Sajtjaink a nagyvilágban

Még ha a magyar sajtkultúra nem is rendelkezik olyan mély gyökerekkel, messze földön híres tradíciókkal, mint a svájci, a francia, az olasz, vagy a német, netán a holland, a külpiaci folyamatok bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy nincs okunk szerénykedni. Sajtexportunk lendületesen fejlődik, és az egyre szélesebb terítési rádiusz rávilágít arra is, hogy sajtkínálatunkkal a fizetőképes, magas minőséget igénylő és a minőséget megfizetni is képes piacokon is versenyképesek tudunk maradni.

Csak a trappista?

Régmúlt időket idéz az az egykor általánosnak tartott vélekedés, mely szerint a magyar fogyasztó jószerivel csak egy sajttípust, a trappistát preferál, és nem vevő a sajtkülönlegességekre. Ha volt is egykor némi valóságalapja ennek az állításnak, és a sajtfogyasztásunk nagyobbik hányadát ma is a trappista képezi, akkor sem felel meg a valóságnak, hogy a hazai tejipar szerény kínálata hibáztatható ezért a helyzetért. A fogyasztási szokások persze lassan változnak, de amióta az Európai Unió négy alapelve érvényesül nálunk is, és szabadon áramolhat a tőke, a szolgáltatás, a munkaerő és a termékek sokasága, különösebb erőfeszítés nélkül is elérhető számunkra a fejlettebb nyugati országok sajtkínálata.

Anikó és a Medve Pannóniában

Ha azt vesszük, hogy ma a világban hozzávetőlegesen mintegy 4000 sajtféleséget gyártanak, akkor valóban szerény kínálat jellemezte a rendszerváltás előtti, viszonylagosan izolált, magas védővámokkal védett hazai élelmiszerpiacot. Nem nehéz persze felidézni annak a kornak a sajtkínálatát, hiszen jó néhány akkori hazai sajttípus ma is megállja a helyét. Gondolva itt elsősorban az ömlesztett sajtjainkra (mint a hóvirágsajtra, a Lajta sajtra, vagy a most is piacon lévő „kockasajtokra”, lásd pl. a közkedvelt Medve sajtra), vagy a most is nagy népszerűségnek örvendő füstölt sajtjainkra (mint pl. a Karavánra). A külpiacokon is keresett sajttípusainkat is említhetném, mint a kaskavál és az ementáli típusú sajtokat (pl. a Pannónia-sajtot), vagy a kamember típusú gombás sajtokat, esetleg az Anikó, az Óvári, az ilmici, a parmezán, vagy a márvány sajtjainkat, esetleg az önmagát reklámozó, az illatanyagára nézve a szlovák kvarglira emlékeztető Pálpusztaira, hogy csak néhányat említsek a 70-es, 80-as évek honi sajtkínálatából. A hazai, egy főre jutó 8 kg-os sajtfogyasztással persze nem tartozunk a világ élmezőnyébe, de legalább nem veszélyeztetjük a 22 kg-os fajlagos fogyasztást felmutató franciákat. Hozzá kell tenni, hogy a két nép gasztronómiájában megmutatkozó különbségek is magyarázattal szolgálnak, hiszen míg a franciák a főétkezéseket sajtkülönlegességekkel koronázzák meg, addig a magyar étrendhez inkább a desszert illik. Magyarország legkedveltebb ömlesztett sajtja a Medve. Amúgy érdemes megemlíteni, bár ez technológiai finomság, de a natúr Medve kockasajt utánozhatatlan finom ízét a különlegesen nagylyukú emmentáli sajtnak köszönheti.

Impozáns adataink

Kétségtelen tény, hogy az évtizedekkel ezelőtti magyar tejipar sajtkínálata meg sem közelítette a nyugat-európai szortimentet és kiszerelésbeli gazdagságot, de a mi sajtjaink legalább tejből készültek, és az exportunk alakulásából következtetni lehet arra is, hogy a hazai minőséggel és árfekvéssel különösebb baja a külpiacnak nem volt. Erre utalnak a kivitel alakulását bemutató, impozáns fejlődésről árulkodó adatsorok. A belpiac „izoláltságát” érheti ugyan kritika, de teljes elzártságról abban az időben sem beszélhettünk, legalább is ezt igazolják az import alakulását mutató adatok.

