A magyar sertéságazat helyzete – célok és valóság

A hatékonyabb termelés érdekében mindenképpen szükség lenne az ágazati integrációra, azaz arra, hogy a sertéstenyésztők és -feldolgozók között kölcsönös gazdasági érdekeken alapuló termelési együttműködés jöjjön létre. Ezáltal ugyanis erősödne a piaci súly, a kapacitások összehangolásával pedig optimalizálni lehetne a kihasználtságot.

Az elmúlt 5 év a számok tükrében

2012-ben született egy sertésstratégia, amelynek célja az volt, hogy az akkori 3 milliós sertéslétszám 6 millióra emelkedjen. Ezt a számot máig nem sikerült elérni – sőt, az ellenkezője valósult meg –, habár a 2012-es, 2,898 milliós szinthez képest ralizálódott egy szűk 150 ezres növekedés az elmúlt évek során. De a 2016-os év vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal adatai a 2012-es szintet is alulmúló, 2,887 milliós állományról tanúskodnak. Néhány gondolat erejéig érdemes egy kicsit visszatekinteni a nem is olyan távoli múltba. Amikor 1984-et mutatott a naptár, a hazai sertésállomány meghaladta Dániáét, és alig maradt el a spanyolok által reprezentált állomány szintjétől. Most az előbb közölt magyar adat mellé tegyük oda a szintén 2016-os dán (12,281 millió) és a spanyol (29,232 millió) állomány mutatókat. Mindez bő három évtized alatt történt…

Az állatállomány növelését célzó intézkedések csak akkor reálisak, ha biztos piaci háttér áll mögöttük. A magyar húsipar a legnagyobb piacvesztést belföldön szenvedte el. Ezért ennek visszaszerzése a legfontosabb feladat a magyar húsipar számára, ami az olcsó importkínálattal szembeni eredményes versenyhelyzet megteremtését jelenti.

Az ágazat szempontjából – az elmúlt évek vonatkozásában – pozitív változásnak tekinthető az élő- és félsertés áfa 2014-ben 27%-ról 5%-ra történt módosítása. Ennek célja egyrészt a vásárlásösztönzés volt, másrészt pedig az ágazat „kifehérítését” célozta.

Sokat elárulnak a jelenlegi helyzetről a KSH adatai. Ezek szerint Magyarország élősertés-kivitele 14%-kal csökkent 2016 első nyolc hónapjában az egy évvel korábban külpiacon eladott mennyiséghez viszonyítva. Legfőbb partnereink Románia, Ausztria, Szlovákia és Szerbia voltak. Az élősertés-behozatal 5 százalékkal nőtt a megfigyelt időszakban, a legnagyobb beszállítók Szlovákia, Németország, Hollandia és Csehország voltak. A nemzetközi piacon értékesített sertéshús mennyisége 3 százalékkal csökkent, értéke nem változott számottevően 2016. január-augusztusban 2015 azonos időszakához képest. A legtöbb sertéshúst Romániába, Kínába, Olaszországba és Japánba szállítottuk. A sertéshúsimport volumene 14 százalékkal, értéke 12%-kal nőtt. A sertéshús csaknem kétharmada Németországból, Ausztriából, Lengyelországból és Spanyolországból származott. Magyarország élő sertésből és sertéshúsból nettó importőr volt a vizsgált periódusban.

Trendek a világban

A sertéstenyésztésben világszinten a teljesen zárt, gyakorlatilag termőföld nélküli tartásrendszerek alakultak ki az elmúlt tíz évben. Ezekhez a telepekhez kapcsolódtak a sertéstrágyát fermentációval bioenergiává alakító technológiák is, és ma már ilyen telepeken állítják elő a világ sertéshústermelésének több mint felét. A jövőben a termelés növekedése és a nem önellátó országok keresletének várható emelkedése következtében a globális húskereskedelem élénkülése valószínűsíthető. A húsfogyasztásban évről-évre tapasztalható némi ingadozás, azonban a világ sertéshús iránti igénye – az előrejelzések szerint – az elkövetkező 6-7 évben 10 millió tonnával fog nőni. Ennek ellenére az Európai Unióban 2024-re az egy főre eső sertés-, juh- és marhahúsfogyasztás csökkenését vetítik előre, és várhatóan egyedül a baromfihús-fogyasztás fog nőni, így világviszonylatban az ázsiai piac lesz a meghatározó húsfogyasztás szempontjából. Az előbbiekből következően kiemelt fontossággal bír a kínai piac meghódítása.

A hatékonyság növelése szükségszerű

Ha egy gyors elemzés keretében összevetjük a hazai és a külföldi mutatókat, akkor kiderül, hogy a sertéshízlalás hatékonyságában van még hova fejlődnünk. A termelékenység ugyanis főként a genetikától és a tartástechnológiától, a takarmány árától és minőségétől, valamint a klimatikus adottságoktól függ. Jól példázza Magyarország lemaradását, hogy amíg itthon egy koca átlagosan 25 malacot nevel, addig Dániában 29 felnevelt egyeddel számolhatnak, míg a napi súlygyarapodás itthon 607 gramm, Dániában viszont már 916 gramm (forrás: Agrárgazdasági Kutató Intézet).

Önellátás, vagy részese lenni a nemzetközi vérkeringésnek?

