A XII. Szőlészeti és Borászati Konferencián a növényvédelem állt az érdeklődés középpontjában. Az ember és a technika a szőlőbetegségek előrejelzésében, a helyes szerhasználat, a tavalyi tanulságok levonása és az idei kilátások számbavétele mellett szó esett az egykori Esterházy hercegek családi birtokain folytatott borászatról. S ha már Ausztria földjére léptünk, megismertük az osztrák borivók szokásait is.
Idén Herceghalom adott otthont a Szőlészeti és Borászati Konferenciának, ahol a BASF Hungária Kft. agrármérnökei és a vendégként megjelent szőlőtermelők-borászok megbeszélték az előrejelzés korábbi tapasztalatait (járványhelyzetekben melyik betegség, mikor támad erősen).
Értékelték a betegségek elhárításának kísérleti tanulságait (mikor, melyik szer, milyen adagjával leghatékonyabb ellenük a védekezés).
A késő estig tartó programsorából kiemelkedett dr. Füzi István fejlesztőmérnök előadása, amely bepillantást engedett az automata meteorológiai mérésekre alapozott, pontos és rendszeres, mérőállomásokkal ellátott szőlőtermesztés világába.
A gazdák persze tudják, a technika és az ember ma még egymásra támaszkodik a sikeres szüret elérésében, még nincs itt, de egyszer talán-talán eljöhet annak az időszaka, amikor egy szőlészeti és kórtani számítógépes rendszer közli a gazdával:
„A Dunsztos dűlőben a következő 168 órában a lisztharmat gombának 95276 konídiuma okozhat fertőzést.
Hektáronként 2 deciliternyi Vivandót permetezz ki, 12 órán belül…”
Dr. Füzi István a három különböző típusú „versenyző”, a lisztharmat-, peronoszpóra- és a botritisz gomba jellemző tulajdonságait foglalta össze.
A lisztharmat okozta gondokról állította, már a tavaszi rajtnál eldől, hogy „végez a célban”.
A kártétel függ az áttelelt fertőzőanyag mennyiségétől, a reakcióidőtől (a primer fertőzéskoraisága), és terjedésében alig számítanak a versenykörülmények (a bogyófertőzés időszakában uralkodó időjárás).
Állítását szekszárdi (Faluhely) parcellákon, Kékfrankos szőlőfajtán végzett méréseivel támasztotta alá.
A 2007-2011 között folytatott megfigyelés alapján a peronoszpóragomba jellemzője, hogy rapszodikus (ritkán jön ki neki a lépés).
A fertőzést befolyásolja az előző szezon fertőzőanyag képződése, a gomba áttelelésének körülményei, valamint a csapadékos időjárás alakulása a fürtök fogékony fejlődési szakaszában.
A botritisz gomba járványok kitörése is az időjárástól függ a zsendülés és érés időszakában.
Füzi István jelezte, hivatkozva korábbi kutatók megfigyeléséire, hogy a szőlőn élő kórokozók járványainak előzményei néha 18-20 hónapra is visszanyúlnak.
Ezzel szemben egy járványos szürkepenészes betegségkifejlődését lényegesen rövidebb időszak, mindössze 15-20 nap határozza meg.
A BASF fejlesztőmérnöke hangsúlyozta, a szakértői megfigyelés szerepe a számítógépes előrejelzésében változatlanul fontos marad, hiszen, hogy tényleg veszélyhelyzet van-e, azt csak az ültetvényekben végzett megfigyelésekkel lehet eldönteni.
A fertőzöttségalakulását ugyanis az időjáráson kívül több tényező jelentősen befolyásolja:szőlőfajta, növényfejlettség (érettségi állapot), bogyósérülések előfordulása, tápanyag-ellátottság (Ca, K, N) stb., illetve a szőlővédelmi programok összeállításánál figyelembe kell venni a fungicidrezisztencia megelőzésének szempontjait is.
„Ha egy aktuális előrejelzés alapján összeállított permetezési programban csak a számítógépes rendszerre hagyatkozunk, akár nőhet is a védekezések száma, mert az nem számol a gombák előfordulásával és a fertőzés egyébkörülményeivel.
