségeit megfizetni, azaz elfogadná, hogy az így előállított termék többe kerül, akkor az értéklánc másik végén lévő termelő is nagyobb késztetést érezne a hazai termelésű (vagy beszerzésű), GMO-mentes szójabab, illetve szójadara takarmány-kiegészítőként történő hasznosítására. Ehhez azonban kiérdemelt bizalom, nyomon követhetőség, minőségbiztosítás, transzparencia, GMO-mentességet igazoló védjegy és rendszeres hatósági ellenőrzés kell. E nélkül kevés esélye lenne egy ilyen jó szándékú kezdeményezés elfogadottságának a megteremtésére. A bizalomépítés eszköztárát tehát szélesíteni, az egészségtudatos életmódra való nevelést fokozni kell, mert csak ettől várható minőségi változás, különben mindezen erőfeszítések könnyen „falra hányt borsónak” bizonyulhatnak.

Szabó Jenő