Az uborkatermesztés növényvédelmi buktatói

Az uborkatermesztésben sincs két azonos technológia és két egyező növényállomány, még ugyanazon fajta esetében sem. A technológiák jelenleg nagy mértékben függnek a termelő növénnyel szemben támasztott elvárásaitól és a befektetésre kerülő összeg nagyságától. A rendszereket fűtési, öntözési, tápanyag-ellátási technológiák szerint a termelők állítják össze, akár mint a termesztőközeget (ami lehet speciális uborkaföld, műtrágyával dúsított faforgács, speciális kavics, perlit, kőgyapot, beállított tőzeg, stb.)

Vetés előtt: A talajban leggyakrabban előforduló kártevők a drótférgek, pajorok és a lótetű.

Célszerű – ha az előző évben is nagyobb számban jelentkeztek, vagy a talajelőkészítés során négyzetméterenként egynél többet fedeztünk fel – talajfertőtlenítő szereket kijuttatni.

A készítményeket a vetést, illetve ültetést megelőzően vagy akár azzal egy időben kell a talajba juttatni.

Magvetés: Idejét a kiültetés időpontja határozza meg, decembertől-áprilisig vethető. Nevelési és kelési idő technológiától függően 30 órától 30-35 napig terjedhet.

Vetés után: Már a fiatal növényeket (palántákat) megtámadhatják a talajban élő gombabetegségek, melyek palántadőlést okozhatnak. Különböző időjárási körülmények között más-más gombák betegíthetik a palántát.

Nedves, hűvös körülmények között, ha a talajhőmérséklet alacsony, a Pythium és Rhizoktonia gomba okoz palántadőlést, melynek tünete a gyökérnyaknál jelentkező üvegszerűen áttetsző szürkés színű rothadás.

Védekezés: a további fertőzés megelőzése érdekében propamokarb 0,1%-os (100 liter vízben 1 dl) oldatával lemosásszerűen permetezve vagy öntözve úgy, hogy a gyökérnyak körül átnedvesedjen a talaj a permetlétől.

Meleg, párás időjárásban ha a talaj fertőzött, a Fusarium fajok okozhatnak tőpusztulást, melynek a gyökérnyakon, vöröses-barna rothadás a tünete, mely végül a növény elhervadását okozza.

Védekezés: legjobb hatásfokú a megelőzés, tehát a vetésforgó betartása, gombaölőszeres oldat beöntözése a gyökérnyakhoz.

Hajtatás: A hajtatás konkrét idejét a termés értékesítési ideje határozza meg.

Éghajlatunkon általában a növény magas hőigénye miatt a megfelelő meleget novembertől februárig csak fűtött, márciusban fűtetlen fóliába is lehet, április végétől meg már szabadföldbe ültethetjük.

A hőmérséklet akkor kedvező, ha éjszaka sem megy 18 ^oC alá, nappal pedig napos időben 24-28 ^oC, borult időben 20-22 ^oC.

Hajtásnövekedéstől a tenyészidőszak végéig előfordulható legjellemzőbb betegségeket, azok tüneteit, a rovarkártételt és a védekezés lehetőségeit foglaljuk össze az alábbiakban:

Az egyik legveszélyesebb levélbetegség az UBORKA PERONOSZPÓRA, melynek tűrésében nagy különbségek vannak egyes fajták között.

Tünetei:

A levélen 5-10 mm-es sárgászöld, szögletes ún. olajfoltok jelentkeznek, a levél fonákján pedig erősen párás körülmények között szürkés bevonat jelentkezik.

Száraz időjárásban a szürke bevonat alig látható. Mivel a betegség szaporító képletei az időjárási frontokkal nagy távolságokra eljutnak, így a fertőzés lehetősége bármikor fennáll.

A levélfelület több mint 3-4 órán át nedves, vizes marad és a hőmérséklet 14-23 ^oC között mozog, veszélyhelyzet állhat fenn. Magasabb hőmérsékleten 2-3 óra hosszan nedves levél is elegendő a fertőzéshez.

Védekezés:

Egyik legfontosabb eleme a védekezésnek, a nedvességgel fedettség csökkentése.

Ezt csepegtető öntözéssel, az esőztető öntözés csak napközbeni alkalmazásával, valamint a sorok széliránnyal egyező irányba ültetésével lehetséges.

A vegyi védekezésben a megelőző, a betegség megjelenése előtti következetes permetezés a legeredményesebb.

Csapadékos időben 2-4 naponkénti permetezés is indokolt lehet. Ha a tüneteket már észlelték, akkor legalább 2-3 alkalommal, 3 napos időközönként felszívódó szerrel állítható meg a betegség.

Szedésben lévő állománynál a várakozási idő nélküli citromsavas-bórkősavas lombtrágyákkal csökkenthető a védekezések száma, illetve növelhető a gombaölő szerek hatékonysága.

