Érvényesül a víziszárnyas termékek előállításának kódexe

Janbaz Janan rámutat, a magyar lúdárutermelés szerkezete egyértelműen az élve tollszedésre alapul. Így jött létre például a húsliba, amely többször tollszedett ludat jelent. Előállítása csak a szedett toll árbevételével gazdaságos, mert a túltartás alatt megetetett hatalmas takarmánytöbblet árát csak ez képes ellensúlyozni.

A helyzet a törzstartásban is hasonló: az alacsony hozamokat a toll-árbevétel hivatott kiegyenlíten

i. A rossz termelési mutatók egyik oka azonban éppen a tollszedés, hiszen ez sokszor nagy stresszel és – ha nem megfelelő a tollszedés ideje, illetve szakszerűtlen a munkavégzés – komoly sérülésekkel járhat, ebből kifolyólag sok lehet az elhullás a tollszedés után.

A toll aratásának ideje

A stressz mérsékelhető, a tollszedési vesztességek jelentősen csökkenthető, sőt vesztesség nélkül végezhető, ha a tollszedést akkor végezzük, amikor a tollazat érett, gyakorlatilag tehát a természetes – vagy kényszer – vedlést közvetlenül megelőző időszakra időzítjük.

A stressz úgy mérsékelhető, ha az állományt megfelelően felkészítjük, és óvatos bánásmódot alkalmazunk.

A lúd esetében a vedlés közismert jelenség, és nagy jelentősége van a reprodukció szempontjából – mutat rá Janbaz Janan.

Vedlés közben és utána a tojó regenerálódik, képessé válik az újabb tojástermelésre.

A lúd vedlése nem egyszerre, hanem fokozatosan, a vadmadarakéhoz hasonlóan zajlik le.

Az első vedlés, az ún. szűzvedlés, 3-5 hetes korban, a második – a tényleges tollváltás – először 8-10 hetes korban, majd több alkalommal 6-7 hetenként figyelhető meg.

A lúd a tojástermelés végén is váltja a tollazatát.

A tolltermelők a lúd e képességét kihasználva a vedlés idején szedik az állatok tollát, így az állomány tollváltása egy időben zajlik le, és nem szennyezi a tollhullatás több héten keresztül a környezetet, emellett a toll bevételhez juttatja a tenyésztőt.

Ezért ezt a folyamatot a gazdák tollszedésnek, a toll „aratásának” tekintik.

Amennyiben a tollszedést túl korán végezzük, a még éretlen tollazat eltávolításával okozunk kárt a libáknak.

A megkésett tollszedés az új tollazat tolltokjainak megsértése miatt káros.

Az éretlen, véres csévéjű tollak, illetve a tolltokok rontják a szedett toll minőségét, ezzel pedig csökkentik a termelt toll árát.

Kíméletes bánásmód

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény fokozza az emberek felelősségtudatát az állatokkal való bánásmód tekintetében, valamint meghatározza az állatok védelmének alapvető szabályait.

E törvényre támaszkodva 2011 májusban a Baromfi Terméktanács közreadta a „Víziszárnyas termékek előállításának kódexe” című összeállítását, amely egy útmutató a lúdtartóknak és a tollszedőknek.

A kódex javallatainak alkalmazásával nemcsak elkerülhetjük a tollszedésre kerülő állatok szenvedését, egyben megelőzhetjük, illetve erősen csökkenthetjük a stresszt, ami sokszor az állatok ellenálló képességének csökkenése révén különböző fertőző betegségek forrása is lehet.

Szakszerű tollszedési technológiával megelőzhetjük a legtöbb fertőző betegség kitörési lehetőségét, végső soron az állatok elhullását – fogalmaz Janbaz Janaz.

Bódi László, a Kisállat-tenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet vizsgálataira hivatkozva kifejti, hogy a megfelelően végzett tollszedés nem okoz nagyobb stresszt, mint bármely más kezelés, ideértve a válogatást, törzsesítést, illetve a kötelező oltásokat, azaz a termeléshez elengedhetetlen munkafolyamatokat.

Vizsgálataikat folytatják ezzel kapcsolatban, de állítja, hogy állatvédelmi szempontok alapján nem szabad száműzni a tollszedést a lúdtermék-előállítás folyamatából.

A tollszedéssel eltávolítjuk a hőszigetelő tollazatot.

Természetes, hogy hűvös időben ezeket a libákat nem tarthatjuk a szabadban.

Szabadtartásban tehát csak a június-szeptemberi időszakban szabad tollat szedni akkor, ha szélsőséges időjárás ellen valamilyen védelemben részesítjük a ludakat (árnyékoló, szélfogó, féltető, stb.).

A tollszedés a természetes vedléssel egy időben történik, a tollazat váltására tehát szedés nélkül is sor kerülne.

