A mezsgyék és bágerek agrártájaink pusztuló értékei

Apró „oázisok”

A program ennek értelmében kiemelten foglalkozik a Túrkeve térségére jellemző kubik- és bágergödrök, mint az intenzív művelésbe ágyazódott „oázisok” védelmével, illetve az egykori vegetációt őrző, vadélőhelyként funkcionáló, jelenleg fontos ökológiai folyosó szerepet betöltő mezsgyék megóvásával.

A szántóföldek határait szegélyező párméteres természetes vagy természetközeli állapotú mezsgyék elengedhetetlenül szükségesek az optimális ökológiai folyamatok biztosítása érdekében. A szegélyélőhelyek helyes kialakítása és a művelt területekbe ágyazódó apró „oázisok”, vagyis a bágergödrök megőrzése nemcsak természeti értékeink fennmaradása miatt kiemelt feladat. A mezsgyék és a bágergödrök a vadgazdákodással foglalkozó civileknek, illetve hivatásos szakembereknek is segítséget nyújtanak az optimális apróvad-élőhelyek kialakításában, a földhasználók szempontjából pedig a növényi kultúrák védelmében játszanak kiemelkedő szerepet.

Legértékesebb védett fajok

A természetes állapotban fennmaradt mezsgyék növényvilága a régmúlt vegetációját tükrözi. A földművelés évezredek óta meghatározó a Kárpát-medence tájhasználatában, ám a mai szántók helyén egykor hatalmas löszpusztarétek és erdőssztyeppek váltották egymást. A legtermékenyebb talajok a löszpusztarétekre jellemzőek, tehát a mezőgazdasági művelés is ezekre a társulásokra koncentrálódott, vagyis a legdrasztikusabb mértékben itt avatkozott be az ember az ökológiai folyamatokba. A szántóföldek, illetve a közlekedési utak, dűlők mezsgyéit azonban néhány méter szélességben kihagyták a művelésből. Ezeken az élőhelyeken maradhattak fenn a löszgyepek-, illetve a sziki erdőspuszták élővilágának karakterfajai. A mezsgyék legértékesebb, védett fajai között tartjuk számon a macskaherét (Phlomis tuberosa), a hozzá szorosan kötődő sztyeplepkét (Catopta thrips), a törpemandulát (Prunus tenella) vagy a kék atracélt (Anchusa barrelieri). A kék atracélon táplálkozik a fokozottan védett atracélcincér (Pilemia tigrina). Jellegzetes a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale), a pettyegetett őszirózsa (Aster punctatus), gyakran a sziki kocsord (Peucedanum officinale) is itt találja meg az alkalmas élőhelyet. Ez az ernyős növény a fokozottan védett nagy szikibagoly (Gortyna boerlii) tápnövénye.

Gazdasági haszonnal

A mezsgyék gazdag növényvilága (egy- és kétszikűek, lágyszárúak, fák, cserjék, specialisták, állományalkotók és gyomnövények) változatos rovarvilágot vonz. A táplálékláncban betöltött szerepük mellett a gazdasági hasznuk is kiemelkedő. A rovarok különböző csoportjaiból (lepkék, bogarak, hártyásszárnyúak stb.) kerülnek ki azok a fajok, amelyeket összefoglalóan pollinátoroknak nevezünk. A pollinátorok nemcsak a vadon élő virágos növények beporzását végzik el, hanem a zöldség- és gyümölcs-, illetve a szántóföldi növénytermesztésben is alapvető szereplők.

Ezek az élőhelyek az apróvad számára is esélyt adnak a túlélésre. A fácán, a fogoly igazi szegélylakók, szaporodásuk a szegélybiotópokhoz kötődik, de a mezsgyék megteremtik a rejtőzködés, a táplálkozás és telelés lehetőségét is. A mezei nyúl számára élelmet és búvóhelyet biztosítanak. Az apróvad olyan területeken, ahol nincs vagy nagyon kevés mezsgye áll rendelkezésre, az intenzíven művelt szántókra szorul. Az ilyen kultúrákat érintő mezőgazdasági beavatkozások rendkívül drasztikusan érintik az élőlényeket (gondoljunk csak az aratásra, kaszálásokra). Ezzel szemben a mezsgyék folyamatos és változatos táplálékbázist biztosítanak, melyeket nem ér jelentős környezeti terhelés. Ezáltal stabil, kiegyenlített környezeti viszonyokat kínálnak az apróvad számára.