A talajból fertőző baktérium okozza a BAKTÉRIUMOS SZÖGLETES LEVÉLFOLTOSSÁGOT. Ha több éve azonos területen van az uborka, a talajban a kórokozók jelenléte szinte biztosra vehető, és heves esőzés, esőztető vagy tömlős öntözés során verődik a levelekre. A baktérium az uborkát már szikleveles korban is megtámadhatja.

Tünetei:

A sziklevélen 1-2 mm-es, barna színű foltot okoz, majd az egész szikleveleket is elpusztíthatja.

Később a lomblevélen a kezdeti tünetek hasonlítanak a peronoszpóra okozta szögletes foltokra, de előrehaladottabb állapotban a szögletes foltok megszáradnak és kitörnek, a levelek lyukacsossá válnak, ami alapján biztosan azonosítható a betegség.

A foltok felületén nedves időjárásban fénylő baktériumos nyálka cseppek jelennek meg.

Ezekről a kórokozó az ápolási, szedési munkák során kézzel átvihető a még egészséges levelekre, ezért lehetőleg nedves, harmatos állományban (a hajnali és későesti órákban) nem szabad munkát végezni, az uborkában.

Védekezés:

Vegyszeres védekezés réztartalmú, és rézoleát hatóanyagú szerekkel lehetséges, ha a kezelés még a megbetegedés előtti időszakban, megelőzésképpen végezzük.

A terjedés megakadályozása érdekében, esős időben már a szikleveles növényeket is célszerű 1-2 alkalommal réztartalmú, vagy rézoleát hatóanyagú szerrel permetezni.

Az utóbbi időben egyre nagyobb kiterjedésű az UBORKA ÉS CUKKINI MOZAIKVÍRUS fertőzés.

Tünetei:

A hajtáscsúcsi levelek foltosak, mozaikszerűen kivilágosodnak. A termés deformált, rajta gyűrűszerű kiemelkedő foltok vannak; a termés színe tarkás zöld.

A vírust elsősorban a levéltetvek és rovarok terjesztik, de kézzel vagy késsel is átvihető egyik növényről a másikra, növényápolás során.

A jó kondícióban lévő állományt vírusbetegségek kevésbé tudják megbetegíteni.

Védekezés:

Kiemelkedő szerepe van a jó kondíciótartásnak, lomberősítésnek és rovarvédelemnek. A növényen filmszerű bevonat képzésével gátolja a vírusok átvitelét atplussos paraffinolaj család.

A kifejlett állományban a kései TŐPUSZTULÁST OKOZÓ BETEGSÉGEK is gyakoriak, amelyek elsősorban a levegőtlen és hideg talaj, túlöntözés következményeként fordulnak elő. A fiatal növényekbe a gomba közvetlenül a bőrszöveten keresztül hatol be, idősebbeknél a gázcserenyílásokon.

A levegőtlen talajban a gyökerek elpusztulhatnak és a Didymella bryoniae, Pythium és Rhizoktonia, Fusarium oxysporum talajlakó gombák megtámadják a gyökereket, szállító edénynyalábokat eltömítik, az egész növény elfertőződik, majd a növény elhervad és kipusztul.

Ha a növények vírussal fertőzöttek, a legyengült növényeket a tőpusztulást okozó betegségek is erősebben károsítják.

A vírus fertőzés egyik forrása lehet a palántanevelés során elkövetett technológiai hiba is.

Kezdetben a kifejlett kultúrában a levelek szélén sárga majd barna színváltozás, később beszárad, és letörik.

A levélnyeleken nekrotikus foltok jelennek meg, fekete termőtestekkel, a levelek és hajtások hervadnak.

Védekezés:

A túlöntözés elkerülése, a csepegtető öntöző talajfelszín alá helyezése, a pusztuló foltok beöntözése, érdekében propamokarb 0,1%-os (100 liter vizbe 1 dl) oldatával.

A foltok szélén lévő növényeket is be kell öntözni, a terjedés megakadályozása érdekében.

Az uborkatermesztésben súlyos károkat okoznak a TAKÁCSATKÁK.

Száraz, meleg időjárásban 25-30 ^oC közötti hőmérsékleten, akár egy-két hét alatt megduplázódhat számuk.

Kártételük a tenyészidő elején nem jelentős, de később a levelek szívogatásával a növény párologtatása nő, teljesítőképessége csökken, levelei sárgulnak, kifehérednek és végül elszáradnak.

Védekezés:

Az atkák az uborkát körbevevő gyomokon, gyümölcsfákon telelnek, és onnan jutnak a növény leveleinek fonákjára, ezért célszerű gyommentesen tartani a területet.

