A káros talajtömörödésről és megelőzésének lehetőségeiről

Bármennyire is hihetetlen, de külföldi kísérletek is többször bebizonyították, hogy az egyre nagyobb traktorok és betakarítógépek okozta talajtömörödés olyan káros a termőterület szerkezetére, hogy az még 60 cm mélységben is jól érezhető, és ilyen mélységben még egy igazán mély altalajlazítás sem hoz megnyugtató eredményt. Már a gépek kerekei által kifejtett 27 kPa talajnyomás is hozamcsökkenésben mérhető káros talajtömörödést okoz. Egy évtized alatt egy adott területen a gépek járókerekei okozta tömörödés olyan káros tud lenni, hogy a 10. évre akár 20%-kal is csökkenhet hatására az adott terület termőképessége. A felső talajréteg káros tömörödésének látható jelei a mély nyomok, amelyekben esőzés után az csapadék megmarad, és nem tud a talajba beszivárogni. Az alsó talajréteg káros tömörödöttségét nehezebb megállapítani, itt az esetleges tömörödések kimutatása talajszonda alkalmazásával lehetséges.

A hagyományos gumiabronccsal szerelt kerekes traktorok hajtott kerekei körülbelül 15%-os kerékcsúszással dolgoznak. Ennél a jelentős szlipnél a gumiabroncs köpeny körme megemeli a talajrészt, feldobja a levegőbe, ami leesve egyenletesen terül el. Az így kialakuló laza rész alatt a csúszó kerékabroncsok kapaszkodó körmei megroppantják az alattuk levő réteget, tagolják a repedéseket. A mélyebb rétegekben a feltámasztás miatt a talajrészek egymáshoz tömődnek, így a magas nyomású gumiabroncs a kis felfekvő felületével és a traktor tömegével párosulva már kedvezőtlen mértékű tömörödést okoz a talajszerkezetben. A talaj káros tömörödöttsége megakadályozza a növények ideális gyökeresedését, de a kapilláris vízmozgás sem valósul meg optimálisan, a talajnedvesség mozgása is lelassul, amely kedvez a belvíz kialakulásának is. A talajszerkezetben ezek a káros hatások a termésátlag csökkenéshez vezetnek. A káros tömörödés következményeként kialakuló talajkárosodást csak intenzív mélyműveléssel, jelentős ráfordítással lehet helyre hozni, így a termésátlag csökkenés hatalmas összegekbe kerülhet, ha elhanyagoljuk ennek a problémának a megelőzését.

Betakarításkor okozhatjuk a legnagyobb kárt

Az egyik szántóföldi munka, ahol a növénytermesztésben a legnagyobb taposási kárt tudjuk okozni a talaj számára, az a betakarítás. Számtalanszor találkozhatunk olyan esettel, ahol a felázott szinte járhatatlan talajon tengelyig süllyedve plusz vontató traktorokkal küzdenek a gépek a sárral, hogy nagy erőfeszítések és költségek árán betakarítsák a termést (1. kép).

Minél nedvesebb a talaj, annál alacsonyabb annak hordozóképessége, és annál gyorsabban szenvedhet káros talajtömörödést. Nedvességfelvétellel arányosan növekszik a talaj sérülékenysége. Természetesen nehéz vagy szinte lehetetlen meggyőzni a gazdákat arról, hogy egy ilyen betakarítással legtöbbször nagyobb kárt és jelentősebb hozamkiesést okoznak a következő évben, mint amennyit a kedvezőbb körülményekre való várakozással kellene elkönyvelniük. Késő őszi időszak végén jobb inkább már a korai erősebb fagyokat megvárni, amelyek ha nem is tesznek csodát, de talán csökkentik a gépek okozta károkat azzal, hogy járhatóbbá teszik a területet. Örvendetes, hogy egyre több helyen találkozhatunk gumihevederes járószerkezettel felszerelt betakarítógépekkel, melyek a legmostohább körülmények között is minimális károkozással oldják meg a betakarítást, a nagy felfekvő-felületnek és az ebből adódó kis talajnyomásnak köszönhetően. Bár jelentős a beruházási költségük, de mivel egyre gyakrabban fordulnak elő extrém időjárási helyzetek éghajlatunkban, így hosszabb távon szinte biztos, hogy megtérül beszerzésük és alkalmazásuk. A betakarított termés felázott talajon történő tábláról való leszállításakor kerülnek előtérbe a leginkábba különböző átrakó kocsik is, melyek közül ma már többet is lehet ugyancsak gumihevederes járószerkezettel kapni, de a hagyományos gumikerekes típusok is igen nagy méretű alacsony nyomású abroncsokkal vannak már szerelve.

Visszatapossuk a barázda 10%-át

Az elmúlt évtizedben egyre növekszik a középnehéz univerzális traktorok kerékmérete, azon belül is az alkalmazott gumiabroncsok szélessége; napjainkban már általánosak a 650-700 mm széles hátsó kerekek. Szinte senki nem veszi figyelembe, hogy ez egy ekefejenként 45 cm-es fogásszélességnél mennyi káros visszatömörítést végez barázdában járáskor (2. kép). Például egy 700 mm széles abroncs egy 4 fejes, 225 cm teljes fogásszélességű ekének a munkájából közel 10%-ot visszatapos barázdában futáskor, míg egy 500 mm széles hátsó kerékabronccsal szerelt erőgépnél ez az érték alig 3%. Ha mód van rá, akkor a szántásnál alkalmazott barázdában járó traktorunkat az egy ekefej fogásszélességét csak alig, vagy kis mértékben meghaladó abroncsszélességű kerekekkel szereljük fel, vagy olyan erőgépet alkalmazzunk, ami ilyen kerékmérettel rendelkezik!

