Az őszi keverékek jelentősége

Az 1960-70-es években számos gazdaság alkalmazta a zöld futószalagot a folyamatos és természetszerű tömegtakarmány-ellátás érdekében. Ezt követően azonban, a monodiétikus takarmányozási rendszer általánossá válása, valamint a silókukorica és a lucerna dominanciája miatt elvesztette jelentőségét mind a takarmány-keverékek zöldként való etetése, mind szilázs-alapanyagként történő termesztése. Egyes gazdaságok a növendéknevelésben alkalmazták a keverék szilázsokat, de tejelő állományok takarmányadagjában nem volt gyakori egészen 2006-ig. Az elmúlt évtizedben tapasztalható szélsőséges időjárás következtében azonban – a tejtermelő gazdaságok jelentős részében – problémát okozott az állatállomány igényének megfelelő mennyiségű és minőségű erjesztett tömegtakarmány-előállítása.

A Kárpát-medencére vonatkozó éghajlatváltozási előrejelzések szerint a nyári aszályos periódusok előfordulásának valószínűsége és gyakorisága emelkedni fog a jövőben. A hőmérséklet-emelkedés mellett azonban sokkal kedvezőtlenebb a csapadékmennyiség nagyfokú csökkenése. Az előrejelzés szerint nemcsak gyakoribbá válnak majd az aszályos időszakok, de hosszabbak is lesznek nyáron (Nagy 2009).

A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia vizsgálatai (ELTE, Meteorológiai Tanszék) szerint 2050-ig 30 nappal fog nőni a hőségnapok száma (hőségnap: napi középhőmérséklet: >25 °C). A csapadék-eloszlás azonban meglepő módon alakul majd, és hatással lesz a tömegtakarmány-bázisunkra. Nyáron 10-30%-kal csökken a csapadék (az egymást követő száraz napok száma a század végére 15-25%-kal növekedhet a Dunától keletre), míg télen 5-20%-kal több csapadék várható (az egymást követő száraz napok száma a század végére 10-15%-kal csökkenhet). Ezen adatok arra utalnak, hogy érdemes az őszi vetésű és tavaszi betakarítású keverékekkel foglalkozni.

Az őszi gabonafélék és tömegtakarmány-keverékek hasznosítják a téli és a tavaszi csapadékot, ami általában elegendő is a kedvező termésmennyiséghez. Természetesen vannak évek, amikor még tavasszal is kevés a csapadék mennyisége és gyenge a talaj vízkészlete, de ennek a helyzetnek sokkal kisebb a valószínűsége, mint a nyári aszálynak.

Kakuk és Schmidt (1988) az alábbiakban foglalta össze az őszi takarmánykeverékek agronómiai és takarmányozási jelentőségét:

• a keveréktakarmányok energia és fehérje arány tekintetében kiegészítik egymást,
• aminosav-, valamint vitamin-ellátottság tekintetében kialakulhat a komplettáló hatás,
• a keveréktakarmányok íze kedvezőbb, mint a komponenseké külön-külön,
• a pázsitfű/gabona komponens támasztónövényként szolgál a pillangósok részére, így azok nem dőlnek, rogynak le, nem pállanak ki, nem rothadnak el,
• keverék termesztésekor kedvezőbben hasznosul a talaj víz- és táplálóanyag-készlete,
• a vegetációjukhoz elegendő vízmennyiséget különböző gyökérmélységekből képesek felvenni,
• gyommentes környezet alakul ki a növénytakaró miatt,
• a pillangós növények miatt a talaj az utódnövényeknek jó tápanyagellátást biztosít,
• az őszi keverékek a vetésszerkezetbe – ha idejében vetik és takarítják be őket – jól illeszthetők.

A keverékek termesztésének sajátosságaival, előnyeikkel már az 1960-as években átfogóan foglalkoztak az agrotechnika és a növénynemesítés akkori szintjén (Bajai,1963; Szabó, 1963; Szentmihályi,1964; Kurnik-Farkas-Fodor, 1964). A fejlődés és a kutatás azonban megtorpant hazánkban, míg az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Hollandiában és Németországban továbbléptek. Napjainkban a nyugat-európai fajták, hibridek és az ezen növényekhez tartozó termesztéstechnológia adaptációja lehet a járható út.

