Nedvességmegőrzés a tél folyamán: Elmunkált vagy elmunkálatlan őszi szántást végezzünk?

„A magyar föld termése és vele a magyar nép boldogulása többé már nem függhet a májusi esőtől!”

Gyárfás József (1875-1965)

Az egyre gyakrabban jelentkező, sokszor hosszú ideig tartó csapadékhiányos időszakok a lehető legtöbb talajnedvesség megőrzését teszik szükségessé. Ez a feladat a műveléssel egy menetes elmunkálással, és tömörítéssel valósítható meg, akár őszi szántás esetén.

Elődeink úgy tartották, ősszel a szántással képzett ormokat elmunkálás nélkül jobb hagyni. A szántás felszínéről a téli szelek kevesebb havat hordanak el, és a lazult talaj bármilyen csapadékot könnyebben befogad. Családi gazdaságunkban mi magunk is közel húsz évig ennek szellemében végeztük az őszi szántást. Az egyetemen tanultak, a szakirodalomban olvasottak és számos saját kísérlet eredménye győzött meg arról, hogy az őszi elmunkálással a tél folyamán több nedvességet őrizhetünk meg a talajban.

Jelen cikkemben egy, a gazdaságunk által művelt szántó-területen, 2013 őszén végzett különböző szántások talajnedvesség tartalom változásait hasonlítom össze.

Az egy menetben egyengetett, az egy menetben tömörített és az elmunkálatlan szántások

A kísérleti tábla talaja 40-es Arany-féle kötöttségű csernozjom barna erdőtalaj. Az elővetemény kukorica betakarításakor a kombájnon szárzúzós adaptert alkalmaztunk, majd a talajt sekélyen (0-8 cm), síktárcsával munkáltuk meg. A szántást azonban csak akkor kezdtük el, amikor a talaj a november elején hullott csapadéknak köszönhetően a tervezett munkamélységig (0-30 cm) nyirkos lett. A nyirkosság a szántáshoz legkedvezőbb állapotnak tekinthető.

Egyengetett szántást réselt kormánylemezes, ötfejes váltvaforgató ekére házilag rászerelt simítóvassal végeztünk. A kapcsolt eszköz segítségével az eke által képzett kismértékű ormokat elegyengettük, emellett a simítóvas súlyánál fogva kismértékben tömörítettük is. Az így kialakult sík felszín a párologtatás szempontjából kedvezőnek tekinthető.

Tömörített szántást teli kormánylemezes, ötfejes váltvaforgató ekére szerelt Campbell tömörítő elemmel végeztünk. Az elmunkáló-eszköz vékony gyűrűi más profilú hengerekkel ellentétben nem a felszínt, hanem a mélyebb réteget tömörítik, ezáltal hatékonyan csökkentik a szántás üregességét, miközben a gyűrűk küllői lazítják a feltalajt. Ennek az összetett hatásnak köszönhetően a hó és az esővíz rövid idő alatt képes beivódni a felső lazult rétegbe. Innen a nedvesség folyamatosan jut le mélyebbre. A tömörítő elem által létrehozott profilos, lazult felszín elősegíti a nedvesség talajba szivárgását, ám a tömörítésnek és egyenletes felületnek köszönhetően csökkenti a nedvességvesztést.

Elmunkálatlan szántást kontroll céljából ágyekével végeztünk.

December 7-én hó hullott a szántásokra, azonban a viharos szél ennek egy részét elhordta. A legtöbb hó természetesen az elmunkálatlan szántáson maradt, de a beszivárgott többlet nedvesség a szelek szárító hatása miatt a későbbiekben elveszett. Az egyengetett és a tömörített szántásokon megmaradt havat az 1. ábra szemlélteti.

1. ábra Az egyengetett (balra) és a tömörített (jobbra) szántások felszíne hófúvás idején (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

A simítóvassal egyengetett felszínen láthatóan kevesebb hó maradt meg, ellenben a Campbell mélytömörítő hengerrel profilosra alakított felület több havat fogott fel.

