Optimális erő és munkagép kapcsolat

Ma hazánkban a talajművelésben a traktor és a művelő eszköz optimális kapcsolatát legjobban befolyásoló tényező egyértelműen a rendkívül változatos talajszerkezet. Az ország földrajzi fekvésével, kedvező termőhelyi adottságaival az is együtt jár, hogy még nagyon kis egybefüggő területen is rendkívül heterogén szerkezetű talajokkal találkozhatunk, akár még egy adott táblában is.

Munkagép-kiválasztás

Bár az utóbbi évtizedben egyre nagyobb arányban teret nyert a csökkentett menetszámú, talajkímélő művelési technológia, a forgatásos alapművelés, a szántás még hosszú évtizedekig meghatározó lesz a művelési rendszerünkben. Sokan tehetik fel a kérdést, hogy ilyen változatos talajszerkezet és az egyre szaporodó időjárási anomáliák mellett hogyan válasszuk ki a legmegfelelőbb gépkapcsolatot például szántáskor. A kulcs alapvetően a változó körülményekhez való gyors és hatékony alkalmazkodásban van. Napjainkban a forgatásos művelésben nagyobb arányban váltva forgató ekéket alkalmaznak, hiszen az elmúlt évtizedek bebizonyították ezen eszközök számtalan előnyét. Ma már hazánkban is igen nagy a választék ezekből a munkagépekből, így a kínálatból mindenféleképpen olyan kivitelű ekét célszerű választani, ami osztott gerendelyes, és amelyről szükség esetén egy vagy akár több ekefej is könnyedén, gyorsan leszerelhető.

Sajnos még most is sok olyan négy- vagy többfejes váltvaforgató eke van a piacon, ami nem tagolt gerendelyes, és egy ilyen eke alkalmazása során elég csak egy aszályos nyár és ősz, és máris sok bosszúságot okoz az osztott gerendely hiánya. Ajánlatos olyan ekét használni, amelyiknek hidraulikusan változtatható a fogásszélessége, s bár igaz, hogy ezek az eszközök drágábbak, de aki egyazon területen belül is heterogén talajszerkezeten dolgozik, azt sok felesleges többszöri fogásszélesség-átállítástól kíméli meg a vezetőfülkéből vezérelhető hidraulikus egység. Így mindig optimalizálni tudja az adott körülményhez a gépkapcsolat munkaszélességét, és a változó munkakörülmények nem okozhatnak nagy terhelés ingadozást az üzemeltető traktornál.

Erőgépünkhöz energetikailag ideálisan illeszkedő talajlazító választása a piacon kapható széles lazító kínálat miatt sem egyszerű. Itt először alapvetően tisztázni is kell, milyen eszközről beszélünk, mint lazítóról. Ha hagyományos „V” elrendezésű merev vagy hajlított késes kivitelűről beszélünk, ott a kések számával jól behatárolható a teljesítmény igénye. Itt lényegében a területeink kötöttsége, talajszerkezete és a munkamélység az, amire a lazító, illetve erőgépünk optimális összehangolása szempontjából a legjobban figyelnünk kell. Más a helyzet már az utóbbi tíz évben egyre növekvő népszerűségnek örvendő párhuzamos, dupla gerendellyel és azokon egymáshoz eltoltan elrendezett késekkel szerelt „gyorslazítóknál”. Ezek bár elnevezésük szerint talajlazítók, de művelési munkájuk a nehéz kultivátorokéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy azoknál nagyobb munkamélységre képesek, így egy alapműveléssel együtt szüntetik meg az eketalpat. Ezeknél az eszközöknél a munkamélység, munkaszélesség, illetve a kések száma mellett azok osztása, illetve a „lazító” kések kialakítása, és az azokra felszerelt kiegészítő betétek mind-mind olyan befolyásoló tényezők, amelyek más vonóerőt várnak el egy erőgéptől, mint a klasszikus talajlazítók.

Nehézkultivátoroknál már könnyebb helyzetben vagyunk, mivel ott a kések munkamélysége mellett azok száma, osztástávolsága, kialakítása jól meghatározza az egy méterre jutó vontatási teljesítmény igényüket, amely általában mindig kisebb, mint az azonos munkamélységben dolgozó kormánylemezes ekéé. A különböző kialakítású művelő elemekkel szerelt grubberek vontatási ellenállása 4-9 km/h sebességtartományban általában nem reagál érzékenyen a munkasebességünk változtatására.