Összefoglalva: a szükségesnél kisebb mennyiségű silókukorica-szilázs és/vagy lucerna szilázs betárolása esetén igényként merül fel a hagyományostól eltérő takarmánykeverékek szilázs-alapanyagként történő termesztése, silózása, majd etetése növendékekkel, szárazon álló-, kis- és közepes tejű tehenekkel. Így növelhető a tömegtakarmány termesztésben a biodiverzitás, továbbá több faj használata nagyobb termelésbiztonságot jelenthet. A különböző keverékszilázsok kiegészítői lehetnek a silókukorica-szilázsnak és lucerna szenázsnak az adagban.

1. kép Árpás borsó betakarítás előtt két héttel, május 20-án az árpa dominanciájával (Hajdúböszörményi Mg Zrt. 2013)

Hiányzik azonban ezeknek a keverékeknek a kiszámítható, biztonságosan nagy termést és jó minőséget adó betakarítási gyakorlata. A külföldi tapasztalatok csak részben irányadóak az eltérő éghajlati adottságok és takarmányozási szokások miatt. Ezért szükséges lenne definiálni a hazai talaj és éghajlati adottságokhoz adaptálható fajokból, fajtákból összeállított keverékek vetési módját, idejét, csíraszámát és keverékarányát. Szükséges lenne meghatározni és számokkal alátámasztani a takarmányozási szempontból optimális betakarításkori fejlettségi állapotot, valamint a betakarítás és szilázskészítés keverékekre adaptált technológiáját, végül etethetőségét növendékekkel, szárazon állókkal, kis- és közepes tejű, valamint fogadó- és nagytejű tehenekkel.

Az őszi keverékek betakarítási technológiája

Az őszi keverékek (például őszi árpa + őszi borsó vagy őszi búza + őszi borsó) alkalmazása egyre gyakoribb a nagy termésmennyiség és a kiegyenlített fehérje/energia arány miatt. Növendékeknek kiváló takarmány, így a lucernaszilázs és a silókukorica-szilázs nagyobb mértékben tartalékolható a termelő állománynak. A jelentős rosttartalmú, de jól emészthető (a pillangós virágzásában betakarított) takarmánykeverék-szilázsok nagy mennyiségben etetve növelik a növendékek kifejlettkori testkapacitását, ami kedvező hatással van a későbbi szárazanyag-felvételre és a tejtermelésre. Fiatalon betakarítva és megfelelő minőségben erjesztve a keverékeket a szárazon állók, előkészítők és a kistejűek nagyobb mennyiségben (10-15 kg/nap/tehén), a fogadó és a nagytejű csoportok kisebb mennyiségben (5 kg/nap/tehén) kaphatják.

2. kép Keverék kétmenetes betakarítása 2008. május 14-én járvaszecskázóval (Agro Cow Kft.)

A támasztónövény szárszerkezete miatt javasolt a szecskázás és a fóliatömlőbe vagy falközi silóba történő betárolás. Egyedi csomagolású bálaszilázs is készíthető, de ebben az esetben nagy figyelmet kell fordítani a támasztónövény fenofázisára (a nem aprított vagy hosszú szeletméretű szalmaszár nehezen tömörödik). Fontos, hogy a keverékkomponensek egyszerre váljanak kaszaéretté. A betakarítás a gabonanövény szemérésének kezdetén, míg a pillangósok esetén legkésőbb virágzásban időszerű. A betakarítás a borsó esetében a virágzás- hüvelyképzés határán optimális, amikor felül még virágok láthatók, az alsó szárrészen azonban a hüvelyek még fiatal állapotban vannak (a borsószemek még nem telítődtek). A betakarítás időpontja (május vége) és fenofázisa meghatározó a keverék táplálóértéke szempontjából és az egyik kritikus pontja a jó minőségű keverék-szilázs készítésének.

