Korán takarította be Légrádi Miklós a kukoricát, amikor még a csövek álltak, erejük teljében voltak. Ilyenkor a legkisebb a vesztesége, – vallja ő? hiszen ekkor rugalmasabb a mag, ezáltal kevésbé sérülékeny (19-20% víztartalom). Emellett igyekszik jó vízleadó képességgel rendelkező hibridet választani, mint például a DKC4717-est, így, – persze a magasabb külső hőmérsékletet is beleszámítva -, kevesebb lesz a szárítási költsége.
Légrádi nem a konkrét termesztéstechnológiának, hanem a termesztés filozófiájának fontosságát hangsúlyozza, mindenekelőtt a termőföld megóvását tekinti a termesztés alapjának.
Jól gondolkodik? A kevés csapadék ellenére:
Tudatos tervezés, kulturált vetés, jó tőeloszlás, kevés meddő tő, fejlett kukorica állomány – hallhatjuk a parcellát pásztázó versenybizottság véleményét. Szembetűnő látvány a jól alkalmazkodó csövek, amelyek a kedvező körülményekre csőmegnyúlással reagáltak.
Drukkolunk Légrádi Miklósnak!
forrás: Agro Napló