Tömeg és teljesítmény

Napjainkban már főleg a középnehéz univerzális traktorok kínálatában egyre több olyan típus van, amelynél azt tapasztalhatjuk, hogy emelt motorteljesítményükhöz képest a traktor tömege sokszor még maximális pótsúlyozással is messze alatta marad az ideális tömeg/teljesítmény aránynak. Néhány évtizeddel korábban a mezőgazdaságunkban még döntően olyan közép nehéz, illetve nehéz univerzális erőgépek alkották az erőgéppark meghatározó részét, amelyek pótsúlyozás nélkül is kiváló tömeg teljesítmény arányokat produkáltak. Ahhoz, hogy a mai középnehéz és nehéz univerzális erőgépek vontatási teljesítményét a különböző felfüggesztésű talajművelő gépekkel energetikailag optimális szinten ki tudjuk használni, a különböző geometriájú erő és munkagép kapcsolatnak (függesztett vagy félig függesztett) megfelelően kell pótsúlyozni. Itt alapvetőn mindig tisztában kell legyünk erőgépünk súlyelosztásával, mellső és hátsó tengely terhelésével. Függesztett művelő eszközök alkalmazásánál – amelyek főleg a segédmellső kerékhajtású középnehéz erőgép kategóriában sűrűn előfordulnak – egyértelműen a mellső tengelyre eső tömeget kell növelni, a hátsó tengelyre esőt pedig csökkenteni az optimális súlyelosztás érdekében. Félig függesztett, illetve vontatott művelő eszközöknél már más vontatási ellenállással kell számolni, amely igazán megköveteli a 60%-40% mellső-hátsó tengelyre eső tömegeloszlást az erőgépünknél. Csuklós törzskormányzású nehéztraktoroknál ma már egyáltalán nem meglepő a mellső és hátsó tengely pótsúlyozása, sőt ehhez megfelelő variálási lehetőséget is biztosítanak a gépeken a gyártók. Míg a legelterjedtebb hazai gyártású törzscsuklós nagy traktorunknál ideális volt a traktor vontatási teljesítményének tömeg-kihasználási tényezője, addig a mai hasonló felépítésű traktoroknál ezt már csak megfelelő pótsúlyozással lehet elérni. Ebben a kategóriában ma már nem egy gyártónál túlléptük a 600 LE-t is, amit érthető módon a traktor nettó tömege egy bizonyos határ után már nem követett arányosan, így vált szükségessé ezen erőgépek pótsúlyozása is a motorteljesítmény optimális kihasználásához.

Kerékméret

Bár közvetlenül nem az erő és munkagép kapcsolat szerves része, de döntően befolyásolja az erőgépünk vontatási hatásfokát a hajtott kerekek mérete. Ebben a tendencia egyértelműen a méretnövelés felé vette az irányt, azon belül is leginkább a abroncsszélesség növekedése a legészrevehetőbb az utóbbi másfél évtizedben. Ez egyben mutatja, hogy mely irányba kell törekedni az erőgép nyomatékának minél jobb talajra történő átadásával kapcsolatban. Ma már olyan technológiával készült abroncsokkal szerelik az új erőgépeket, amelyek alacsony nyomáson széles profil és felfekvő-felületen érintkezve, egyre kisebb kerékcsúszással és egyre nagyobb nyomatékátadással dolgoznak. Természetesen a meglévő erőgépek meghajtott kerekeit is fel lehet szerelni ezekkel az új technológiával készült gumikkal, sőt egy-egy abroncs csere elérkezésekor érdemes egy adott gumimérethez tartozó kínálatot jól feltérképezni, és több szempontból összehasonlítani. Sokszor csalódást okozott már sok gazdának egy-egy megnyerő vonalvezetésű, magas profil-mintázattal és kapaszkodókörmökkel szerelt kedvező árú abroncs. Sajnos éppen ilyenkor nem szentelnek a gazdák elég figyelmet a radiál abroncs különböző sebességekhez tartozó terhelhetőségi és abroncsnyomás paramétereire, gördülési ellenállására, szövetváz szilárdságára. Pedig egy jól kiválasztott energiatakarékos abroncs pozitív irányban befolyásolhatja erőgépünk vontatási képességeit.

Ha szem előtt tartjuk a cikkünkben említett néhány szempontot, mint az erőgép mérethez és a körülményekhez igazodó megfelelő munkagép kiválasztását, az ideális erőgép-tömegeloszlást, az erő és munkagép megfelelő geometriai kapcsolatát, illetve helyes kerékabroncs-választást, akkor szinte biztos, hogy közelebb kerülünk ahhoz, hogy energetikailag a lehető leghatékonyabban ki tudjuk használni erőgépünk vontatási képességeit.

Farkas Imre