A kukorica termesztése itt olykor elég nagy kihívást jelent

A Duna-balparti rögök vidéke – a Dunakanyarban, 652 méterrel a tenger szintje fölött – talán nem számít a kukorica termesztéséhez legalkalmasabb területnek. A Tata és Komárom közti, mintegy 2300 lakosú Naszályon gazdálkodó Tóth Gyula és családja az olykor hálátlan talajviszonyok ellenére is kitart a növénytermesztés mellett. Kukoricatermésükkel azonban az elmúlt évben kifejezetten elégedettek voltak.

– Jelenleg 60-70 hektáron termesztünk, ami most még gyarapodni fog, mert családi gazdaságban dolgozunk, és így az állami földalapból nyertünk még harmincegynéhány hektárnyi területet – kezd bele az ismertetésbe gazdaságuk telephelyén Tóth Gyula. – A kukorica a főnövényünk, ami mellett van még napraforgó, búza, zab, de egyéb olajos növényt is szoktunk vetni, tavaly még mustárt is termeltünk, ám mivel annak messze van az átvevőhelye – Óvárra kellene elszállítani -, a fuvarköltséggel számunkra már nem éri meg vele foglalkozni.

Kukoricatermesztés szempontjából milyennek látja a tavalyi évet?

– A betakarítási munkálatok kissé nehézkesek voltak, a sok eső miatt félbe kellett hagyni, és a toxinvizsgálat is nagyon lassan haladt. A kedvezőtlen körülmények és a telítettség ellenére azonban nagyon sok lett a megyében a kukorica, Kisbértől Komáromig megtelt minden tároló, ami a betakarítást kicsit szintén hátráltatta.

Milyen kukoricát termesztenek?

– Csak takarmánykukoricát. Csemegét csak öntözéssel lehetne, így az kézimunkásabb volna, és az értékesítése is jóval bonyolultabb lenne. Ahhoz, hogy a vetésforgó kijöjjön, a legutóbbi összeállításban legnagyobb mértékben volt kukorica, valamivel kevesebb a napraforgó és a búza, a többi területen pedig szóját termeltünk, meg egy kis tavaszi árpát is, de azt már csak saját részre.

Mi volt az elővetemény?

– Az adott területtől függ, hogy napraforgó vagy búza után vetjük, rendszerint április végén. Itt nem olyanok a lehetőségek, mint az Alföldön, ahol már sokszor április 10-én is tudnak vetni, felénk akkor még hideg a talaj, hiába süt a nap. Ahol mély és hideg a föld, ott legfeljebb csak április 25-e tájékán vethetünk, a melegebb, homokosabb területeken már április 20-a felé is lehet kezdeni. A vetésforgó meghatározását nehezíti, hogy Naszály szomszédságában van a ferencmajori halastórendszer, amit még az állami gazdaság idején hoztak létre rétlegelő földterületből. Azóta az állami gazdaság megszűnt, a tavak meg itt maradtak, mára pedig ez lett Észak-Dunántúl legnagyobb kiterjedésű és leggazdagabb madárvilággal rendelkező vízfelülete. Vagyis eléggé elmocsarasodott ez a rész, és annyi itt a vadliba, hogy bizonyos részeken búzát egyszerűen nem is lehet vetni, így nem tudom, hogy azon a területen hogyan fogom a vetésforgót megoldani.

Milyen takarmánykukorica tűnik itt a legéletképesebbnek?

– Többfélét is kipróbáltam, mire megtaláltam az itteni területre leginkább alkalmasat. Csak hibridet és csávázott vetőmagot használok, két különféle cég termékét.

Mitől váltak be ezek leginkább?

– Gazdálkodásom kezdete óta állok kapcsolatban egy növénytermesztő szakmérnökkel, aki a termelőszövetkezet felbomlása óta az egyik vetőmag-forgalmazó cégnél területi képviselő, és mivel alaposan ismeri a mi földjeinket, rendszerint az ő ajánlásai szerint történik a választás. Tavaly – szintén az ő javaslatára – végeztünk az egyik hibridre és műtrágyára kísérletet egy hektárnyi területen, kontrollparcellával.

És hogyan teljesített?