3. kép Árpás borsó keverék a borsó virágzásakor és az árpa szemtelítődésének kezdetén május 20-26. között (Hajdúböszörményi Mg Zrt. 2013)

A kétmenetes betakarítás (kaszálás és az ezt követő fonnyasztás) az egyik módja a betakarításnak. Ebben az esetben a fiatalabb fenofázisban történő kaszálás előnyt jelent, a rendkezelés nehézségei és a talajszennyeződés azonban hátrányt. Az egymenetben, fonnyasztás nélkül, (speciális gabonaadapterrel szerelt) járvaszecskázóval történő betakarítás (?lábról? vágva) kockázatos módja a betakarításnak ebben a fenofázisban. Nem javasoljuk. Ezen technológia mellett sokkal későbbi fenofázisú betakarítás ajánlott, a minimum 30% szárazanyag-tartalom elérése érdekében (a csurgaléklé-képződés és ecetesedés, vajsavas erjedés megelőzése céljából). A növényállomány öregedése azonban az emészthetőség jelentős (!) csökkenését vonja maga után! Az egymenetes betakarítás a gabonaszilázsok esetében lehet célszerű, amikor a gabonaféle (őszi búza, őszi árpa) a tejesérés végén van (20% sza. keményítőtartalommal), elérte a már gazdaságosnak ítélhető hozamot, valamint az erjedés szempontjából kritikus szárazanyag-tartalom alsó határát.

Az őszi keverékek silózási technológiája, praktikum

Fiatal fenológiai fázisban a betakarítás alappillérei az alábbiak, ami nélkül az alapanyag nagy valószínűséggel vizesen vagy befülledve fog beérkezni a silótérbe:

4. kép A nagy tömeg kaszálása és rendkezelése robosztus gépeket igényel (2008. május 15-én, Agro Cow Kft.)

• a kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás) betakarítás: a fiatal növény kiindulási szárazanyag-tartalma kb. 15-20%, amivel nem célszerű silózni.
• a szársértés az egyik legfontosabb szántóföldi művelet annak érdekében, hogy a fonnyadás gyors legyen.
• ajánlott tarlómagasság: 8-10 cm. Így a talajszennyeződés veszélye jelentősen csökkenthető, csapadékos időjárás és nedves talajállapot esetében kisebb a fertőzésveszély.
• a talajszennyeződés csökkenti az energiatartalmat: +100 g hamu = – 0,5-1,0 MJ/kg sza. nettó energia.
• az azonnali rendterítés a másik kulcsa az intenzív és gyors fonnyadásnak.

Mind a szársértés, mind a rendterítés okozhat nehézségeket betakarításkor a jelentős hozam miatt (várható hozam: 40-50 tonna/ha zöld alapanyag), amire a műszaki háttérnek fel kellene készülnie.

• ajánlott szecskaméret:

Kritikus szempontok, melyek meghatározzák az erjedés minőségét:

• szárazanyag-tartalom és fonnyasztás:

– a minimum 30% szárazanyag-tartalom elérése fontos tényező.

– amennyiben ez nem lehetséges, úgy a 25-30% nedvességtartalom elérése a kényszerszülte feladat. Ekkor nagyobb dózisban adagolt tejsavtermelő baktériumokkal történő oltással van esélyünk a vajsavas erjedés megelőzésére. Biztosíték azonban nincs a jó minőségű erjedésre ebben az esetben.

– amennyiben a 25%-os szárazanyag-tartalmat sem érjük el, úgy az abrakkeveréses technika (10-20%-ban darált kukorica, búza, árpa) vagy a kb. 4 liter/tonna dózisú savkeverék (hangyasav:propionsav) alkalmazása jelenthet drága, de biztonságos megoldást. A sav alkalmazása veszélyes lehet a dolgozókra és általában korrozív. Érdeklődjön munkavédelmi szempontból kevésbé veszélyes, un. pufferolt adalékok iránt a forgalmazóknál.