Talajnedvesség-tartalom mérések eredményei a különböző szántásokban

A Campbell tömörítő alkalmazásának előnyét a január 10-én végzett talajnedvesség-vizsgálati eredmények is alátámasztják (2. ábra). A méréseket az enyhe, aszályos tél miatt el tudtuk végezni, ugyanis a szántás befejezésétől eddig az időpontig csupán 40 mm csapadék hullott.

2. ábra Január 10-én mért talajnedvesség tartalom adatok a különböző szántásokban, három mélységben (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

A diagramból kitűnik, hogy a tömörített szántás nedvessége mindhárom mélységben nagyobbnak bizonyult a többinél. Az elmunkálatlan ágyszántásban a talajt a szél eléggé kiszárította, így csökkent a nedvességtartalma. Figyelmet kíván, hogy 30 cm mélységben az egyengetett, és a tömörített szántás nedvessége azonos értéket mutatott. Ez annak köszönhető, hogy a talaj a tömörített szántásban is jól befogadja a ráhulló csapadékot, ám a befogadott nedvességet kevésbé engedi elpárologni. A simított szántásról ugyan sok havat hordott el a szél, a talaj mégis több nedvességet őrzött meg a sík felülete révén, mint az elmunkálatlan ágyszántásban.

A szántás befejezéstől március 10-ig összesen 107 mm csapadék hullott a területen. Ekkor újabb méréseket végeztünk. Az elmunkálások jótékony hatása ekkor ismét bizonyítást nyert: a talaj mindhárom mélységben a tömörített szántás esetén tárolta a legtöbb nedvességet, az elmunkálatlanul hagyott pedig a legkevesebbet (3. ábra).

3. ábra Március 10-i talajnedvesség tartalom adatok

További érvek a szántáselmunkálás mellett

A szántáselmunkálás elsődleges szerepe láthatóan a nedvességmegőrzésben jelölhető meg, azonban nem feledkezhetünk meg a művelet közvetett hatásairól sem. Szántással átmenetileg csökken a mikroszervezetek tevékenysége, és felborul a talaj biológiai egyensúlya. Elmunkálással, vagyis az üregesség csökkentésével, megszüntetésével gyorsabban helyreáll a biológiai élet. A szerves maradványokat bontó levegőkedvelő (aerob) baktériumok az aláforgatás után humuszbontó folyamatokba kezdenek. Abban az esetben, ha a szántás az elmunkálás hiánya miatt üreges marad, tehát túlzott az átlevegőzés mértéke, a baktériumok szerves anyag igénye fokozott. A felélénkült aerob tevékenység pedig a humuszkészlet fogyását idézi elő. Az ily módon csökkenő szerves anyag tartalmú talajok szerkezetessége romlik, ezáltal könnyebben ülepednek, porosodnak, illetve tömörödnek a művelések hatására. A fokozott ülepedési hajlamot felerősíti továbbá a talajok savanyodása is, amelyet a korábbi helytelen műtrágya használat idézett elő. A szervesanyag tartalom fogyásával a talaj vízmegtartó és tápanyagfeltáró képessége is csökken, amely a termesztett növények számára rendkívül hátrányos, és távlatilag negatívan hat a gazdálkodás eredményességére. Bármely műveléssel egy menetben történő tömörítéssel – így a szántáselmunkálással is – szabályozható a talaj biológiai tevékenysége, amely a hosszútávon fenntartható gazdálkodás elengedhetetlen feltétele.

Fontos megemlítenem, hogy a korábban igen kedvezőnek vélt fagyhatás a megnövekedett felszínű elmunkálatlan szántásokra nézve fokozottan veszélyes, mivel a létrejövő fagymorzsa (4. ábra) az első művelés hatására porrá omlik (nem morzsává). A poros szerkezetű talajfelszín az eróziós károk (szél, víz) fokozódását idézi elő, továbbá a csapadék hatására eliszapolódik, kiszáradáskor cserepesedik, kérgesedik. Az ilyen és ehhez hasonló súlyos művelési hibák belátható időn belül a termőréteg talajának leromlásához vezetnek, amely folyamat csak lassan, ésszerű művelési eljárásokkal állítható meg, illetve fordítható vissza.

4. ábra A fagy omlasztó hatására kialakuló fagymorzsa, amelyből por keletkezik.

