A tavaszi vetésű növények sor(ba)vető gépei

Az időjárás jelenlegi – február eleji – állása szerint idén, az előző évekhez viszonyítottan negatív hőmérsékleti rekordokat is hozó, csapadékosabb, és hóval is jobban „ellátott” téli időjárási viszonyok miatt nedvesebb tavaszra kell felkészülni, amely ismét próbára teheti a keskeny sortávolságú növények tavaszi vetéseinek elvégzésére hívatott gabonavető gépeket-gépkonstrukciókat, illetve akár késleltetheti a tavaszi vetések optimális időn belüli elvégzését.

KRM (Sola) Trisem-2110 hagyományos építésű, mechanikus vetőszerkezetű, csúszó csoroszlyás  gabonavető gép

A tavaszi kalászosok (tavaszi búza/árpa, durumbúzák, zab), a mag-/zöldborsó, a lucerna és az apróbb magvú növények tavaszi vetéseire az általánosan használt, ún. gabona sor(ba)vető gépek alkalmasak, illetve a hazai vetéstechnológiában ezeket a különböző szerkezeti felépítésű gabonavető gépeket vagy gépkapcsolásokat használják. A tavaszi vetésű, keskeny sortávolságú növények hazai vetésterülete – az előző őszvégi-tél eleji időszak talajművelési eljárásainak elvégezhetőségétől és a gazdaságok vetésszerkezetétől függően – évente ~300 ezer hektárt tesz ki, ami érdemben az idén sem változik, mivel nincs olyan haszonnövény, amivel ki lehetne váltani az alacsony felvásárlási árú gabonaféléket. A gazdaságokban széles körben rendelkezésre álló, különböző konstrukciós kialakítású gabonavető gépek vagy a talajművelő-gabonavető gépkapcsolások az optimális vetési időn belül képesek a tavaszi vetési műveletek elvégzésére, hiszen az előző ősszel ezekkel a gépekkel elvégzett vetési munkák több mint 1,4 millió hektár kalászos gabona és repce elvetéséhez biztosítottak megfelelő gépkapacitást.

Vontatott vetőkocsis, hagyományos építésű, pneumatikus vetőszerkezetű nagyteljesítményű  gabonavető gép (Amazone Citan 12001)

A gabonavetőgép-konstrukciók csoportosítása

A gazdaságokban jelenleg rendelkezésre álló gabonavető-eszközállomány konstrukciós kialakítása, felépítéseik alapján, valamint a megművelt talajfelületen való alkalmazhatóságuk vonatkozásában jelenleg öt nagyobb gabonavető gépcsoport különböztethető meg:

– a hagyományos (klasszikus) felépítésű gabonavető gépek, amelyeket a forgatásos, teljes felületű alapművelések utáni területeken alkalmazhatnak. A forgatásos (szántásos) alapművelésre ágy-/váltva forgató ekék használata a jellemző, amikor a tarlómaradványoktól mentes, ún. tiszta talajfelszín marad vissza, amely az általános vetési eljárások zavartalan elvégzésének alapvető feltétele;

– a talajművelő/talaj-előkészítő és gabonavető gépkapcsolások vagy gépösszeépítések, az ún. magágykészítő és gabonavető gépkombinációk, amelyekkel a forgatás nélküli, lazításos alapművelések után pl. rövid tárcsával, rotációs boronával vagy kultivátor-kapatagokkal sekélyen művelt, majd tömörítőhengerekkel lezárt, (<30 %) mulccsal „telített” magágyba is biztonságosan kivethetők a vetőmagvak;

– a gabona direktvető gépek, amelyeket az erősebb váz- és keretszerkezet, a soronként nyomórugóval vagy hidraulikusan (~150-500 kg nyomóerővel) terhelt speciális szárvágó tárcsa és a vésőkéses/tárcsás vetőcsoroszlya-kialakítás jellemzi. Ezekkel a gépekkel az előkészítés nélküli (bolygatatlan) területeken, a „megműveletlen” talajba (a tarlóba) is megfelelő minőségben lehelyezhetők a vetőmagvak;

– a vetőkultivátorok, amelyek a vontatott vetőmag- és/vagy műtrágya-kijuttató vetőkocsiból, valamint a vázkeretbe foglalt szántóföldi kultivátortagokból épülnek fel, és speciális kialakítású (ékes, lúdtalp vagy szárnyas) kultivátorkapák által művelt sávokban juttatják a magvakat (+műtrágyát) a talajba;

– az újonnan megjelent sávművelő-gabonavető (Strip Till Drill) gépek, amelyek a sávos talajművelést tápanyag (szilárd-/folyékony műtrágya vagy hígtrágya) kijuttatással kiegészítve egy menetben végezik el a magvak sorba vetését.

