Megleltük a tanyavilág ékkövét Békéscsaba határában

Medovarszki Andrásné Judit, Medovarszki András, lányuk Judit és vejük Zoltán

„Békéscsaba déli részén novembertől kezdődően egészen március közepéig alig néhány tízmilliméternyi eső és hó esett, a talajból 100-150 mm csapadék hiányzik, ezt mutatja az is, hogy az erdei halastó vízszintje is 100-120 cm-t csökkent” – mondja Medovarszki András arra a kérdésünkre, hogy a szikrázóan tiszta napsütés ellenére mégsem tűnik ideálisnak az időjárás a tavaszi munkák kezdésére. Vendéglátónk azzal folytatja, hogy ezen a környéken az első vízadó réteg 9 m mélységben húzódik, a második 25 -30 m-re, ezt követően 50 m-re kell lefúrni. Főként a felső rétegben erősen vasoxidos a víz, nem használják még a csirkék itatására sem, s nem azért, mert esetleg mérgező lenne, inkább, hogy a kicsapódott anyagok eltömnék az itató szelepeket. A csirke pedig nem szomjazhat egy pillanatig sem!

S hogy milyen az időjárás úgy általában?

Ezt is feljegyezzük: a forró nyarakat enyhe telek váltják, ritka a kemény, tartós tél. A mögöttünk hagyott hónapok az átlagosnál is enyhébbek voltak. A nyári hőséget, a tikkasztó szárazságot jobban megszenvedi ember, állat egyaránt. Mondja is Medovarszki András, ugyan öt éve porlasztásos hűtőrendszert létesítettek az ólakba, hogy párásítással mérsékelhessék 4-5 fokkal a hőmérséklet, de ez sokszor kevésnek bizonyul a júliusi augusztusi kánikulában. Már tervezik az ólak utólagos hőszigetelését és egy hatékonyabb hűtőrendszer telepítését. A hőszigetelés fontos akár télen, akár nyáron, mert egy növendék csirke számára a 20 °C hőmérséklet az ideális. Egy-egy kiugróan forró napot még átvészel a szárnyas jószág, de a tartós hő stressztől akár leállhat a csirke vérkeringése, hőgutát kaphat. Ez, ahol az öt ólban egyszerre 45-50 ezer csirkét nevelnek, mindenképpen megelőzendő kihívás. A nevelés alatt álló húscsirkék a genetika élvonalát alkotják, ennek megfelelően az állomány egyedei csak úgy teljesítik a fajta jellemzőket, például a gyors növekedést, testsúly-gyarapodást, ha minden körülmény ideális az emésztésükhöz, pihenésükhöz, komfortérzetükhöz. Ennek hátterét valamennyi ólban automata önetető, önitató, hőmérsékletszabályozó, ventilláció garantálja.

Szabályok

Előírások, szabványok szabályozzák a termelők munkáját, mert előírják az 1 m2-re telepíthető állatok darabszámát, az ólak felszereltségét, például az itatók, etetők számát és az óránkénti légcsere mennyiséget. Általában négyzetméterenként 15-20 csirke nevelhető fel. Több baromfitartó gazda 18-20 csirke telepítését is felvállalja, mások ennél akár többet is, de a 35. napon ritkítást végeznek, az állományból kiszednek 4-5 darabot négyzetméterenként, 210-225 dkg-os átlagsúllyal. A többit maximum 7 napig tartják az állomány felszámolásáig. Tudni kell, hogy a brojler csirke nevelési ideje legfeljebb 42 nap, ekkorra az állomány átlagos súlya 270 dkg. A baromfifeldolgozók, s főként a vásárlók igényeire hivatkozó kiskereskedők nem mindig szeretik a nagy csirkét, mindinkább arra szorítják a tenyésztőket, hogy ne hizlaljanak 260 dkg súly fölé, sőt, a vágóhidak szívesen fogadják az ennél is kisebb csirkét egy kisebb, de jelentős vevői kör számára.

Talán nem árulok el nagy titkot – mondja a baromfi szakmában 42 éve dolgozó Medovarszki András csendes határozottsággal, hogy a baromfiágazat szervezettsége tradicionálisan kimagasló pontosságú. A feldolgozók éves rotációt készítenek, ami ugyan nem napra pontos, de csaknem, mert a csirke fogadását a hét eleji, közepi és a hétvégi napokra előre kikötik, amihez igazodnak a beszállító termelők. A szervezés úgy indul, hogy egyeztetik az adott hétszakaszok vágócsirke igénye alapján a naposcsibe mennyiségét a keltető üzemmel, ezt követően a termelőkkel. Ebben a kapcsolatban a vagylagosságot, esetlegességet teljesen ki kell szűrni. A csirkét nevelő termelő minden héten tart próbamérést, a mérésekhez találomra több tíz állatot kiemel. A nevelés alatt álló csirkének az első hét után 19 dkg súlyúnak kell lennie, a második héten 40-nek, a harmadikban 80-nak és így tovább, általában a 40. napon 250-260 dg lesz a vágósúly, vegyes ivarú állomány esetében.