Nagyvilágtól kis vendégasztalig

A piacvédelem nem túl erős szintje már a 2004-es uniós csatlakozásunk előtt elporladt. Ezt a célt szolgálta a jog és vámharmonizációs menetrend, valamint az 1995-ben hatályba lépett WTO-megállapodás vámcsökkentésre vonatkozó kötelezettsége, így a magyar fogyasztó már a 2000-es évek elején is ismerkedhetett a sokarcú nyugati sajtkínálattal, ami a multinacionális kiskereskedelmi láncok magyarországi térnyerésével tovább bővült, és ma már nincs érdemi különbség, a fő sajttípusok tekintetében az egykor irigyelt nyugati kínálat és a hazai között. Ráadásul egyre inkább teret nyer itthon a kézműves sajtok ezerarcú világa, a kistermelők és sajtmanufaktúrák, különleges ízesítésű sajttermékeinek a termelői piacokon, vásárokon való megjelenése. Egyes élelmiszer kiskereskedelmi láncok is bekapcsolódnak a hazai sajtkülönlegességek forgalmazásába, de a falusi vendéglátáshoz kapcsolódó egyedi szolgáltatások tárháza is bővül (pl. vendégasztal) a helyi termékek, így a helyben gyártott sajtok kínálatával.

Uniós csatlakozásunk hatása a hazai sajtpiacra (dinamizálódó sajtimport)

Míg a vámrendszer korábban fékezte a külpiaci termékek beáramlását, addig a 2004-es uniós csatlakozásunk véglegesen feloldotta ezt a gátat. A külpiaci adatok rendkívüli termékbeáramlásról tanúskodnak, ami azt is sejteti, hogy a konkurencia, azaz a korlátozások és a termékbeáramlást drágító vámok nélküli import készületlenül érte a hazai tejipart. Az eleinte választék bővítés címén hozzánk beérkező sajtok kiszorító hatását kompenzálandó a tejipar is felvette a kesztyűt, de erre az importdömpingre nem tudott méltó választ adni. A hazai fogyasztó megnyeréséért folytatott versenyben a tetszetősebb, színesebb, gusztusosabb nyugati termék előnyre tett szert. A harc a talpon maradásért zajlott. Az, hogy ebben a küzdelemben a privatizáció során hazaivá vált külhoni szakmai befektetők révén végül is sikereket értünk el, nehéz vitatni. A hazai sajtfogyasztás bővült, és az exportképességünk is javult. Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a tetszetősebb, gazdagabb kínálati palettát felvonultató külföldi termékek így is fizetőképes keresletet vontak el a hazai előállítású termékek elől, de az árversenyt, amit a hazai sajtgyártás diktált a külföldi kínálatnak is meg kell vívnia. Hiába ugyanis a kemény sajtok látszólag gazdag külföldi kínálata, a fizetőképes kereslet nem teszi lehetővé, hogy ránk zúduljon a magasabb árkategóriás, nyugati terméktömeg. A verseny tehát kikényszerítette a termékválaszték és a piacképesség permanens javítását, ami a fogyasztó számára pozitívum.

Sajt- és túróexportunk és -importunk alakulása 2000-től napjainkig

Forrás: KSH

A sajtkivitel alakulására fókuszálva érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt másfél évtizedben két fellendülési periódust is megért a sajtexportunk. A 2001-es csúcs utáni hullámvölgy alján (2006- és 2007-ben) az uniós csatlakozás okozta piaci sokkhatás érződik, hiszen ebben a néhány évben dinamizálódott a sajtimport, és kényszerült gyors ütemű fejlesztésekre a hazai tejipar. A recesszió mélységét mutatja, hogy a 2001-es exportcsúcsot csak 2011-12-ben sikerült elérni, illetve meghaladni. Ettől az időponttól kezdve azonban a sajtkivitelünk folyamatosan nőtt. Az exportban mutatkozó konjunktúra jelenleg is tart, sőt sajtexportunk soha nem látott magasságokba emelkedve a 2000 évi exportszint 2,2-szeresére duzzadt, a 2007. évi mélyponthoz képest pedig megháromszorozódott!