Szántással egy menetben történő elmunkálás jelentősége a talajművelés rendszerében

Lejtős területen az elsimított felszínen nagy valószínűséggel elfolyik, elszivárog a csapadékvíz egy része, azonban a lejtőre merőlegesen végzett szántás, amelynek felszínét a kapcsolt Campbell henger profilosra alakítja, jó eséllyel segíti elő a csapadék beszivárgását, így a többlet nedvesség elraktározását. Azokon a nedvességben bővelkedő termőhelyeken továbbá, ahol az őszi szántáselmunkálás jelentősen késlelteti a tavaszi munkákat, illetve eliszapolódásra hajlamosak a talajok, kerülni kell az őszi egyengetést. Minden más termőhelyen érdemes őszi elmunkálást végezni. Bár az egyengetett szántásról hófúvás esetén a szél több havat hord el, mégis a legelső tavaszi művelésig fellépő szelek nem képesek olyan mértékben kiszárítani a talajt, mint az elmunkálatlan szántásban. A Campbell henger a korábban már említett működési elvének köszönhetően nagy hó mennyiség esetén is biztosított a csapadék maradéktalan talajba szivárgása, ugyanakkor a kifelé irányuló nedvességvesztés korlátozott. A legtöbb nedvesség tehát ennek az eszköznek a használatával őrizhető meg a tél folyamán.

Az ősszel simított szántást a fokozott ülepedésnek köszönhetően kevesebb energiával és taposási kárral lehet tavasszal elmunkálni. Az ősszel tömörített szántást elegendő, ha egymenetes magágykészítés követi tavasszal, amennyiben a talajon nincs erős gyomfertőzöttség. Ellenkező esetben a magágykészítésig a gyomok túlságosan megerősödnek, ráadásul nedvességet és tápanyagot vonnak el a talajból. Ekkor ajánlatos a rugós simítólap-sorral szerelt henger használata, amellyel az őszi tömörítő által egyenletesre alakított felszínt csekély üzemagyag-felhasználással néhány cm mélységig simítjuk és tömörítjük. Az eszköz alkalmazásával a kelő gyomokat kiirtjuk, a felszínre vezető hajszálereket elzárjuk, de mégsem szellőztetjük túlságosan a talajt, és a magágykészítésig megakadályozzuk a további nedvességvesztést. Ez utóbbi talajszerkezetet kímélő eszköz használata az elmunkálatlan vagy egyengetett szántások esetében is ajánlatos, természetesen mélyebben üzemeltetve.

Összegzés

Összefoglalva tehát elmondható, hogy a szántáselmunkálást több szempontból is érdemes a szántással egy menetben végezni. Egyrészt az elmunkált szántás több nedvességet őriz meg, másrészt jótékony hatással van a talaj biológia életére, nem utolsó sorban pedig csökkenti a további munkálatok menetszámát és energiaigényét. Bár elvégzésével fokozott üzemanyag fogyasztással kell számolni, mégis a többlet meg sem közelíti azt a mennyiséget, amennyivel a rendkívül laza, elmunkálatlan szántást (tavasszal) külön menetben el tudjuk egyengetni. A taposási kár mérséklése pedig tovább növeli előnyét. Ha a korszerű tömörítő eszköz beszerzésének anyagi korlátai vannak, simítóvas, vagy egyéb, az adott termőhelyhez leginkább igazodó eszköz is megoldást nyújthat – ezt az eredmények is igazolták. Amennyiben az elmunkáló a Campbell hengerhez hasonló profilt hoz létre a felszínen, további kedvező hatásokkal számolhatunk. Ha a termőhely alkalmas rá, a gazdálkodóknak érdemes egyéb profilos henger (pl. gyűrűshenger) alkalmazásával próbálkozni. Túl nedves körülmények között az elmunkálók nem üzemeltethetők sikerrel, sőt ez az állapot a szántás szempontjából sem kedvező (eketalp-képzés). Éppen ezért törekedjünk az optimális, nyirkos talajkörülmények között történő őszi szántásra.

Zsár Ernő Tamás

egyetemi hallgató

SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar

Mezőgazdasági mérnöki szak

Gödöllő