Az egyeztetés részeként a vágóüzemmel tisztázni kell az átvétel módját, helyét, és nem utolsó sorban az átvételi árat. Nos, ehhez a ponthoz kapcsolódnak a brojlercsirke nevelők örömei, bánatai, sikerei és kudarcai egyaránt. Ennek megtárgyalása ügyében a lehető legjobb helyszínen kopogtatunk be, hiszen házigazdánk aktív tagja a Baromfi Terméktanácsnak, a legutóbbi időkig részt vett az Agrárkamara megyei és országos munkájában, a szakmai ranglétrát pedig a több megyét érintő baromfi feldolgozóban, a békéscsabai Barneválnál járta végig.

A baromfitartás hagyománya

A baromfitartásnak és feldolgozásnak mindig is nagy hagyománya volt Békés megyében. Ez a hagyomány a gabonatermesztésen alapult, valamint azon, hogy Békéscsabán és Orosházán baromfikereskedők telepedtek le az 1800-as évek végén. A vágott baromfi nagy része pucoltként Olaszországban és más nyugat-európai országban kötött ki. Ebből a megyéből a 70-es években nagy mennyiségű élő gyöngyöst és bronz pulykát vittek az olasz kereskedők Itália nagy elosztó és felvevő piacaira. Békés megye baromfis hagyománya tovább fejlődött, az előbb említett két vágóüzemen túl, további két baromfifeldolgozó létesült. A békéscsabai feldolgozó fejlődött a legnagyobbra. A privatizációt követően felbukkant pénzügyi befektetők nyomában két üzemet végleg becsuktak, illetve a bábolnai cég megkapta először vagyonkezelésre, majd később tulajdonba a békéscsabai feldolgozót, ekkor dolgozott ott Medovarszki András, akihez a termeltetés irányítása tartozott, akinek munkaviszonyát az új tulajdonos felmondta.

„Ha nem csal az emlékezetem, a békéscsabai Barnevál évente 25 millió csirkét vágott, emellett feldolgozott libát, pecsenyekacsát, munkát adva összesen 2.000 embernek. A cég elsorvadt idővel, végül 2006-ban bezárták és felszámolták, magukra maradtak a termelők, közülük többen felhagytak a baromfitartással, főleg a libások. Mi is kénytelenek voltunk új partnereket keresni, csakhogy nem találni közeli üzemekre, közülük még a szentesi a legközelebbi, a többiek ennél távolabb működnek, Hernádon, Kisvárdán, Nyírbátorban. Borzasztóan megnőtt a szállítási távolság, amely az útdíj miatt kifejezetten hátrányos. Az érem másik oldala, hogy a megmaradt vágóüzemek idővel megerősödtek, mindinkább irritálta őket a nagy szállítási távolság, elkezdték saját termelői bázisuk kialakítását. Telepeket vásároltak fel, építkeztek, és ma is gőzerővel bővítik a saját bázisukat az uniós forrásokból. Nagy nevelő telepeket építenek, takarmánykeverőket, ennek nyomán szűkítik a beszállítói köreiket.”

Ésszerű így a gazdaságfejlesztés?

Az egyik oldalon most nyer az ágazat a saját bázisok létesítésével, a másikon veszíthet. Mi történik, ha ismét felüti a fejét a madárinfluenza pánik, mint nyolc éve, amikor a vásárló elfordult a baromfitól? Meddig fokozható egyetlen termékcsoportra építve egy-egy társaság élete, jövője? Jelenünkben egyre nagyobb a saját termelés aránya. Ez előre vetíti a csirketermelők jövőbeli problémáit. Medovarszki András megjegyzi: „Ha ott épülnek az ólak, a másik oldalon, akkor a beszállító termelők körében csukni kell a telepeket. Nekünk más hasznosítást kell találnunk, ha manapság létezik egyáltalán életképes ötlet Magyarországon. Nem egyszerű a helyzet. Ez olvasható ki a vágóüzemek önellátó törekvéseiből. Először a rosszabb, illetve a messzebb fekvő üzemeket, ólakat csukják be, de a végén, vagy ha beüt egy piaci krízis, az örvény lehúzza az egy lábon álló vágóhidat is. A termelésben érintett kollégákat ezért intem megfontoltságra, amikor fejlesztenek, új ólakat állítanak üzembe.”