Csak azt jelzi, hogy a gombafertőzés kialakulásához az időjárási feltételek adottak-e.
Ezt ki kell egészíteni kórtani megfigyelésekkel.
Így kiszűrhetők azok az esetek, amikor nincs valós fertőzésveszély, ezzel csökkenthetők a védekezés költségei” -fogalmazott dr. Füzi István.
A korábbi évek, majd 2011-es esztendő tanulságait és erre alapozva az idei szezonra szóló ajánlásokat Hoffmann Péter fejlesztőmérnök foglalta össze.
Emlékeztetett rá, többek között a szekszárdi borvidéken a tavaly július második felében lehullott 80-100 milliméter csapadék hatására beindult a botritisz fertőzés, ám az augusztusi-szeptemberi szárazság teljesen leállította!
A peronoszpóra járványok kitörésében fontos szerepe van a téli és a tavaszi csapadéknak.
Tavaly a peronoszpóra elleni védekezés nem jelentett komoly kihívást, az első tünet a levélen június 3.-án jelent meg, a fürtön július 5.-én, a hónaljhajtásokon augusztus 8.-án.
S mi történt a lisztharmattal?
A járvány elmaradt, de mégiscsak kialakult egy közepes erősségű fertőzési nyomás, helyi jellegű problémákkal fűszerezve.
Már május elején megjelentek a betegséget terjesztő konídiumok, helyenként előtörtek a”zászlók”, a micéliumos áttelelés bizonyítékai.
Mire számíthatunk 2012-ben?
Hoffmann Péter figyelmeztetett: ismét lisztharmatjárvány törhet ki!
Bár 2011 őszén korán bejött a fagy, kevés volt a termőtesteket lemosó csapadék, a szőlő lombozatán hatalmas mennyiségben képződtek a lisztharmat gomba kazmotéciumai.
Ne tévesszen meg bennünket a száraz ősz!
A fagyott levelek egy része még december elején is a tőkéken volt, amikor a kiadós csapadék megérkezett.
A fagyott levelek felületéről könnyen lemosódhattak a termőtestek.
A szakértő végül összegezte a BASF technológiai ajánlatát a 4-6 leveles állapottól kezdve a zsendülés időpontjáig, a lisztharmat és peronoszpóra, illetve a lisztharmat, peronoszpóra és a botritisz elleni védelemre, illetve tanáccsal szolgált a felszívódó és a kontaktszerek használatának okszerűségére.
A szőlészeti és borászati konferencia egyik újdonsága a BASF peronoszpóra elleni új készítményének, az Enervin® -nek a bemutatása volt.
Brózik Sándor és Mérai Imre tanácsadók a tavaly végzett, üzemi kísérletekre támaszkodva igazolták, hogy az Enervin® az első Initium® (ametoktradin) -alapú termék a szőlőben, amelyet újfajta hatásmechanizmus, esőállóság, nagyfokú felhasználhatóság és környezeti biztonság jellemez.
A szőlészeti és borászati konferencián részt vett Reisner Wolfgang borász és főfoglalkozásában bankár, aki feleségével és fiukkal működtetik az ausztriai HansIgler borászatot.
A családi pincészet központja Deutschkreutz-ban működik, ám övék a Schaflerhof kertje, az Esterházy hercegek 1703-1704 között épült egykori birtoka is.
Reisner Wolfgang büszkén sorolta apósa alapította szőlészetfejlődésének állomásait, amelynek alapja, egy alig 1, 5 hektáros kékfrankos szőlőskerttelepítése volt még 1960-ban.
A burgenlandi birtok mérete mára 22 hektárra bővült, amelyen jellemzően kékfrankos szőlőt gondoznak intenzív módon.
Ezenfelül 13 gazdától elővásárlási jog alapján, illetve egy szőlőszállítótól felvásárolják a termést.
A minőségi borkészítés alapja a minőségi metszés, tőkénként 5-6 fürtre visszafogják a hozamot, a termést kézzel szüretelik, a bogyókat kézzel szelektálják.
A hektáronkénti termésmennyiség 5-6 ezer kilogramm a kékfrankosfajtánál, 4, 5-5 ezer a Cabernet Sauvignon és Merlot fajtáknál.
