Harlekin-projekt – a „rémkatica”

Az elhibázott biológiai védelem jó/rossz példájaként az őshonos hétpettyest fenyegeti

A sokszínű ázsiai katicabogár igazi ragadozó

Áttelelt hát itthon is a sokszínű harlekinkatica (Harmonia axyridis), a nálunk őshonos katicabogarak legnagyobb riválisa, az eredetileg távol-keleti, szibériai katicafaj. A sokféle változatban megjelenő, de mindig vörös-fekete mintázatú ázsiai katicabogarat Harlekinről, a középkori vásárokban hasonló szín-összeállítású jelmezben fellépő bohókás figuráról nevezték el.

Egykor árusították is

Észak-Amerikába 1916-ban a pekánfán élő levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából telepítették be abban a hitben, hogy a harlekinkatica teszi a dolgát, szépen megeszi majd a levéltetveket. Akkor még senki sem tudta, hogy ennyire agresszív és szapora. Az őshonos katicafajokkal nemcsak verseng a táplálékért, hanem előszeretettel meg is eszi azok petéit, lárváit. Nagy testmérete miatt kiváltképp veszélyes vetélytárs, nem véletlen tehát, hogy „rémkaticának” is nevezik. Európában 1995-től Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban kezdték kereskedelmi forgalomba hozni – igen: árusították! Ma már Európa legtöbb országában – így nálunk is – magától elterjedt, veszélyeztetve ezzel az őshonos katicafajokat. Jelenleg ez már nálunk a legnagyobb egyedszámban előforduló katicabogár.

Harlekin a középkor bohócából a horror-rovar szimbóluma lett
Forrás: Moiji

Kétarcú, invazív faj

Az inváziós fajokkal az a baj, hogy egy új földrészre kerülve gyorsan terjednek, nagy területeket hódítanak meg, kiszorítják az őshonos fajokat és közösségeket, természetvédelmi, egészségügyi, gazdasági károkat okoznak. Természetes ellenségek híján – elvégre azokat „otthon hagyták” – gyorsabban szaporodnak, mint azok a fajok, amelyek már régóta itt élnek. Vétek Gábor, a SZIE rovartani tanszékének docense szerint „ma már a félrecsúszott biológiai növényvédelem iskolapéldájának tekinthető a harlekinkatica európai betelepítése a levéltetvek ellen”. Megoldották volna hazai katicabogaraink egyedül is a levéltetvek állományának kordában tartását, de most már versenyezniük kell a táplálékért a harlekinkaticával. Mivel a harlekinkatica inkább a lombkoronaszint lakója, főleg a szintén ott élő két- és tízpettyes katicát szorította háttérbe, az aljnövényzetben otthonos hétpettyes katica állománya pedig inkább a táplálékhiány miatt gyérül. A harlekinkatica veszélyt jelent a Magyarországon őshonos rovarokra, így elterjedése természetvédelmi szempontból kifejezetten károsnak tekinthető.

Mégis hasznosak

A nagy egyedszámú harlekinkatica rendkívül falánk ragadozó. „Egy harlekinkatica-lárva élete során 90-370 levéltetvet fogyaszt el. A lárvák naponta átlagosan 25, az imágók pedig 15-65 levéltetvet zsákmányolnak. Ráadásul a levéltetvek egy része érzékeli a harlekinkaticák jelenlétét, és ledobja magát a növényről a talajra, ahol elpusztul” – írja Dr. habil. Markó Viktor, a SZIE rovartani tanszékének a témát sokak szerint legjobban ismerő docense. A mérleg objektív nyelve azért az ő pozitív irányukban tér ki, mert a levéltetvek és levélbolhák természetes módon, vegyszermentesen történő irtásának előnyei bőven ellensúlyozzák természetvédelmi kártételüket és az általuk a lakókörnyezetben okozott kellemetlenségeket.

A magyarországi megjelenés nyomon követése

A fóti „Boglárka” alapítvány keretein belül működő Harlekin Projekt http://www.coleoptera.hu/harlekin mindent elmond a különös katicabogár magyarországi elterjedésének mértékéről, annak előnyeiről, veszélyeiről. A projekt a faj hazai terjedésének monitorozását tűzte ki elsődleges céljául, ami nem kis munka, hiszen az ország minden szegletéből beérkező jelentések valóságtartalmát ellenőrizni kell. A lelkes amatőrök, kertbarátok, gazdák, természetvédők sokat tehetnek a faj terjedésének monitorozásában, annak megállításában vagy lelassításában. Az elterjedési területének pontos ismerete, terjeszkedésének iránya és sebessége fontos információval szolgálhat az ellene való védekezésben is.