Élhető tanya

„1986-ban vásároltuk meg ezt a tanyát, a parasztházat a gazdasági épületekkel együtt, amelyet a háború ideje alatt, 1943-ban Vlacskó Mihály és felesége épített. Néhány száz napos csibe nevelésével már korábban is foglalkoztunk a munka mellett, a Barneválnál beletanultam a szakmába, ismertem lehetőségeit, buktatóit. Azóta, hogy önállósítottuk magunkat, és 8000 csirkével kezdtük meg a termelést ezen a tanyán, magunk is itt élünk. Kezdettől fogva egy élhető tanyát képzeltünk el a magunk számára, ahol rend és elegancia van, ahol szívesen végzi az ember a munkáját. Amikor kezdtük, mi voltunk az éjszakások és a mindenesek. Évek óta Ildikó lányommal és vejünkkel, Zoltánnal megosztva dolgozunk az irányítási, szervezési, számviteli és ügyintézési feladatokon, míg a tanyai, szántóföldi, erdei munkát hat alkalmazottunk végzi. Csak úgy lehet állatot nevelni, ha szemmel is eteti az ember. Egy badacsonyi borász ismerősöm jó évekkel ezelőtt viccesen odamondta, Bandikám, mind többet rakj a fiatalok vállára, de a gyeplőt és a pincekulcsot még ne add ki a kezedből. Nem követem mindenben a tanácsát. Évek óta készítünk kampánytervet, amelyben rögzítjük a feladatokat. Mindent papírra vetünk, kitől és milyen vetőmagot veszünk, milyen növényvédelmet követünk, mennyi tápanyagot használunk, melyik géppel és kinek kell a táblákra mennie és így tovább. A kampányterv ott van a gépészeknél is, és mielőtt elindul a kampány, a teendőket megbeszéljük a közös asztalnál. Embereim többségével 20 éve együtt dolgozunk, mégis leírom a kampánytervbe a vetésmélységeket, a fogaskerék beállításokat. Ha végeztek például a műtrágya kiszórásával, beírjuk az adatokat a táblák nevei mellé, ez alapján történik a költségterhelés. Nálunk nem csak a gazda joga és kötelessége a gondolkodás, sokszor az emberek jönnek elő az ötlettel. A csirke nevelésébe, munkáiba már nem nagyon veszek részt – Zoltán vejemre bízva –, de azért hetente egyszer beöltözök, hogy átnézzem az ólakat, állatokat. A földekre is rendszeresen kijárok, főleg akkor, amikor munkavégzés folyik a területen. Olykor, hétvégén, autóba ülök, felkeresek minden táblát, végigjárom a területet, ilyenkor 90 km-t fut a kocsi.”

A brojlercsirke

A brojlercsirke nevelése 42 napig tart, ekkor kiürítik az ólakat. További két hét szükséges a trágya kihordására, takarításra, mosásra és a mindenre kiterjedő fertőtlenítésre, szellőztetésre. Utolsó lépésben fertőtlenítik az utakat, udvarrészeket is, ahol egyébként nincs keresnivalója egy csirkének. Csak ezután kezdődhet a technológiai rendszerek visszahelyezése és az ólak almozása. Fedett helyen tárolt száraz búzaszalmával almoznak. A napos csibék telepítését követően nyolc-tíz nap múlva megszórják ismét az ólakat majd szükség szerint, leginkább kétnaponta kézzel felülszórják az almot. Noha automata etetőt működtetnek, a kicsi és gyámoltalan aprójószágnak tanulnia kell az életet, ezt segítve a csibék papírra is kapnak takarmányt az itató rendszer közelében, amit 3 nap múlva felszednek és elégetnek. A Nagisz Zrt. derecskei keltetőjéből érkező ROSS 308-as brojlercsirkét csirkemagasságban mért 30-33 °C-ra előmelegített ól fogadja, a levegő páratartalma 70% feletti. Amint gyarapodik a csirke, emelnek az itató vonal magasságán, két hetes korukban felcsukják az etető tányérját, úgynevezett folyamatos üzemmódra állítják, ezzel elejét veszik, hogy a csipegető állat kikapirgálja a takarmányt.