Az előzőekben felvázolt gépek/gépkombinációk felépítése, illetve kialakítása olyan, hogy azok nagy többsége a vetéssel egy menetben tápanyag-visszapótlásra – szilárd műtrágyák (célirányos) kijuttatására – is alkalmas. Ezek a gépkonstrukciók – kialakítástól függően teljesen automatizált/félautomata működtető-ellenőrző és kijelző rendszerekkel felszerelve – a művelőnyomos technológiákban is alkalmazhatóak. A különböző gabonavetőgép-konstrukciók közül a tavaszi sorba vetésekre célszerű a már meglévő, hagyományos (ún. klasszikus) felépítésű vetőgépek vagy a talajművelő+gabonavető gépkombinációk alkalmazása.

Sulky Burel Xeos HD talajművelő+gabonavető gépkapcsolás Startec starterműtrágya kijuttatóval

A tavaszi sor(ba)vetések jellemzői

A sorba vető gépek alapvető feladata az adott fajtájú vetőmag – tág határok közötti – változtatható mennyiségben történő kivetése, az előírt vetési mélységben és egyenletesen, az adott növényre jellemző, optimális tenyészterület biztosítása mellett. A sorba vető gépekkel végezhető vetések – más szántóföldi vetésekhez hasonló – főbb jellemzői: a sor- és tőtávolságok, a vetési mélység, valamint a kivetendő magmennyiség, mindezekhez még a különböző növényfajok vetőmagjainak értékmérő tulajdonságai is párosulnak. A „tavasziak” vetési jellemzői közül a legfontosabbakat kiemelve:

– a tavaszi vetésű, különböző növényfajok (kis-, közepes- vagy nagyméretű) vetőmagjainak ezermagtömege a ~2 grammtól ~350 grammig terjed (pl. lucerna 2,0-2,5 g/1000 mag vagy a mag-/zöldborsó 220-350 g/1000 mag);

– a vetőmagvak (MSZ szerinti) tisztasága 98-99%, átlagos csírázóképességük 80-90% között változik, így a használati értékük, H_é = ~78-89% közötti;

– a különböző gabonavető gépek sortávolságai igen változóak, ez ~7,0 cm-től 18 cm-ig is terjedhet, ami a hektáronként kivetendő csíraszám függvényében a vetőmagvak tőtávolságát (ezáltal a növényegyedek tenyészterületét) is meghatározza;

– a kivetendő magvak mennyisége (pl. kg/ha, csíra/ha, db mag/folyóméter) igen eltérő, az ún. vetőmagnorma akár ~10,0-250,0 kg/ha (~1-5 millió csíra/ha) közötti is lehet;

– az egyes növényfajoknál a soros, keskeny vagy széles sávú vetések is ismertek;

– az agronómiailag indokolt vetési mélységek, a növényfajtól függően ~1,5 cm-től egészen ~8,0 cm mélységig is változhatnak.

A tavaszi vetési időszakok március-április hónapokra való eltolódása (széthúzása), a gépekhez rendelkezésre álló kiegészítő részegységek (pl. vetőhenger/cellás kerék sorozatok) lehetőséget nyújtanak arra, hogy a tavaszi vetésű növényfajok magvait egyetlen sorba vető géppel is ki lehet vetni.