A bágerek szinte állandó vízborítással rendelkező, egykori anyagnyerő helyek. Apró méretüknél fogva fontos mikroökoszisztémaként jellemezhetők. Amellett, hogy ivóvizet biztosítanak az állatok számára, a vízivad élőhelyeként is jelentős szerepet kapnak. A vadgazdálkodás számára tehát mindkét élőhely-típus megőrzése kiemelt jelentőségű, hiszen segítségül szolgálnak az optimális, állománykímélő apró-és vízivad hasznosításban és ezzel együtt profittöbbletet is eredményezhetnek.

Kevés odafigyelés szükséges

Ezeket a mára megfogyatkozott speciális élőhelyeket ma is nehéz megőrizni. Általában nem élveznek jogszabályban rögzített területi védelmet, fennmaradásuk, ökológiailag megfelelő állapotuk a természetvédelem sürgős feladata. A veszélyeztető tényezőket megvizsgálva azonban világossá válik, hogy egy kevés odafigyeléssel a területen gazdálkodók is tehetnének a problémák ellen, hiszen ehhez nekik is érdekük fűződik.

A mezsgyék eleve csekély kiterjedését tovább csökkentheti az elszántás jelensége. A földet művelő gazdálkodó értelem szerűen minél jobban szeretné kihasználni a rendelkezésre álló termőterületet, ezzel viszont értékes élőhelyeket semmisít meg. A forgalmas közutak széléig bevetett szántókról a vadon élő állatok egyenesen az aszfalton közlekedő járművek elé érkeznek, komoly balesetveszélyt okozva. Ezért arra kérjük a gazdálkodókat, hogy termőföldjeik határán mindig hagyjanak néhány méter széles mezsgyét, tanúsítsanak egy kevés önuralmat az élővilág érdekében!

Szintén gyakran előforduló eset, hogy a földutak, dűlők mentén elhelyezkedő mezsgyéket közlekedésre használják. A járművek eső után, a felázott út helyett inkább a mezsgye felszínét választva egyre nagyobb területeket vesznek el a taposás, illetve a felszín megnyitása által a szegélylakó életközösségektől. Ráadásul ezeket a keréknyomokat jelző mély gödröket később sem állítják helyre, és emiatt a degradálódott növényzet sem képes regenerálódni. Megjelennek a zavarást jobban tűrő növények, melyek sok esetben nem is hazánk őshonos fajai (selyemkóró, ürömlevelű parlagfű, stb).

A mezsgyékre és bágerekre véletlenül átsodródó vegyszerek elpusztítják az alacsonyabb rendű szervezeteket (köztük a beporzó rovarokat), felhalmozódnak az élőlényekben, megváltoztatják a termőhelyet, kiirtják az értékes növényfajokat, és ezáltal elősegítik a kevésbé érzékeny, versenyképesebb fajok terjedését. A növényvédő és rovarirtó szereket, illetve a műtrágyát minden esetben körültekintően, az előírásoknak megfelelően, lelkiismeretesen alkalmazzuk!

A tisztító célokkal megvalósított égetések szintén degradációt idéznek elő. Közvetlen pusztítása mellett (az élőlények legnagyobb hányada a tűz martalékává válik), közvetett módon egyes agresszív gyomnövények terjedését segíti elő. Ilyen inváziós faj pl. a parlagfű, melynek egészségügyi veszélyei mindenki számára ismertek.

Senki földje?

Az utak mellett elhelyezkedő szegélyterületeket és bágergödröket sokan a „senki földjének” vélik, és azt hiszik, hogy minden következmény nélkül helyezhetik ki háztartási vagy éppen építkezési hulladékukat. Ez a tevékenység természetesen illegális, az elkövetőkkel szemben jogi szankciók érvényesíthetők.

A vadászat és a növénytermesztés egyaránt profitálhat agrártájaink fajgazdag, színező elemeinek, a mezsgyék és bágerek megóvásából. Közös összefogással és együttműködéssel hatékonyan cselekedhetünk környezetünk és az élővilág érdekében!

A fotók forrása a Nimfea Természetvédelmi Egyesület Archívuma.

Kovács Ágnes

Kapcsolódó hírek