Tarlón járó ekék alkalmazásánál nem kell ezzel a problémával szembesülnünk, de az ilyen ekék egyre visszaszorulóban vannak a gazdaságokból, egyrészt a hazai erőgép park összetétele, másrészt a nagyobb odafigyelést igénylő üzemeltetése miatt.

Az ikerkerékről

Másik talajmunkák a tavaszi szántáselmunkálás és magágykészítés, amikor a leginkább figyelnünk kell a megfelelő abroncsozásra és az abroncsok nyomásának megfelelő beállítására. Az ikerkerekek alkalmazása valamelyest csökkenti a nyomást a talajra, viszont ezek az ikerkerekek a plusz felfekvő felület mellett plusz tömeget is adnak a géphez, és felszerelésük, ill. leszerelésük sem minden esetben egyszerű, bár ma már vannak egyszerűen, gyorsan fel kapcsozható változatok is. Az ikerkerekezésnek még egy további hátránya a közúton történő vonuláskor a megengedettnél nagyobb szélesség.

A gumiabroncs nyomásszabályozása

A talajkímélés egyik legegyszerűbb és legkisebb ráfordítással járó módja az abroncsnyomás csökkentése. A mai modern radiál abroncsoknál a terhet szinte teljes mértékben az abroncsba fújt levegő viszi át a gépről a talajra. Minél magasabb az abroncsnyomás, a gumiabroncs annál kisebb felületen érintkezik a talajjal, mivel a nagy nyomás hatására abroncs profilja kifeszül. Az abroncsnyomás csökkentésével az abroncs ellaposodik, felfekvő felülete, profilmintázata, kapaszkodó körmei szétterülnek, így nagyobb felfekvő felületen érintkezik a talajjal.

Alacsonyabb nyomásnál a traktor vagy betakarító gép, illetve szállító jármű tömegének kerékterhelése nagyobb felületen támaszkodik a talajra, így a kerék után visszamaradó nyomok mélysége közel 50%-kal is csökkenhet (3. kép). Sajnos a gazdák azért nem szeretik ezt az egyszerű módját választani a talajnyomás csökkentésének, mert ez plusz munkával jár számukra. A szántóföldről a közútra érve a gép stabilitása és biztonságos haladása érdekében újra magasabbra kell emelniük az abroncsban a légnyomást. Pedig ma már nagyon korszerű, megfizethető, utólag felszerelhető gumiabroncs-nyomásszabályozó rendszerek állnak rendelkezésre az egyszerű, álló helyzetben manuálisan állíthatóktól, a menet közben szabályozható rendszerekig.

Napjainkban már olyan gumiabroncs családok is elérhetőek, amelyeket a szántóföldön és közúton egyaránt alacsony nyomással használhatunk. Nem kell nyomásszabályozással foglalkoznunk, mivel a közúton is alacsony abroncsnyomással közlekedhetünk, kiváló stabilitás és biztonság mellett. Az új fejlesztésű abroncsnak már 1,6 bar nyomáson is 24 tonna a terhelhetősége egy tengelyen (4. kép).

A talajkímélő gumihevederes járószerkezet

Az egyik legnagyobb beruházást igénylő, ezzel szemben a leghatékonyabb megelőzése a káros talajtömörödésnek a már fentebb említett gumihevederes járószerkezetű betakarító gépek, illetve ilyen járószerkezetű traktorok alkalmazása. A hevederes rendszerek egyszerű elvre épülnek: a cél, hogy a gumi a tolóerő és a flotálás biztosítása érdekében a lehető legnagyobb felületen érintkezzen a talajjal. A gumihevederes rendszerű járószerkezettel szerelt traktorok és betakarító gépek alkalmazásával (5. kép), a heveder nagy felfekvő-felületnek, és a rajtuk jól megoszló talajnyomásnak köszönhetően jelentősen minimalizálhatjuk a talajtömörödést. A hagyományos gumiabronccsal szerelt kerekes traktorok körülbelül 15%-os kerékcsúszással dolgoznak, amelyek a cikkünk elején leírt módon jelentősen tömörítik a talajt, míg a gumihevederes járószerkezettel rendelkező erőgépek 3-5% kerékcsuszásnál adják le legoptimálisabban vonóerejüket, mivel minimális a szlip, így a talajtömörödés is elhanyagolható mértékű, mely így nincs káros hatással a talaj szerkezetére.

A gumihevederes járószerkezetű rendszerek közel három évtizede vannak jelen a mezőgazdaságban, és az utóbbi 10-15 évben rohamosan megugrott elterjedésük, mely egyértelműen igazolja alkalmazásuk talajkímélő előnyeit.

Farkas Imre


Kapcsolódó hírek