Ami a mennyiségi változásokat illeti, a vonatkozó grafikonon követhető, hogy 2003-ban és 2015-ben volt kiemelkedő exportmennyiség, de olyan amplitudójú változások az exportmennyiségek szintjén, mint az export árbevétel esetében nem zajlottak le a vizsgált időszakban. Mi következik ebből? Az export átlagáraink javultak, hiszen az árbevétel növekedését nem az export mennyiségének bővülése, hanem az értékesítési árak javulása idézte elő elsősorban.

A kivitel és a behozatal összevetése is érdekes összefüggéseket rejt magába, hiszen az uniós csatlakozás előtti időszakban egyértelműen pozitív volt a külkereskedelmi szaldónk a sajtok külkereskedelemében. A 2004-es csatlakozás óta viszont nettó importőrökké váltunk, azaz nagyobb értékben és nagyobb mennyiségben importálunk sajtokat, mint exportálunk.

Sajtexportunk és importunk szerkezetének alakulása 2010 és 2015 között

A sajt és túrókivitel adta 2015-ben a tejtermék export 25%-át. Ezzel szemben a sajtbehozatal a teljes tejtermékimportnak mintegy 43%-át képezte. Ebből is érzékelhető, hogy a tejtermékimportban a sajttermékek képezik a leghangsúlyosabb tételt.

Sajtkivitelünk belső szerkezetét nézve hangsúlyos elemként, 49%-os súllyal a normál sajt jön számításba, míg az ömlesztett sajtok 30, a friss sajtok 16%-kal részesednek a kivitelből. Ezt a sort egészíti ki pár százalékpont erejéig a kék sajtként jegyzett márványsajt.

Sajt- és túróexportunk 2010 és 2015 közötti 130%-os bővülése, a bázishoz képest történő megduplázódása mögött a kivitel felét adó normál sajtkivitel közel 50%-os bővülése, az ömlesztett sajt kivitelének 2014-ig tartó közel ötszörös bővülése, és a friss sajt exportjának utóbbi két évben tapasztalt megugrása áll. Mivel mind a három sajttípus exportja számottevően bővült az utóbbi hat évben, a sajtkivitelünk dinamizálódásáról beszélhetünk.

Sajtimportunk szerkezete

Sajtbehozatalunkban a normál termékek aránya eléri a 62%-ot, míg a friss sajtimport csak 18,5%-pontot, az ömlesztett pedig 6,7%pontot képvisel. A behozatal szerkezete jelentősen eltér az exportszerkezettől, hiszen nem csak a normál sajtok importon belüli részaránya magasabb, hanem a friss és ömlesztett árufélék egymáshoz viszonyított aránya is komoly eltérést mutat.

2016. 1-8 havi folyamatok

A 2016. évi változások az előző év azonos időszakához képest jelentős elmozdulást mutatnak. Jóllehet a tejtermékek kivitele enyhe, 2%-os visszaesést mutat, de ezen belül a sajtexport 14,6%-os növekedést produkált. Igaz, a sajtimport is (10,6%-kal) bővült, így a szaldó továbbra is negatív, ugyanis a 105,9 millió eurós (40,6 ezer tonnás) sajtimporttal szemben az exportunk „csak” 71,6 millió eurót (19,5 ezer tonnát) tesz ki.

A sajtexporton belül egyedül az ömlesztett sajtok kivitele csökkent. Mind a hangsúlyos, a kivitel közel felét adó normál sajtok, mind a friss sajtok, mind pedig a reszelt sajtok exportja bővült.