Ha mégsem lehetséges, szükséges a környező növényeket gyomokat rézoleát és parafinolaj kombinációjával permetezni 1%-os töménységben.

Vegyszeres védekezéskor figyelembe kell venni, hogy egy permetezés nem elegendő, mert nem pusztít el minden fejlődési alakot, ezért legalább 2-3-szor kell megismételni a kezelést, 3-4 napos időközzel, lehetőleg más-más szereket alkalmazva, mert az atkák gyorsan alkalmazkodnak a kijuttatott vegyszerekhez.

A MEZEI POLOSKÁK közé tartozó több poloska faj támadhatja meg az épp intenzíven növő uborka hajtócsúcsait.

Szívogatásuk nyomán a hajtáscsúcs növekedés leáll, elhervad, majd letörik, ezzel érzékeny veszteséget okoz a támrendszeren nevelt növényállományban.

Mint szívó kártevő a vírus betegségek terjesztésében is részt vesz.

Védekezés:

Ellenük a megelőző védekezés lehet parafinolaj tartalmú készítmények 0,1%-os oldatával bevonjuk a növényeket, majd betelepüléskor (ált. június) néhány alkalommal engedélyezett szerek valamelyikét kijuttatjuk.

Általában a kora reggeli órákban permetezzünk, mert a poloskák akkor kevésbé aktívak, és nem tudnak a szórógépek elől elrepülni.

(Még mindig gyakori gond a mészhiány és a poloska szívogatás tüneteinek felcserélése.)

A LEVÉLTETVEK ellen, melyek a levelek szívogatásával és vírusbetegségek terjesztésével okoznak nagyobb kárt, még elszaporodásuk kezdetén, sikeresen lehet védekezni.

A permetezéstől akkor várhatunk jó eredményt, ha a növényvédőszer a levelek fonákjára is eljut.

Fontos kiemelni, hogy a tetvek gyors szaporodása miatt egy kezelés (permetezés) után gyorsan elszaporodhatnak és később rezisztenssé (ellenállóvá) válhatnak egyes rovarölőkkel szemben.

Ezért az első levéltetű kolóniák megjelenése után, 2-3 alkalommal ismétlődően, más-más szereket alkalmazva kell védekezni.

Ha már nagy mértékben elterjedtek (a fekete répalevéltetű a legellenállóbb) már csak az I.-II. kategóriájú hosszabb várakozási idejű szerekkel lehet megfelelő eredményt elérni, tehát célszerű minden szedésnél az állományt – főleg a levelek fonákját – átvizsgálni.

Védekezés:

A levéltetű ellen, a poloskánál is használható rövid várakozási idejű szerek alkalmazhatók.

A levéltetvek előrejelzésére használható a sárga színcsapda.

Az utóbbi szárazabb nyarakon sok helyen meglepetést okozott, főleg a szezon első harmadában, szívogatásukkal, s ennek következményeként fellépő sejtburjángzással károkat okozó DOHÁNYTRIPSZ.

Tünetei:

A levélfonákon jelentkező fénylő, filmszerű szabálytalan foltok, a virágokon előforduló ezüstös foltok, apró fekete ürülékkel párosítva.

Védekezés:

Kék színcsapdával történő előrejelzéssel.

Az ÜVEGHÁZI MOLYTETŰ imágói kicsik, fehérek és kb. 2 mm nagyságúak,erősebb fertőzöttség esetén a mézharmaton korompenész telepszik meg.

Több vírusbetegséget terjeszt, ezért fontos ellene a megelőző védekezés parafinolajos bevonattal, a fertőzött növényi maradványok elégetése, a karók és a kordon fertőtlenítése.

Előre jelezhető sárga ragacsos lappal.

Az uborkatermesztésben – mint minden növény termesztésénél – a klimatikus tényezők erősen befolyásolják a fertőzöttséget.

Az időjárást elvileg nem tudjuk befolyásolni, de a klimatikus tényezők hatásának mérséklésére vannak megoldások, ezek közül csak néhány, ízelítőül.

• napégés ellen raschell háló alkalmazása,
• szélkár elleni védelemre a felület teljes hosszában 45^o-os szögben elhelyezett raschell,
• nagytömegű csapadék és jégkár rombolása ellen is a hálóval védekezhetünk,
• páratartás biztosítására fűrészpor mulccsal célszerű a sorközt takarni + mikroszórófejes felsőpárásítást alkalmazhatunk,
• a feketefólia alá lefektetett csepegtető rendszeren keresztül öntözni tudunk,
• tápanyagellátás (pl. törzsoldatos tartályból, hozzászívatásos módszerrel)

az egész tenyészidőszak alatt az állomány különböző fenológiai fázisának megfelelő arányú mikro és makró elem ellátást biztosítsunk az öntöző vízen ill. a lombon keresztül.

Lévay László

36-30/439-7657

[email protected]