• a fonnyadás időjárástól függően kb. 4-48 óra legyen május-júniusban. Ha ettől hosszabb ideig van a renden, akkor az jelentősen rontja az alapanyag mikrobiológiai állapotát (vajsavtermelő Clostridiumok, bacillusok, élesztőgombák, penészgombák stb.)
• a betakarításra május végén-június elején kerül sor általában, amikor már kedvező az időjárás a fonnyadáshoz (20-30 ?C közötti napi csúcshőmérséklettel és kevés reggeli harmattal). Ezért kisebb hozam és rendek esetében készüljünk fel a gyors rendfelszedésre, amit jelentős szállítókapacitással kell megtámogatni és gyors, DE hatékony taposás kell, hogy kövessen.
• behordás tonna/óra = tömörítő traktorok súlya kg/800
• (tömörítőhenger esetében nem érvényes a számítás )
• a tömörítés rétegvastagsága: 15-30 cm (+15 cm = -100 kg /m3)
• oldaltakaró fólia alkalmazása visszahajtva a felületre a silózás végén: enélkül az oldalfal beázhat és a szél fellevegősítheti oldalirányból az egész takarást.
• ha vékony rétegben tapostuk a beérkező anyagot, akkor nem kell éjszaka is taposni, elég lenne +2-3 óra a behordás végétől számítva. A depót le kellene takarni éjszakára.
• a szilázs lehetőleg ne érjen a betonfal fölé.
• a taposás végétől számítva 4 órán belül le kellene takarni a depót, sűrűn gumiabroncsokkal rögzítve és súlyozva a fóliát/fóliákat. Az oldalfalnál kavicszsákot használva a jobb illeszkedés érdekében.

Egy hazai vizsgálat őszi keverékekkel

Előző cikkünkben körüljártuk a változó hazai időjárási viszonyok és az őszi keverékek jelentősége közötti kapcsolatot. Mint már említettük, az egyik kritikus pont, a telep és az állomány aktuális igényének megfelelő fenofázisban történő betakarítás. Egyes szűkös években a termésmennyiségnek van prioritása, időnként (reméljük egyre gyakrabban) a minőségnek. A betakarítás időpontjának eldöntéséhez több adatra lenne szükség. Jelen cikkünkben üzemi körülmények között mért számokkal kívánjuk alátámasztani a takarmányozási szempontból optimális fejlettségi állapotot betakarításkor, egy borsós búza és egy borsós árpa keverék esetében (Hajdúböszörmény, 2013).

5. kép Borsós búza keverék június 7-én (Hajdúböszörményi Mg Zrt, 2013.)

Egy 2013-ban – üzemi körülmények között – elvégzett vizsgálat célja ezért az volt, hogy meghatározzuk két takarmánykeverék terméseredményét és minőségét, különböző fenológiai fázisban történő betakarítás mellett. Ezekkel a vizsgálatokkal hiánypótló adatokat kívánunk biztosítani a gazdaságok és a növénytermesztési ágazat vezetői számára a döntés-előkészítéshez (hozam adatok, várható fehérje- és rosttartalom, szerves anyag emészthetőség a fenofázis függvényében).

A takarmánykeverékek betakarításának időpontját sok tényező befolyásolja (vetésidő, fajta, csíraszám, csapadékmennyiség, hőmérséklet). Az alábbiakban mutatunk egy példát 2012-ben betakarított borsós árpa és borsós búza keverék fenológiai előrehaladására Hajdúböszörmény határában.