A gabonavető gépek általános vetéstechnikai részegységei

A különböző gabonavető gépek általános és legfontosabb vetéstechnikai részegységeinek tekinthetők a vetőmag kiadagoló-továbbító szerkezetek és a vetőcsoroszlyák. A gépek vetőszerkezetei mechanikus vagy pneumatikus rendszerűek lehetnek. A már évtizedek óta jól bevált mechanikus rendszerű adagolószerkezetek toló-/bütyköshengeres megoldásúak. Hátrányuk, hogy a magkiadagolás soronként történik meg és a gravitációs magtovábbítás csak a magláda szélességi méretéhez igazodóan (~4 méterig) lehetséges, valamint az ilyen adagolószerkezetekkel rendelkező gépek csak kisebb (8-10 km/h) vetési sebességgel üzemeltethetők. A pneumatikus vetési rendszerű, központi adagolást végző gépek adagoló eleme egy központi cellás kerék (cellás henger), és a magvak a cellákból a ventilátor nyomóágának légáramába, majd onnan az elosztófej(ek) segítségével sorokra bontva, külön magvezető csöveken keresztül – pneumatikus továbbítással – kerülnek a vetőcsoroszlyák által nyitott barázdákba. Ezeket a pneumatikus vetőmag-adagolórendszereket az évek során folyamatosan fejlesztették, így megbízható üzemeltetést és a gyakorlat által elfogadott, kedvező vetési pontosságot, adagolás-egyenletességet biztosítanak. Több gépen a – szabadalmaztatott – pneumatikus Accord-System megoldást alkalmazzák, de egyes gyártóknak saját fejlesztésű pneumatikus vetőrendszerei is vannak (Väderstad Fenix; Mascio-Gaspardo By-Pass Turbo Air stb.). A magadagoló szerkezetek – különböző cella számú és méretű cellás hengerei – az eltérő alakú (kis-, közepes- és nagyméretű) vetőmagvak ~1-400 kg/ha tömegű magmennyiségek, a szabvány szerint előírt agrotechnikai követelményeknek megfelelő kijuttatására alkalmasak. A korszerűbb gépeken már hidraulikus ventilátor meghajtást és elektromos motoros, magadagoló szerkezeti hajtást alkalmaznak.

A magvak pontos és egyenletes, megfelelő mélységű talajba helyezése – a vetési mélységegyenletesség – szempontjából legnagyobb jelentősége a gépek vetőcsoroszlyáinak, vetőcsoroszlya rendszereinek van, ami egyben a különböző talaj-előkészítések utáni (vagy az előkészítés nélküli területeken való) alkalmazhatóságaikat is meghatározza. A vetőegységeken alkalmazott vetőcsoroszlyák többfélék lehetnek: egy-/ikertárcsás megoldások (ezek biztosítják a legjobb hatásfokú technológiai üzembiztosságot); csúszó csoroszlyás kivitelek (ezek a legolcsóbbak, azonban alkalmazásuk csak könnyebb talajokon és a forgatásos alapművelések után lehetséges); illetve egyes gépeken (és a kötöttebb talajokon) késes csoroszlyákat is alkalmazhatnak. A gépek vetőcsoroszlyái különböző (~20-250 kg) nyomással terhelhetők le a talajba hatolás, illetve a megfelelő vetési mélységegyenletesség biztosítása céljából. A vetőcsoroszlyák terhelése központilag mechanikus/hidraulikus úton állítható (szabályozható), de vannak automatikus csoroszlyanyomás-szabályozású rendszerek, amelyeknél a vetőcsoroszlyák terhelése – a vetési mélységtől, a talajviszonyoktól és a haladási sebességtől függetlenül – állandó marad. Ma már olyan vetőcsoroszlya-rendszerek is kialakításra kerültek, amelyek még extrém körülmények között is biztosítják a vetőmagvak pontos, egyenletes mélységű talajba helyezését (Amazone TwinTeC+; Kverneland Accord CD-mulch; Horsch TurboDisc stb.).

Előnyösek a műveleteket összevonó gépkapcsolások

A talaj-előkészítés és gabonavetés egymenetes technológiái, illetve azok gépi megoldásai vonatkozásában napjainkban már széleskörű és a gyakorlatban is jól használható, több alternatívát is kínáló (kapcsolt és összeépített, vagy osztott konstrukciójú) gépválaszték áll a hazai felhasználók rendelkezésére. A különböző technikai megoldásokat megvalósító gépek – agrotechnikai és műszaki szempontból – a hazai gyakorlati igényeknek megfelelnek, az egyes géptípusok kiválasztását a felhasználói (termeléstechnológiai, területi, gazdaságossági stb.) lehetőségek határozzák meg. Az egy menetben a magágykészítést és a tavasziak sorba vetését is elvégző gépkombinációkkal munkaműveleteket (ezáltal munkaidőt), munkaeszközöket (erő- és munkagépeket), valamint energiát (üzemanyagot) lehet megtakarítani, a talaj szerkezete és nedvessége is megőrizhető, a talajszerkezet kímélésével pedig az intenzív gazdálkodás már hosszútávon fenntartható.

Dr. Fűzy József