– A hektáronkénti átlag 81 mázsa volt, de a műtrágyázott területről 90 mázsa kukorica termett, a kontrollról pedig 79 mázsa, vagyis majdnem 10%-os többletet jelentett. Mivel több területünk is nitrátérzékeny, öt évvel ezelőtt szükséges volt talajvizsgálatot végeztetni, így az alapján határoztuk meg, hogy mit hol érdemes termeszteni, és a kísérleti területen is ennek megfelelően adagoltuk a műtrágyát. Ez a terméseredmény naszályi viszonylatban jónak számít, mert ez a vidék nem igazán kukoricatermő, túlságosan homokos hozzá a talaj. Az átlag földérték itt 15 aranykorona, de inkább annál kevesebb.

A kísérleti területen kívül is jó év volt a tavalyi?

– A kukoricának a múlt év különösen kedvezett. A problémát csak az jelentette, hogy nem volt megfelelő hőmennyiség, nem volt elegendő a napsütés, ezért nem ért be időben. FAO-számban mi amúgy sem mehetünk túl magasra – nem úgy, mint lenn délen, például Bácskában -, itt csak a 350-380-as FAO-számú éréscsoportot lehet vetni. Amikor szárazság van, akkor pedig azonnal megjelenik a homok, és a kukorica is csak térdig ér. A kukorica termesztése itt olykor elég nagy kihívást jelent.

A talaj-előkészítés ettől még hagyományos?

– Igen, a gyomosodás miatt az őszi szántással van, hogy kétszer is megmunkáljuk a talajt. Márciusban egy talajzárással kezdünk és simító hengerezéssel, majd vetés előtt kombinátorral egy magágykészítés történik. A vetésmélységet a talajállapot határozza meg, de ezek az új precíziós vetőgépek pontosan oda teszik a szemeket, ahova kell. A tőszám is tökéletes és a mélység is, így a kelés is egyenletes lesz. Tavaly vettünk egy vetőgépet, amivel bérmunkát is végzünk, akinek normál talaja van, normál vetést tudunk csinálni, ezzel a vetőgéppel pedig a tápanyagellátás, a starter műtrágyázás és mikrogranulátum-szórás is elvégezhető, amit később egy nitrogén feltöltéses ekézés követ.

Milyen mértékű volt a gyomosodás?

– Fontos tudni, hogy az adott talajban melyik az uralkodó gyomflóra. A szelektív gyomirtókkal az a baj, hogy egyfajta gyomot ugyan kivisz, de mindig benne marad valamilyen, amit nem. Ezért kell tudni, hogy mi az uralkodó gyomnövény az adott táblán, és arra kell a hatóanyagot kiválasztani. Mindent egyedül csak a kapa visz, a gyomirtó nem. Ezért van egy szakmérnök, aki állandóan figyeli a gyomok alakulását. Az egyik tábla nagyon fertőzött vadkenderrel, ezért arról, hogy oda mikor milyen növényt vetek és milyen gyomirtót mikor használok, arról elég sok vitám van a szakmérnökkel is, a fiammal is és magammal is, mert ha a specifikus gyomirtót akarom használni, rettentő költségigényes, és nem biztos, hogy ez a kisgazdaság elbírja. Amikor elkezdtem a gazdálkodást, a parlagfű még ismeretlen volt, most meg főleg a napraforgóban veszélyes, és hiába kezelem le parlagfűirtóval, annak a hatása egy hónap múlva elmúlik, míg a parlagfű kelése folyamatos. Ezért szoktunk nagy lombozatú napraforgót választani, mert az takar, a parlagfű pedig nem tud nagyra nőni.

Mióta gazdálkodik a család?

– Amikor létrejöhettek a családi gazdaságok, mi akkor alakultunk. Édesapám még a termelőszövetkezetben dolgozott, én azonban már műszaki vonalon haladtam tovább. Győrben végeztem a főiskolát, és inkább a gépes feladatokkal foglalkoztam. Aztán amikor a TSZ-világ megszűnt, az apámnak lettek földjei, én pedig teljesen autodidakta módon tanultam bele a mezőgazdaságba. Ráment öt év, mire valamennyire konyítani kezdtem hozzá. Vagyis a gyakorlatban, a saját bőrömön tanultam meg.

Érdeklődése is volt hozzá, vagy inkább csak az adott helyzet miatt vált gazdálkodóvá?