A borsós búzás keverék és a borsós árpás keverék termesztésére 2012. évben került sor. Csemegekukorica után, október 20-án került sor a vetésre. Vetésterület nagysága 52 ha. Talajtípus: mélyhumusz rétegű talaj, mészlepedékes csernozjom (Szegedi-Kotosmann 1969). Aranykorona értéke 28 AK. Talaj-előkészítés: a csemegekukorica betakarítása után 28 centiméteres közép mélyszántás, majd tárcsázás és hengerezés történt. Használt vetőmagfajták: borsó – Nany, búza – Mulan (késői fajta), árpa – Laverda. Vetés módja: kétmenetes vetés. A két vetőmag frakcionálódásának kiküszöbölése miatt külön vetették a növénytársítás vetőmagjait, kb. 30°-ban egymásra átlósan. A vetés mélysége 5-8 cm, ahogy a vetőmag mérete kívánta. A vetőmag mennyisége: 50-50% arány volt a búza és a borsó, valamint az árpa és a borsó között is, 100-100 kg vetőmaggal vetve. Sortávolság: gabona sortáv (12 cm).

6. kép Borsós árpa május 16-án: az árpa domináns még (Hajdúböszörményi Mg Zrt, 2013.)

Őszi alaptrágyázás, műtrágyázás nem történt meg. A termőterület közel van a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz. Ezek a területek az 1940-es évek előtt még gyepterületek, vízfolyásokkal bőségesen átszőtt földek, az őszi és tavaszi madárvonulás kedvelt pihenő helyei voltak… és jelenleg is azok. Így következett be, hogy novemberre, szinte gyökérnyakig lelegelték a kikelt takarmánynövényt a vonuló madarak. Novemberben a kitárcsázáson gondolkodtunk, mivel azonban közel volt a tél, a kitárcsázást elnapoltuk tavaszra. Akkorra a növényzet megerősödött. A termesztés ideje alatt -10 °C alatti hőmérsékletet 2 napon mértünk (2012. december 10. és december 12.). 2013. március 27-én 10 cm hó lepte be a területet. Fagykárt nem szenvedett a vetésterület, de megállította a fejlődésben. A téli fagyok elmúltával a március 27-i hóesés és az azt követő hóolvadás után, az őszi takarmánykeverék vetésre 40 m3/hektár hígtrágya lett kijuttatva. 2013. április 24-én érte el és haladta meg a hőmérséklet a +25 °C-ot, mely május 12-ig tartott. Gyomirtásra nem volt szükség, mivel dús növénytakaró fedte le a területet. Foltokban megjelent a mezei acat.

7. kép Borsós búza június 7-én: a borsó a domináns (Hajdúböszörményi Mg Zrt, 2013.)

A vegetáció alatt a keveréktakarmány nem volt öntözve. A vegetáció oly dús volt a betakarítás előtti időben, hogy nem engedte kipárologni a talaj nedvességtartalmát, a gyökérnyak magasságában nyálkás állapotban volt a talaj. Betakarítás idejére közel volt a növény a szárrothadás állapotához, az alsó levelek már kezdtek nyálkásodni.

8.kép Szántóföldi vizsgálat (Hajdúböszörményi Mg Zrt, 2013.)

A tenyészidőszak 243 napja alatt 450 mm csapadék esett Két nap volt -10 ?C alatt a hőmérséklet, 21 nap volt 25 ?C feletti csúcshőmérsékletű.

Mintavételezés: a hozam-meghatározás céljából négy alkalommal végeztünk mintavételezést a zöld anyagból, az alábbi időpontokban:

1. borsó bimbózásban – 05.16. (207.nap)
2. borsó kora virágzásban – 05.20. (211. nap)
3. borsó teljes virágzásban, alul lapos hüvelyek – kalászos tejesérésben 05.26. (217. nap)
4. késői virágzás, alul kitelt hüvelyek – kalászos viszérésben 06.04.(225.nap)

Mintavételezés módja: 1 nm dobókerettel, random módon a területen, n=10 (ismétlésszám).

A hozamok összehasonlítása keverékenként és fenológiai fázisok szerint

Az 1. ábrán az egyes borsós keverékek zöldhozamának alakulása látható 5-5 minta alapján meghatározva (ezen minták kerültek később laboratóriumi vizsgálatra).

A 2. ábrán az egyes borsós keverékek szárazanyag-hozamának alakulása látható 5-5 minta alapján meghatározva.