Sajt külkereskedelmünk alakulása, 2015 és 2016, január-augusztusi helyzetkép

Összevetve exportot az importtal, a statisztikai adatokból kitűnik, hogy mely sajtkategóriákban erősebb az exportunk, illetve hol versenyképesebb a külföldi kínálat. A tejtermékek szintjén pozitív a szaldónk, de a sajtok szintjén erősebb az import az exportunknál. Egyedül az ömlesztett sajtokban erősebb a magyar kínálat, sőt több mint dupla nagyságrendű a kivitelünk, mint az importunk.

A sajtexportunk összességében gyorsabban bővült, mint az importunk. Ezen belül a kivitelt alkotó sajttípusok közül a leggyorsabb növekedést, az export megduplázódását a reszelt sajtok produkálták, míg a friss sajtok kivitele 35%-kal, a normál sajtoké pedig, mintegy 10%-kal bővült. Az ömlesztett sajtexport jelzett visszaesése alig 3%-ot túllépő.

Exportpiacok és importforrások

Sajtjaink nem csak Európában, hanem Ázsiában is keresettek, sőt Ázsia 2016-ban már megelőzte az Európai Unióbeli piacainkat. Míg ugyanis az EU-ba irányuló sajtkivitelünk a 2015. évi, 1-8 havi 24,9 millió euróról (6711 tonna) 21,8 millió euróra (6698 tonnára) csökkent, addig az ázsiai exportunk a 20,9 millió eurós (4573 tonnás) szintről 33%-os bővülés mellett 27,8 millió euróra (6828 tonnára) nőtt. Az ázsiai piaci siker az értékesítési átlagárak növekedését is magában hordozza, hiszen míg az exportmennyiség 4%-kal bővült, addig az exportárbevétel egyharmadával nőtt.

Kétségtelen tény, hogy az Arab-öböl nem éppen kenyérre, tejre gyűjtő, szegény országai viszik a prímet a magyar sajtpiaci kivitelben. A piacbővülés léptéke is meglepően magas ebben a térségben, akár két-háromszoros is egyes partnereink (lásd Irak, Jordánia, Egyesült Arab Emirátus) esetében, nem mintha a 30% fölötti piacbővülést lekicsinylenénk. Mindemellett, bár a táblázatból ez nem derül ki, nincs olyan európai uniós tagállam, ahova ne szállítanánk sajtot, csak a mérték jócskán 1 millió euró alatti és a piacbővülés mértéke is szerényebb, így nem jutott hely a táblázatban a számukra. Ami pedig az unió képviseletében feltüntetett, legjelentősebb olasz piacot illeti: a közel 40%-os piacvesztés önmagáért beszél. Még a német (34,4%-os) és a román (15,9%-os) piacbővülés is nagyra értékelendő lenne az európai környezetben, ha az Arab-öböl menti piaci partnereink alacsony igényszintet képviselnének.

Importforrások

Fő importforrásunk az Európai Unió. Elenyésző kivételtől eltekintve sajtimportunk zöme (99,9%-a) az unió belső piacáról származik, jelesül 77%-ban az EU-15-ök, 23%-ban pedig az EU-13-ak piacáról. A régi tagállamok közül Németország a legjelentősebb szállítónk, hiszen innen származott 2016 1-8 hónapjában sajtimportunk fele. A második legjelentősebb sajtbeszerzési forrásunk Lengyelország, majd Hollandia, Ausztria, Szlovákia, Olaszország, Franciaország, Csehország és Dánia következik az érték szerinti rangsorban.

Kiemelkedően nagy növekedési erély egyedül a Hollandiából származó sajtimportot jellemezte. A bő 50%-os importnövekmény egyedülálló a szállítói körben, jóllehet a cseh sajtimport 15%-os növekménye is tevékenyen járult hozzá a 2016. évi, időarányos sajtimport mintegy 8%-os bővüléséhez.

Összeállította: Szabó Jenő