– Azt mondják, hogy az ember élete során három szakmát is kitanul, manapság egyben már nem öregszik meg senki sem. Elmúltak azok az idők, hogy valaki az első munkahelyéről menjen nyugdíjba. Volt benne kényszer is, de volt bennem kíváncsiság is. Amikor édesapám gazdálkodni kezdett, én csatlakoztam hozzá. Bár igazándiból mi már korábban is foglalkoztunk mezőgazdasággal. Amikor 1968-ban megjelent a fólia, azóta kertészkedtünk, piacra jártunk a megtermelt paprikával-paradicsommal. Vagyis bizonyos rálátásom volt, de olyan mértékben, mint később, még nem dolgoztam a mezőgazdaságban. Aztán, miután már belejöttem, akkor már tetszett. Később a fiam is belenőtt, aki végül mezőgazdasági technikumot végzett, és nagyon szeret vele foglalkozni, együtt dolgozunk, ő fogja tovább vinni a családi gazdaságot. Sikerélményünk is volt, mert nyert a fiatalgazda-pályázaton, és azt az összeget gépberuházásra fordítottuk. Bár neki még van egy főállása, de az most úgy tűnik, hogy egy év múlva megszűnik, és mi sem fogjuk bírni a munkát, ha ő nem lesz főállású mezőgazdász.

Milyen gépekre volt szükség?

– Amikor annak idején azt mondták, „itt a föld!”, semmit nem adtak mellé, egy kapával pedig nem lehet megművelni 60-70 hektár földet. Ezért fokozatosan kezdtünk gépeket vásárolgatni, mindig azt, amire szükség volt. Az első évet ’93-ban 800 ezer forint veszteséggel indítottuk, szinte ráment minden vagyonunk. Ma már látom, hogy nagy merészség volt hozzá nem értéssel nekiállni. A közelben volt IKR, nagyon sok gépet rajtuk keresztül szereztünk be. Aztán a keleti gépeket fokozatosan lecserélgettük.

Most mekkora a géppark, milyen gépekből áll össze?

– Majdnem minden megvan, ami a növénytermesztéshez szükséges. Dolgozunk két traktorral, vannak ekéink, talajmegmunkálók, henger, vetőgépek, betakarítógép, bérmunkákat is vállalunk, főleg aratást és betakarítást. Most pedig továbbfejlesztünk.

Szintén gépekben?

– Nem, állattartásba kezdünk, kicsit kényszerből, mert a növénytermesztés ezt is hozza magával, így bevállaltunk 20 szarvasmarhát, aminek már majdnem teljesen elkészítettük az istállót. Vannak itt olyan rosszabb minőségű földek, amiket a téesz idejében fölszántottak és bevetettek, de víznyomásosak, így nem érdemes rajtuk növényt termeszteni, és így egyes részeket visszafüvesítünk, kaszálóként használva. Az állattartáshoz szükséges gépeket, például a körbálázót most vettük meg.

Beszélgetésünk közben az udvarra megyünk, ahol Gyula megmutatja a készülő istállót, na meg azt a négy éve üresen álló 200 négyzetméteres üvegházat, amiben gombát termesztettek, de hiába hordták 50 kilométerre Győrbe eladni – a megváltozott felvásárolói viszonyok miatt -, egy idő után lehetetlennek tűnt, így felhagytak vele.

Mennyire jellemző a gazdálkodás ezen a vidéken?

– Naszály nem volt igazán gazdálkodó falu. Az egykori téesz földjei ma már magánkézben vannak, más területekhez nem nagyon lehet hozzájutni, gazdálkodóból kevés van. Talán ha vagyunk tízen, akik öthektáros területtől fölfelé gazdálkodunk.

Említette, hogy bérmunkákat is vállalnak, azokat merre végzik?

– Tatára járunk most már két éve, de sajnos ez sem mindig minden részén zökkenőmentes. Olykor előfordul fizetési fegyelmezetlenség. A kombájn üzemanyag-fogyasztása napi szinten is jelentős tétel, és még van olyan, aki a napraforgó aratási árával is tartozik.

A termény értékesítésére milyenek a lehetőségek?

– Több felvásárló is van a területünkön, az eladásra sok lehetőség van, csak az nem mindegy, hogy mennyiért sikerül. Mivel tavaly sok volt az eső, jó lett a termés, a felvásárlók most a toxinra hivatkozva próbálják az árakat lenyomni. Toxinmentes kukoricám nagy mennyiségben van raktáron, amire lenne vevő, de nekem nem mindegy, hogy meddig fizetem a tárolási díjat, mikor és mennyiért vinnék el a terményt. Mert ez is fontos részterülete az eredményes gazdálkodásnak. Kukoricatermés szempontjából a tavalyi évünk jó volt, azért pedig minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy az idei legalább ugyanolyan jó legyen.

Csomós Éva

Kapcsolódó hírek