A Hans Iglerborászat kezdeményezője és egyben alapítója volt a Kékfrankos Országa Szövetségnek, amelyben máig a deutschkreutzi, horitschoni, neckenmarkti, lutzmannsburgi szőlészeti egyesületek tömörülnek.
Tagjai a Burgenlandi Szőlőtermelők Szövetségének, amely irodát tart fenn Neckenmarktban.
A kékfrankos egyesület vinotékát is alapított- hogy csak egy példát említsünk a termelők számos, közös marketing tevékenységei közül.
Milyen bortípust termeljen egy szőlészet?
Nemzetközi tömegbort, vagy ismert származású, testes, zamatos nedűt?
E kérdés nemcsak ötven esztendeje állította válaszút elé a Hans Igler borászatot.
A vörösborok boomja Ausztriában 2002-ig tartott, s az új kihívások újabb feleletre késztették a családot.
Kiálltak ismét a Kékfrankos mellett.
Választásukkal új szintre léptek, amely magas fokú képzettséget jelent, csúcsminőségű szőlőt, a szőlőtermelő üzemek tanúsítását, fokozzák az eredetvédelmet, új metszési eljárást alkalmaznak stb.
Egy sikeres borászat törekvéseibe ágyazódnak az osztrák borászat jelenébe és a várható jövőjébe egyaránt.
Ausztria szőlőtermesztési törekvéseiről Rudolf Schmid, Mezőgazdasági, Erdészeti, Környezet- és Vízgazdálkodás Minisztérium (miként a Pinka patak túloldalán nevezik, az Életminisztérium) bor- és melléktermék-gazdálkodási osztály témafelelőse beszélt.
Ausztriában a jelenleg 45.585 hektár szőlőültetvényt 20.181 borászati üzem gondozza.
Az évente előállított 2, 3-2, 5 millió hektoliternyi nedű 70 százaléka fehér, 30 százaléka vörös.
Az exportra szánt borokból tavaly 443 ezer hektolitert a németek, svájciak, csehek és az amerikaiak hörpintettek fel.
Az osztrákok méltán büszkék kivitelük eredményeire.
Literenként átlagosan 2, 79 eurót is megadnak érte a külpiacokon, az USA-ban 4, 66-ot, Svájcban 6, 34 eurót!
Cél az 5 euró feletti bevétel – fogalmazott Rudolf Schmid.
Egy osztrák fogyasztó 30 liter bort iszik évente, s hogy ez tartható legyen minden évjáratban, az igények kielégítésére például tavaly 913 ezer hektoliter bort importáltak, főként olasz, illetve jóval kevesebb mennyiséget francia, spanyol, ausztrál, amerikai, chilei, görög és dél-afrikai pincészetekből.
Az osztrák borivók előnyben részesítik a palackos kiszerelést, a hordós értékesítés folyamatosan visszaszorul, import bort kizárólag külföldön palackozottan árusíthatnak.
És hűségesek a hazai termékek iránt.
A franciát drágának tartják, a spanyolt testessége miatt kevésbé szeretik.
Kérdezhetnék, hol szerepelnek el a népszerűségi listáikon a magyar borok? A sor végén.
Tőlünk szinte egy kortynyit vásárolnak az olaszokéhoz képest.
S Rudolf Schmid előadásából azt lehetett kibogozni, kihallani, hogy jelentős fordulatra a közeljövőben ne számítsunk, hiszen Ausztriában erős hagyományok alapján működik a bormarketing.
Ennek újabb fejezete az úgynevezett DAC, vagyis az eredet modell kiteljesítése.
Csak az eredetszempontjából tipikus bor viselhet eredetet megjelölő nevet, a Nemzeti Borbizottság „római kor” szerinti eredet-gondolkodás alapján tevékenykedik.
Például „Weinviertel”, illetve vidék, „Niederösterreich” szerepel a címkén.
Minden más bor csak Rizling lehet, Chardonnay, Zweigelt, Pinot Noir stb. Jelenleg 7 DAC-bor létezik Ausztriában, a modell építése folytatódik.
Bálint Tóth János