Kérdeztük, ízében van-e különbség két csirke húsa között, ha az egyik magyar, a másik egy nyugati rokona. Házigazdánk megfontolva forgatja a szót, mielőtt kimondaná, attól ízesebb a magyar csirke húsa, hogy több kukoricát fogyaszt el. A brojler tenyésztők itt és ott is lényegében azonos technológiát követnek, a víz és a levegő minősége hasonló, mindenki megtartja a tisztaságot. Mi lehet akkor a különbség? Például mi sok gabonát termelünk, többségében kukoricát, amit nagyobb arányban etetjük, szemben például a hollandokkal, ők több kalászos gabonával táplálják a csirkét. Mi etetünk szójadarát takarmány-kiegészítőkkel, vitaminokkal keverve. Nyugat-Európában halliszt és több melléktermék, többek között repce és napraforgó dara, DDGS is szerepel a receptúrában. „A fajta tehát ugyanaz, az etetés, itatás hasonló, egyedül a takarmány összetétele a különbség. Magyarország vállalta, nem etetünk hallisztet, de egy nyugati, főleg egy tengerparti ország bolond lenne, ha a szemétbe dobná a fehérje dús tengeri halhulladékot.”

Beszélgetésünk e pillanatában, javasolja, járjuk körbe a tanyát, nézzünk be a családi múzeumba, a gépszínbe, a szociális épületbe, majd autózzunk át a 47-es útig nyúló erdejébe is.

Házi múzeum

A takaros tanya egyik ékköve a kívül belül felújított parasztporta és az irodává átformált épület. A készülő kis házi múzeumba lépve Judit asszony átveszi a szót, hogy megossza a család legbelsőségesebb emlékeit. Mutatja, hol lesz a helye a Zsilák és a Medovarszki család tagjai után fennmaradt tárgyaknak, képeknek, iratoknak. A még formálódó kis múzeum értékes darabja, a nagymama menyasszonyi ruhája az ajtó mellett kapott helyet. Egy külön polcra tették a tanító rokonuk iskolaszereit, tárgyait, a nagyszülők, testvérek, rokonok fotói is felkerültek a falakra. Judit asszony az egyik ablakpárkányon lévő kisméretű réztáblára hívta fel a figyelmemet, mondván 1986 júliusában itt írták alá a tanya vételéről szóló szerződést, amely új fejezetet nyitott az életükben.

Növénytermesztésük

A kiváló adottságú földeken egy átlagos évben legkevesebb 10 t kukorica, 6,5 t búza, 4 t napraforgó terem meg. Jó termésre van lehetőség, csakhogy a legutóbbi három évben a nyári aszályos időjárás limitálva a termés mennyiségét. Medovarszki András a szántás nélküli növénytermesztés lehetőségében konzervatív gondolkodású. Mióta elterjedt a kukorica bogár, kerüli a monokultúrás kukoricatermesztést. Még a napraforgó területeit sem adja oda a búzának, hogy ne kelljen a kukoricát önmaga után vetnie, mert a kártevők elleni kémiai védekezést nem tartja tökéletesnek, legtöbbször pénzkidobás. A búzát mindig a kukorica tarlóba veti, a magágyát három menetben készíti elő, nehéz tárcsával és szántóföldi kultivátorral. A kukoricát búza és napraforgó után veti. Fontosnak tartja a nyári tarlóhántást, hengerezést annak érdekében, hogy még kevés csapadék ellenére is az ápolt tarlóban kikeljen az árvakelés és a gyom, amit művelő eszközzel irtanak ki. A forgatás nélküli talajművelési rendszer tekintetében nem osztja többek véleményét. Úgy látja, a mindenfajta szármaradvány apróra zúzása után szántással leforgatva jó és követendő megoldás, azért mert a szármaradvány leforgatva könnyebben elbomlik és válik humusszá.

Erdő és halastó

A talajművelésről még sokáig tudnánk beszélgetni, de a vendéglátónk az erdő és a halastó nézésére invitál. A helyszínre érve elmondja, hogy valamikor ez a terület homokbánya volt, amihez sikerült venni egy kisebb darab szántót, és sok millió forintért rekultiválta. Fát telepített, zömében szilfát, most gyérítik az állományt, a homokbánya részen díszlik a fehér nyár és az akác.

Már fordulunk vissza a tanya felé, túljutunk egy kisebb emelkedőn, fél szemmel tartja a kocsi irányát, azt mondja, sok mindenről lehetne még beszélni. Most leginkább hallgatni jó, meghallani a madárfüttyöt, vagy meglesni az ugrándozó nyulakat és a legelő őzeket.