Az erjedés szabályozása és az aerob stabilitás javítása silózási adalékanyagokkal

Az alábbiakban látható összefoglaló táblázat a silózási adalékanyagok használatáról, az anaerob erjedési folyamatok javítása (a káros folyamatok megelőzése) és az aerob romlás gátlása szempontjából (Wyss, 2013).

1. kép: A fóliatömlőben és a bálában tárolt takarmányok esetében az aerob romlás kevésbé jelent kockázatot (Orosz, 2005)

2. kép: Hollandia 2014: hevederrel rögzített ponyva falközi silóban (biztos fixálás -könnyű bontás), oldalfóliával (Orosz, 2014)

3. kép: Ausztria 2010: eső ellen fóliával védett silófal (Orosz, 2010)

Hozzá kell azonban tenni, hogy a hazai körülmények speciálisak:

• nagy silótereink vannak, amiket „túl sokáig” teszünk ki romlásnak már az erjedés 0. napján, a túl hosszú taposás során (optimális: 3 nap, vagy 40° rézsűben való taposás)
• a silófalaink nagy méretűek: az állott silófalban az aerob romlás előrehaladott,
• a legtöbb telep nem használ oldaltakaró fóliát, ami légmentesen zárná a széleket,
• a legnagyobb tétel a silókukorica, ami érzékenyebb az aerob romlásra, mint a többi tömegtakarmány,
• a lebontott tömegtakarmányt 1-2 napig halomban (gyakran fedetlenül) tároljuk etetés előtt,
• hosszú, meleg nyaraink vannak, ami kedvez a gombák szaporodásának a silófalban.

4. kép: Írország 2005: drénezett falközi siló, fóliafedéssel és szorosan illeszkedő gumiabroncsokkal (Orosz, 2005)

5. kép: Magyarország 2008: nagy méretű, osztott silódepó penészedő silófallal (aerob romlás) (Orosz, 2008)

6. kép: Magyarország 2008: lebontott kukoricaszilázs szabad ég alatt tárolva (a magban télen is fenn áll az aerob romlás kockázata)

Ezért az aerob stabilitás kérdésköre nagyobb szárazanyag-tartományt érint, mint a svájci kutató által jelzett 45% és nagyobb volumenű, mivel hazánkban a legnagyobb tétel – a kukoricaszilázs – érintett a leginkább.

Dr. Orosz Szilvia

Takarmányanalitikai igazgató

ÁT Kft, Gödöllő