Mivel a tollazat pótlásához jelentős mennyiségű fehérjére van szükségük a ludaknak, fontos, hogy a vedlés/tollszedés idején jó minőségű legelő álljon a rendelkezésükre, vagy kiegészítő abraktakarmányozásról kell gondoskodnunk.

A tollszedés főbb szabályai

Janbaz Janaz idéz néhány gondolatot a tollszedés szabályai közül.

Az állatokat csak akkor szabad tollazni, amikor a toll teljesen érett, a tollazást meleg, száraz időben kell végezni, hogy utána az állat ne fázzon meg, és amennyiben az időjárási viszonyok indokolják, a libákat a szedés után védett, meleg helyen kell tartani.

A tollazás előtti napon az állatokat lehetőség szerint meg kell fürdetni, úsztatni, majd a szedés időpontjáig frissen almozott, tiszta ólban kell tartani, nem szabad tollazást végezni, amikor az állatok tolla nedves.

Fontos szabály, hogy az állatokat – a tollszedés előtti egy héttől kezdődően a tollszedést követő második hét végéig – ad libitum kell takarmányozni.

Tollazáskor toll kizárólag a test mell-, has- és hátoldali részeiről szedhető.

Nem szabad szedni a nyelőcsőtágulatot borító tollazatot, a szárnytollakat, a farok tollakat és a szárnytartó, ún. párnatollakat.

A pehelytollakat csak ritkítani szabad, ügyelni kell arra, hogy annyi toll maradjon az állat testén, amennyi a szárnyakat megtartja, illetve annyi pehely maradjon, amennyi a hőháztartás fenntartását biztosítja.

Az állatvédelmi törvény és az etikai kódex egyaránt kiemeli, hogy a tollszedést csak arra betanított és gyakorlatot szerzett személyek végezhetik.

Az állatok egészségének megőrzése érdekében a tollazáskor esetlegesen előforduló bőrsérüléseket állatorvos által erre a célra javasolt állatgyógyászati készítményekkel kell kezelni, és az állatot nyugalma, gyógyulása érdekében el kell különíteni, a tollszedés helyének tisztaságára gondot kell fordítani.

A törvények rendelkezésit figyelembe véve nagy felelősség hárul mind a lúdtartókra, mind pedig a tollszedőkre, hogy a tollszedés kíméletes, stressz-mentes és minőségileg a legjobb legyen.

A jogszabályok rendelkezéseit figyelembe véve a lúdtartó telepeken és a tollszedésre kerülő állományokban részletes járványvédelmi és higiéniai rendszabályok bevezetése szükséges.

A gazdaságos termelés egyik kulcs fontosságú eleme a fertőző betegségek behurcolásának megakadályozására és esetleges behurcolásakor annak leküzdésére való felkészültség.

Minősített állattartás

A tollszedő brigádoknak a legelső és a legfontosabb felelősségük, hogy olyan embereket alkalmazzanak, akik állatszeretettel rendelkeznek.

A tollszedőknek is tudniuk kell, hogy a ludak nem csupán termelőeszközök, hanem környezetét érezni tudó élőlények is.

Ők is érzik a fájdalmat. Ezért úgy kell bánni velük, hogy a legkisebb sérülést és bántalmat is elkerüljük.

Ez emberi kötelességünk! Az állatokról való gondoskodásunk mértéke visszatükröződik azok termelési mértékében, így az állatok nem szenvednek betegségben, nem fog előfordulni az elhullás sem.

Emellett nagyon fontos annak az állománynak az egészség védelme, amelyik tollszedésre kerül.

Nem utolsósorban, de nagy gondot kell fordítani a tollszedők egészségére.

Többek között a tollszedő helységben olyan székeket kell biztosítani, amelyen a tollszedők kényelmesen tudnak dolgozni.

Jelenleg a tollszedők maguk gondoskodnak ilyen ülőkéről, ám azok fertőtlenítését is követeljük meg, ellenkező esetben az ülőke az egyik forrása lehet a fertőző betegségek átvitelének.

A tollszedés pontos időpontjának betartásával a piaci igényekhez és az állatvédelmi követelményekhez igazodóan lehet a termékeket előállítani – összegez Janbaz Janan.

A libáknak okozott stressz és a tollszedésnek tulajdonítható kiesések csökkenése mellett fontos cél a leszedett toll minőségének javítása, értékének növelése szempontjából a toll érésének és a vedlésnek a szinkronizálása is, mind a tojástermelés végén, mind a növendék állományban.

A Baromfi Terméktanács által készített etikai kódex, illetve a Feltételrendszer a lúdtollszedéshez és a tépőludak tartásához (Bogenfürst és munkatársai, 1997) című összeállítás irányelveinek betartásával a tollszedés okozta stressz minimumra csökkenthető.

Ajánlott a lúdtelepek minősítésének újbóli megszervezése, majd a tanúsítványban rögzített módon történő állattartás, munkavégzés.