Kijelenthető, hogy Magyarország a jelenlegi termelési szintjével az önellátásra rendezkedett be. A valódi kérdés az, hogy hazánk be tud-e, illetve be akar-e kapcsolódni nagyobb arányban a nemzetközi termelésbe és kereskedelembe? A hatékonyabb termelés érdekében mindenképpen szükség lenne az ágazati integrációra, azaz arra, hogy a sertéstenyésztők és -feldolgozók között kölcsönös gazdasági érdekeken alapuló termelési együttműködés jöjjön létre. Ezáltal ugyanis erősödne a piaci súly, a kapacitások összehangolásával pedig optimalizálni lehetne a kihasználtságot. A felek meg tudnák egymással osztani szakmai tapasztalatukat, tudásukat, valamint a kockázatot is, ami egyfajta piaci és termelési biztonságot nyújtana.

Fókuszban a versenyképesség

Magyarországon az ágazati szereplők versenyképességét nemcsak meg kell tartani, hanem érzékelhetően növelni is kell. Ennek egyik legfontosabb eszköze lenne az 5%-os áfa kiterjesztése az egész termékpályára a fogyasztókig. Ezzel nemcsak az import növelésének lehetne gátat szabni, hanem megkezdődhetne az ágazati tevékenység további fehérítése, a legális piaci szereplők segítése. Persze az áfacsökkentés csak akkor képes kifejteni vásárlásösztönző hatását, ha el is jut a fogyasztókig…

A versenyképesség növeléséhez nagyban hozzájárulhatna többet között nagyvágóhídi kapacitások bővítése, a piac specifikus készítmények széles körű gyártása, valamint az oktatás fejlesztése, az innováció és a kutatás-fejlesztés ösztönzése. Fontos lépés lenne a horizontális és a vertikális integráció is, amellyel megvalósulhatna az ágazati szereplők széles körű együttműködése-szövetkezése.

Így érhető el a 6 milliós sertésállomány!

Mint cikkünkben is írjuk, 2,9 millió sertést tartunk, és egyre nehezebbnek tűnik elérni 2019-re kitűzött 6 milliós célszámot. Ahhoz, hogy ez a kedvezőtlen tendencia megforduljon, a telepek hatékonyságát növelő támogatásokra, az agrárképzés fejlesztésére, valamint testre szabott finanszírozási megoldásokra van szükség – olvasható egy, az otpagrar.hu oldalon megjelent tanulmányban.

Egyelőre nem a tervek szerint alakul a hazai sertésállomány mérete. A Központi Statisztikai Hivatal nemrég közzétett adatai szerint jelenleg a hazai sertéságazat 2,9 millió egyedből áll, holott az ágazati stratégia öt év alatt a 6 milliós állomány elérését tűzte ki célul. A 2013-as és 2014-es enyhe növekedés után (amely elsősorban az ágazat ÁFA-szabályozással kapcsolatos fehéredésének volt köszönhető), a Magyarországon tartott sertések száma 2015-ben és 2016-ban is csökkent, mára történelmi mélypontra esett. Ennek köszönhetően az ágazat már csupán egynegyedét adja az állattenyésztés bruttó termelési értékének, szemben a baromfitenyésztés 38 százalékos és a szarvasmarha-tenyésztés 29 százalékos súlyával.

A csökkenés oka az otpagrar.hu szerint a termelés költséghatékonyságának alacsony színvonala. A nyugat-európai versenytársakkal a magyar vágósertést előállító gazdaságok legfeljebb 25 százaléka tudja felvenni a versenyt, ahhoz pedig, hogy javulást realizálhasson az ágazat, maguknak a sertéstartóknak és a szakpolitikának egyaránt lépéseket kell tennie, ezek sikerességében pedig a pénzintézeteknek is nagy szerepük lehet.

Rendkívül fontos lenne mindenekelőtt a kis- és közepes gazdaságok termelői együttműködésekben vagy vertikális integrációkban való részvételének elősegítése, ezek ugyanis jóval hatékonyabban működhetnek a háztáji gazdaságoknál. Erre jó eszköz lehetne – vélik az OTP Agrár szakértői –, ha csak olyan termelők részesülhetnének nemzeti támogatásban, akik részt vesznek valamilyen integrációban, de a termelői csoportok működtetésére különböző adókedvezmények is ösztönözhetnék a sertéstartókat. Csak a szervezettség növelése után kerülhetne sor hatékony módon korszerűsítésekre, valamint a tenyésztési és hízlalási fázisok koordinálására, amihez összesen 100 milliárd forintos nagyságrendű támogatásra is szüksége lenne az ágazatnak.

A sertéstartás fellendítéséhez azonban fontos lenne a termelői gondolkodásmód megváltoztatása is: sok gazdaság nem hajlandó beismerni, hogy lemaradt a piaci versenyben, holott a hatékonyság növelése csak tudásalapú megoldásokkal képzelhető el. Ennek tudatosítása mellett érdemes lenne az agrárképzési és kutatási tevékenységeket gyakorlatorientáltabbá tenni, a legfejlettebb sertésszektorokkal rendelkező országok praktikus tudását becsatornázni a hazai tevékenységekbe. Az ilyen képzéseket ugyanakkor csak kevés vállalkozás képes megfizetni, ezért itt is helye lenne az állami segítségnyújtásnak a szakértők szerint.

A hazai sertéságazat fellendítéséhez azonban a finanszírozói oldal is nagymértékben hozzájárulhat. – A hatékonyság és versenyképesség növelésével a szektor újra erőre kaphat, de ehhez megfelelő finanszírozási háttér is szükséges. A piaci igényeknek megfelelően az egyedi finanszírozási konstrukciók jelenthetik a megoldást, amelyek kialakítása során a pénzintézetek megvizsgálják többek között a cégvezetés színvonalát, a stratégiát, a versenyképességet és az érintett vállalkozás partnereit is. A bankok részéről a siker záloga az ágazat sajátos termelési körülményeinek magas szintű ismerete és az ehhez igazított termék- és szolgáltatáskínálat – közölték a szakértők.

Czékus Mihály