A táplálóanyag-tartalom változásának összehasonlítása keverékenként és fenológiai fázisok szerint

A 3. ábrán az egyes borsós keverékek szárazanyag-tartalmának változása látható.

A 4. ábrán az egyes borsós keverékek nyersfehérje-tartalmának változása látható.

A 5. ábrán az egyes borsós keverékek nyersrost-tartalmának változása látható.

A 6. ábrán az egyes borsós keverékek keményítőtartalmának változása látható.

A 7. ábrán az egyes borsós keverékek laktációs nettó energia tartalmának változása látható.

A 8. ábrán az egyes borsós keverékek szervesanyag-emészthetőségének változása látható.

A 9. ábrán az egyes borsós keverékek nitráttartalmának változása látható.

A búzás borsó esetében a rosttartalom május 26. után szignifikáns emelkedést mutatott, ami együtt járt a nyersfehérje-tartalom és a szerves anyagok emészthetőségének csökkenésével. Mivel ebben az időszakban a zöldhozam közel 10 tonnával nőtt hektáronként, ezért a táplálóanyag-tartalomban bekövetkezett változások nem elsősorban az öregedéssel magyarázhatóak, hanem a (késői érésű) búza részarányának emelkedésével a keverékben.

9. kép Borsós árpa május 16-án (Hajdúböszörményi Mg Zrt, 2013.)

Az árpás búza keverékben az árpa előrehaladottabb fenológiai fázisban volt, mint a búzás borsó esetében a búza. Ezt mutatja az árpás búza magasabb szárazanyag-tartalma és alacsonyabb nyersfehérje-tartalma valamennyi mérési időpontban. Az árpás borsó esetében a rosttartalom csökkenése a keményítő beépülésével párhuzamosan ment végbe május 20. és június 4. között. Május 26-án jelentős keményítőtartalmat mértünk a keverékben, ami szignifikáns mértékben meghaladta a május 20-i mérési eredményt. Ezen a héten kezdtek el telítődni a szemek az árpában.

10. kép Borsós búza május 16-án késői búzával (Hajdúböszörményi Mg Zrt, 2013.)

A Laverda árpa és Nany borsó keverék betakarításának optimális időpontja május 26. volt ebben a kísérletben (Hajdúböszörmény térség, 450 mm csapadékkal 243 nap tenyészidőszak alatt, október 20-i vetéssel, 100 kg/ha vetőmag: 50:50 arányban), mivel a hozam ezt követően már nem nőtt szignifikánsan a táplálóanyag-tartalom pedig stagnált. A Laverda árpa és Nany borsó egyszerre vált kaszaéretté ebben az évben.

A Mulan búza és a Nany borsó keverék betakarításának optimális időpontja nem határozható meg pontosan, de valószínűleg a június 4-ét követő hét volt ebben a kísérletben (Hajdúböszörmény térség, 450 mm csapadékkal 243 nap tenyészidőszak alatt, október 20-i vetéssel, 100 kg/ha vetőmag: 50:50 arányban), mivel a hozam szignifikánsan nőtt május 26. és június 4. között, de a fehérjetartalom csökkenő tendenciát mutatott, míg a rosttartalom növekedni kezdett. A Mulan búza esetében már nem várható meg a keményítő beépülése vagy annak megindulása, mert a Nany fajtájú borsó akkorra elöregszik. Tehát a késői érésű búza nem optimális társa a Nany borsónak, mert a tejesérésre jellemző 10% keményítőtartalom nem érhető el a borsó virágzásának stádiumában.

11. kép Borsós árpa május 16-án (Hajdúböszörményi Mg Zrt, 2013.)

12. kép Borsó május 20-án (Hajdúböszörményi Mg Zrt, 2013.)

Az üzem június 8-án takarította be az borsós-búza keveréket. A kész szilázs táplálóanyag-tartalma a 1. táblázatban látható.

Molnár József

Hajdúböszörményi Mg Zrt, Hajdúböszörmény

dr. Orosz Szilvia

Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.