A témát gondozó Dr. Pozsgai Gábor a bogár hazai elterjedésének mértékét szemléltető legfrissebb térképet elsőként lapunk rendelkezésére bocsátotta.

A harlekinkatica Magyarországon (2016)

Bejön a lakásba, megharapja az embert

Szeptember vége felé a harlekinkatica búvóhelyet keres télire, ezért kirajzik a gyümölcsösökbe, szőlészetekbe, de még a lakóházakba is. Nem mindenki tudja elviselni a lakásában melegebb téli napokon nemritkán százasával előmászó bogarakat. A lakásokba télre beköltöző bogarak ugyan nem veszélyesek, de egyeseknél keserű testnedvük allergiás reakciót válthat ki, kötőhártya-gyulladást okoz. Egyes – nem bizonyított – esetekben a harlekinkatica meg is harapja az embert, amely következtében a bőrön pirosság és enyhe duzzanat keletkezhet a befecskendezett emésztőenzim következtében.

Védekezzünk!

Legtöbben akkor szembesülnek a harlekinkaticával, amikor telelésre vonul. A „harlekinkaticás” környéken azonban egyszerű, a réseknél jól tömített szúnyoghálóval meg lehet akadályozni betelepedésüket. A megelőző védekezés érdekében piretroid tartalmú szerekkel érdemes a réseket, falrepedéseket befújni – a bogár igyekszik majd máshol elbújni.

Ha viszont már bejutott a lakásba, akkor ellene a vegyszeres védekezés már nem segít, mert a téli hónapokban anyagcseréje olyannyira lecsökken, hogy szinte rezisztens lesz a háztartásban engedélyezett rovarirtó szerekkel szemben. Marad az egyszerű megoldás: búvóhelyeik kiporszívózása, a begyűjtött bogarak fizikai megsemmisítése.

Sajnos igazi károkat is okozhat a mezőgazdaságban. Ha nem talál állati eredetű táplálékot, kényszeres pollenfogyasztással, a virágok megrágásával csökkentheti a termésmennyiséget. Esetleg a szőlőre vagy más bogyós gyümölcsre is ráfanyalodik. Ha szüretkor is a fürtökben tanyázik, és nagyobb mennyiségben kerül be a zúzó-bogyózógépekbe, akkor a bor minőségét is rontja keserű testnedvével.

A globális felmelegedés árt nekik

Harlekinkaticát hazánkban először 2008-ban észlelt Merkl Ottó, a Magyar Természettudományi Múzeum entomológusa. Megállapítása szerint „a katicabogarak táplálékául szolgáló levéltetvek számára optimális hőmérséklet 22 ^oC körül van, ekkor robbanásszerűen megugrik a számuk. A megnövekedett táplálékmennyiség nyomán az inváziós és az őshonos katicafajok egyedei 23-25 ^oC környezetben fejlődnek és szaporodnak legnagyobb mértékben. A harlekinkatica azonban kevésbé melegtűrő, mert a kemény ázsiai telekhez van szokva. Mivel élőhelye csak részben fedi át a hétpettyes katicáét, utóbbi előnyt kovácsolhat az általános felmelegedésből. A kifejlett harlekinkatica-nőstények termékenységét ugyanis károsan befolyásolja a hőség: 25 ^oC mellett átlagosan 228 petét raknak, 30 ^oC esetén csak 56-ot. Megfigyelhető, hogy 35 ^oC mellett kiszáradnak, és elpusztulnak a peték, a kikelt lárvák is csak 48 óráig képesek elviselni ezt a hőmérsékletet.”

Kölcsönkenyér visszajár

Azért a nekünk oly’ kedves hétpettyes katicát sem kell annyira félteni. Ez a faj 1973-ban jelent meg az Egyesült Államokban – valószínűleg spontán módon, mert bár korábban többször is betelepítették oda, addig nem alakított ki önfenntartó populációkat. Azóta viszont úgy elszaporodott, hogy Észak-Amerika egyik leggyakoribb katicabogárfaja lett. Ráadásul ott ugyanazokat a problémákat okozza, mint a harlekinkatica Európában: falánksága és gyors szaporodása miatt megritkulnak az őshonos katicák.

Dr. Tátrai György